Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

csupa idegen névvel találkozunk a járási szolgabírói hivatalban. Ekkor újjászervezték a hivatalt is, melynek vegyes szolgabíróság a neve. Az igazságszolgáltatást és a közigazgatást ugyanaz a tisztikar végzi. Az új tisztviselők a következők: Balogh Károly főbíró, szolgabírósegéd Kozáry László, tollnok (fogalmazó) Réder Vilmos és Merkl Antal, Vértessy János, Kéry Károly. írnok Derencsény Antal, fogházőr Malatszky Lajos, Kemény András, az őrök káplárja Szalmay József. A járás börtönét, megfelelő épület hiányában, Sümegen nem tudták megszervezni. Ezért azt Türjén állították fel, ahol a rabok őrizetét 13 fogházőr látta el. A járási hivatali apparátusnak a községek életében kiemelkedő szerepe volt, hiszen az új feladatok ellátását (bíráskodás, adószedés, közigazgatási ügyek, úrbériség megszüntetésével kapcsolatos eljárás, járványügyi kérdések megoldása) neki kellett elvégeznie (Ila-Kovacsics, 1988, II, 353.). Megemlítjük, hogy 1861ben, az alkotmányos éra idején a feudális kori igazgatási kereteket visszaállították. Ekkor az 1847. évi járásokat újjászervezték, és néhány évig ebben az igazgatási rendben voltak a falvak Zala vármegyében is (Ezek a következők: Kapornoki, Lövői, Muraközi, Szántói, Egerszegi). Csehi, Bazsi és Prága a Tapolcai járásban található (Helységnévtár, 1863, 222.). Sümeg városi, majd nagyközségi funkciói egy évszázadon át meghatározók a környék falvai számára. Az 1850-es években alakult ki regionális gazdasági, közigazgatási, igazságszolgáltatási, kulturális és egyházi alcentrum jellege. Az 1848 előtti uradalmi központ 1945-ig működött, bár a falvak a földesúri joghatóságtól megszabadultak, de a puszták felett a sümegi tiszttartóságnak egyedül volt intézkedési joga. A sümegi agglomeráció hatása a tőkés fejlődés száz évében és a szocialista időszakban is feltétlenül érvényesült, és hat ma is a környék lakosságára. Kolerajárvány 1849. augusztus második felében az országosan fellépett járvány átterjedt Csehibe és a környék falvaiba. Augusztus 17-én a járványban meghalt Illés (Varga) János (43 éves) és Levolt József községi erdész (82 éves), augusztus 20-án Kulcsár Mihály (54 éves), 6-án Mosner József (35 éves), 29-én Farkas József (38 éves nyirádi születésű csehi csordás), 30-án Mosner József fia, János (9 éves), szeptember 2-án Simon Erzsébet (45 éves, az anyakönyvben Örzsének írták), 4-én Simon György (48 éves), 6-án Simon (Takács) József (44 éves), 7-én Kis Pál lánya, Katalin 7 éves korában lett a járvány áldozata. Bazsiban a kolera szeptember 20 körül is dúlt. 22-én halt meg Nóvák János obsitos katona (64 éves). A járvány Prágában 33 áldozatot követelt, ami a lakosság számához képest igen magas (SCSP HD, AK, A, 1849.). 1855-ben ismét dúlt a járvány a községekben. Csehiben 49, Bazsiban 66, Prágában 27 fő halálozását regisztráltak. Az 1855-ben meghaltak majdnem 60%-a a járványban hunyt el. Csehiben a járvány 1855. augusztus 22szeptember 15-ig tartott. Az elhaltak között valamennyi korosztály tagja megtalálható. Egy-egy családban Ъ-А fő is elhalálozott. Az első áldozat augusztus 22-én Hentzi József (2 éves) aki Hentzi Gábor fia, és e sorok írójának egyik őse, Farkas Mihály, aki 45 éves volt (felesége, Bajczik Erzsébet az előző évben hunyt el). Augusztus 25én a járvány elvitte Farkas József 10 éves fiúgyermeket, aki Farkas Mihály és Bajczik Erzsébet gyermeke. Ugyanezen a napon távozott az élők sorából Horváth János felesége, Egyházi Katalin (40 éves), 26-án Józsa István (67 éves) és Udvari János lánya Udvari Anna (8 éves), másnap Udvari József (3 éves), aki Udvari György fia és Hentzi Gábor (48 éves), 28-án Udvari Zsófia (6 éves) Udvari János lánya, Simon István (67 éves), 28-án Udvari Anna (6 éves) Udvari György lánya, Hentzi Márton gazda (48 éves), 30-án Gyalog István neje Schermann Teréz, Simon Teréz (16 éves) Simon György leánya, 31-én Hentzi Rozália (9 éves) Hentzi Márton lánya. Szintén 31-én halt meg Hentzi Pál (4 éves) Hentzi György fia. 31-én Horváth Ferenc (35 éves) és 3 kisgyermeke. Továbbá Mátyás Lajos (3 éves), Hentzi Teréz (3 éves), Csombó (Bálint) János (6 éves) Csombó (Bálint) Márton fia. Szeptember l-jén Tollár Teréz (4 éves), Gyalogh György (5 éves). Előbbi Tollár József, utóbbi Gyalogh István gyermeke. Szeptember 5-6-án egyszerre 12 fő esett a járvány áldozatául. 5-én Nagy Mihály neje, Csombó (Varga) Katalin (48 éves), Simon Antal fia, János (15 éves), Csombó (Habi) József (37 éves), Kopecskó József 1 éves Vendel fia, Simon (Pál) János 4 éves József fia, Cserép Pál neje, Németh Julianna (54 éves), 6-án Levolt Ignác (10 éves), Kerek Magdolna (2 éves) Kerek Pál lánya. A Kerek család a 40. számú házban lakott. Hentzi Márton fia, Ferenc (2 éves), Szántó (Lópál) József (22 éves), Hosszú György neje, Jáger Anna (30 éves), Tolnai István fia, György (2 éves), 7-én Csombó (Kis) Mihály 2 éves lánya, Rozália. Tolnai György szolgalegény neje, a 30 éves Csiszár Anna, 8-án Varga (Kanász) Ferenc (10 éves), Oswald Pál fia a 2 éves Pál. Kerék Gábor fia a 12 éves János, Simon (Pál) Katalin 40 éves, aki az egyik Szántó- (Lópál) férfi neje, Répa Katalin 60 éves. 9-én: Simon István 40 éves, (a 60. számú ház lakója), Nagy József (45 éves), 10-én Körmendy Erzsébet, aki Somogyi János neje (26 éves), 13-án Kerék Gábor (43 éves), 15-én Oswald Péter (67 éves) aki a 47. számú házban élt. Prágában augusztus 3 és szeptember 18 között dúlt a vész. Az áldozatok között megemlítjük, hogy augusztus 6-án Varga Ferenc 75 éves gazda, továbbá Nagy János neje, Kulcsár Erzsébet (34 éves) halt meg, és még e napon 4 személy. 7-én Márton Barbara 50 éves asszony halt meg (Szennyei András felesége), 8-án Kulcsár Márton gazda, az utolsó áldozat szeptember 18-án Apáti Ferenc telkes volt, (76 éves) (SCSP HD, AK, А, 1855.). 82