Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 34. 2004 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2005)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A száz esztendő Sümegcsehi község múltjából. 1850–1950 (1959). Településtörténeti tanulmány. XXXIV. p. 81–125. T. I–XVII.

A tagosztály végrehajtása Általános elvek Az úrbéres viszonyok megszüntetése, a jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtása Csehiben 1851-1856 között ment végbe. A népi emlékezetben ez a folyamat tagosztályként rögzült. Az intézkedések során, 1853-ban elkülönítették az uradalmi és a volt jobbágyok birtokait. (Az osztrák önkényuralmi rendszer az 1848. évi jobbágyfelszabadítást 1853-ban az úrbéri pátenssel és a kárpótlási és földtehermentesítési nyílt paranccsal újraszabályozta.) 1849-ben, még a forradalmi időszakban kijelentette a Habsburg hatalom, hogy a magyarországi úrbéres viszonyokat megszünteti, illetve érvényben hagyja a forradalmi kormány ilyen irányú rendelkezéseit. Csehiben az újraszabályozást elrendelő pátensek megjelenése előtt, 1851-ben megkezdték a tagosztály végrehajtását. Ekkor az uradalom az 1836. évi „engedőleges törvényre" alapozta a rendezési eljárást. Ez a törvény ugyanis megengedte, hogy a földesúri és a parasztbirtok gazdasági egybekapcsoltságát, a határhasználat közösségét felszámolják. Ezt a korábbi törvényt (a gyakorlatban a segregatio) az uradalom Csehi esetében 1848-ig nem hajtotta végre, ezért is volt 1848 tavaszán az erdő- és legelőhasználat tárgyában népi mozgalom. (Az 1853. évi pátens az elkülönözést kötelezővé tette.) A jobbágymozgalom a faluban nem ismétlődött meg, mivel már a határ rendbeszedése, az úgynevezett regulatio az osztrák pacifikálás után hamarosan megkezdődött. A volt jobbágyok eldönthették, hogy a maguk járandóságait a határban egybe kívánják-e kapcsolni a tagosítással (commasatio) vagy a nyomásos gazdálkodás viszonyai között kialakult korábbi (1768 óta fennálló) birtoklási rendet tartják meg, azaz minden dűlőben jussanak a gazdák parcellákhoz. A paraszti földek tagosítását a gazdák ekkor ellenezték, mert a faluhatárban a földek minősége eltérő volt. Az elkülönítési folyamat majdnem 6 esztendőt vett igénybe, míg végre 1856-ban megtörtént a csehi gazdák törvényes birtokba helyezése (telekkönyvezték a birtokokat). Az elkülönítési folyamat Az elkülönítési eljárás azzal kezdődött, hogy 1851. június elején Csehiben megjelent két földmérő (Kecskeméthy Albert és Königmayer János), akik a majorsági és az úrbéres földeket felmérték. A földmérőket Sümegről Csehibe Szalmay rendbiztos kísérte, és a plébánián keresett nekik szállást (SCSP HD, A, 1851.). A mérés eredményét összehasonlították a községi földkönyvvel, azt kiigazították. Elkészítették a kiosztási térképet és mellékleteit. A kiosztási térkép szerint a faluban 29 és hétnyolcad telek volt, amelyet a jobbágyság és a házas zsellérség művelt. A telkek felmérését a földmérők 1852 tavaszáig elvégezték. Az elkülönítési eljárás során egész telkenként 12 hold erdő és 12 hold legelő illetőséget adott az uradalom. Ekkor kihangsúlyozta (amit egyébként a jogszabályok is tartalmaztak), hogy az illetőségeket a volt jobbágyi haszonvételek kárpótlása fejében adta át. Ez a fahasználat és a legeltetési jog volt (ZML TSZ, A, 1910, N, 2088.). Tagosították az uradalmi, a plébániai és a templomföldeket. Az uradalom számára kimérték a Palánkost, a Lakivölgyet, a Cserhátot, továbbá a Nagyerdőt. A plébániai földek eddig 23 parcellában voltak szórtan a határban. 1852 őszén a szántóföldeket, a rétet, a legelőt és az erdőilletőséget, továbbá a templomföldet a határ nyugati részében mérték ki. Ennek határai a következők: a Nagymezei úttól délre, a temetőtől nyugatra eső részek estek a tagosításba. Nyugaton a plébániai földek határa az úrbéres erdő széle volt, délen a csehi szőlők alsó gyepűje. Magába foglalta a Temetőalját, a Kismezőt, továbbá a teljes Roskost. Az uradalomé maradt viszont a Görbői út és a Száraz-árok közötti szántóterület. A legelőt a Bükk-Diás patak két oldalán alakították ki. Ranolder püspök 1853ban a plébániai földekhez egy egész jobbágytelket kapcsolt. A többletingatlan juttatását azzal indokolta a püspök, hogy a csehi plébánosnak két filialis helyen kell helytállnia, és a bazsi és prágai szolgálat ellátása többletkiadással jár számára. Ugyanakkor a két filialis helyen a plébánosnak nem mértek ki ingatlant. Az új juttatással a csehi plébániai ingatlanok 131 urbarialis holdra (1200 négyszögöl) növekedtek, ami 98 és egynegyed kat. hold. Mindezeken felül járult még a plébániai birtokhoz a csehi jól termő szőlőterület, melyet még az 1830-40-es években alakítottak ki, jórészt a jobbágygazdák kibecsültetése útján. (1851 őszén Petlánovits Mihály plébánosnak 71 akó, a következő évben 52 akó bora termett.) A középbirtokot két béres és egy kocsis művelte száz esztendőn át (SCSP HD, A, 1851-1852.; Farkas 1990, 39.). Az iskolamester javadalmi földjeit szintén tagosították, ezt a Macskás-dűlő déli végében, a Nagyerdei út mentén mérték ki. Nyugati oldalát a Kertekalján vezető dűlőút, keleten a Csider-patak, északon a paraszti földek határolták. A szántót egy dűlőút választotta el a réttől. A kaszáló a Keszthely-rétekhez tartozott. A mesterföld fél jobbágytelek nagyságú volt, azaz 12 urbarialis holdnyi terület. A mesterföldhöz, mivel az nem úrbéres jellegű volt, erdőés legelőjog nem járult. A templomföldet a püspök 4 kat. holddal (6400 négyszögöl) bővítette. A mérnökök a templomföldet a Temetőalján mérték ki, a parókiakert, a temetői árok, a Cifrakert menti akácos, és a szőlőhegyi Alájáró út között (Farkas 1990, 39.). Törvényszéki ítélet A jobbágyok és az uradalom között a szántók, kaszálók és a kárpótlásként kapott erdő és legelőingatlan elkülönítése békés megegyezéssel történt, azaz nem volt peres eljárás az Úrbéri Törvényszéken. Mivel a határbeli szán83