Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

(farkas, róka, nyúl, túzok, fogoly, fácán, gém és még több mocsári szárnyas), a parasztokat azonban a vármegye eltiltotta a vadászattól (az úri passzió a nemesek életét töltötte ki). A csehiek úrbéri szabályzatába foglalták: a törvényesen követelt robotnapokon túl az uraság joga volt a jobbágyokat többletrobotra igénybe venni. A munkát - elvben - az uraság napszámbérben térítette volna meg, a gyakorlatban azonban e munkafajtát más szolgálatokban, esetleg a következő évi hosszúfuvar napokban számolták el. A sümegi uradalom robotosai fuvarozták a tizedet is azokról a helyekről, amelyek nem voltak püspöki birtokok, de a tizedet a jobbágyoknak a püspök számára be kellett adniuk. Ilyen esetekben a tizedet az érintett falvakban egy helyen (általában a plébániákon) gyűjtötték össze, a robotosok szállították el Sümegre, Egerszegre vagy Veszprémbe. Csehi jelenség volt: az elöljárók az urasági embereknek felrótták a törvénytelen többletrobotot, amely ellen a jobbágyság lázongott, mivel e szolgáltatások nem szerepeltek az urbáriumban. Az urasági tiszt a falusi bíróládából kivette az okmányt, és azt magánál tartotta. A falusi elöljárók évekig hiába keresték. Évtizedek múltán a jobbágyok már nem tartották emlékezetben a szolgáltatások fajtáit, az urasági tiszt azokat törvényes robotként vetette ki. Ezért is emlékeztek a csehiek keserűen ezekre az évekre. 1768-ban az elöljárók azt vallották a vármegyei biztosoknak, hogy Esterházy és Acsády földesurak idején nem az urbárium vagy a kontraktus (szerződés) szabta meg a szolgáltatások mértékét, „hanem amikor és amire szükségesek voltunk, parancsoltatván, minden rendtartás nélkül robotoltunk". A kérdező biztosoknak világosan tudtára adták, hogy a faluban az urasági önkény érvényesült. Ugyanezt a vallomást tették Sümegen, Bazsiban és Prágában is az elöljárók (ZML CU, III, 35-36.; Ila-Kovacsics 1988, II, 166, 350, 362.). Jobbágyság tiltakozása az újabb terhek ellen A falvakban az elégedetlenkedés egyre nőtt. Az országos úrbérrendezésig (1768) több alkalommal került sor újabb és újabb szerződésmódosításra (1746, 1751, 1755, 1760). Az elégedetlenséget azonban könnyítést alig tartalmazó változtatásokkal nem tudták leszerelni. A püspöki kiadások növekedtek. A veszprémi várban Acsády Ádám 1733-ban püspöklakot épített, de néhány vidéki templom újjáépítésébe is belekezdett. A püspökök továbbra is vidéki kúriáikban tartózkodtak, és Veszprém csak egyike lett (a kúria felépítése után) a tartózkodási helyeknek. A XVIII. század közepén az uradalmi gazdálkodás fejlesztése kezdődött el. Ez azonban nem a racionalitás irányába vitte a gazdálkodást, hanem a meglevő feudális alapokat szélesítette, és a járadékok emelését, azok rendkívül szigorú behajtását tartotta feladatnak. Az uradalom fejlesztésének ezt a változatát Bíró Márton püspök (1744-1762) vitte véghez. A sümegi uradalomban az úriszéket 1751. december 13-ára hívták össze, a csehi bíró és az elöljáróság részvételével (Symon Mihály, Csombó György, Czankó György, Czankó János, Németh János). Az 1751-ben kibocsátott kontraktus az eddig ismeretlen füstpénz (házadó) és a konyhára való élelmiszerek (victuale = azaz csirke, tojás, lúd) szolgáltatását írta elő. Az úriszéken megígérték, a jövőben többletrobotot nem követelnek a jobbágyoktól. Ennek megtartása az uraság részéről a gazdák érdekét szolgálta, akik a felszabaduló napokat saját gazdaságukban tölthették. Az irtásföldek mentesek voltak a robotszolgálat alól, csupán dézsmát kellett megfizetni utána. A robotszolgálat azonban az úrbéres telkek után megsokszorozódott. Az egésztelkes jobbágygazdának hetente egy napot kellett a földesúr allodiumában dolgoznia, amíg a töredéktelkeseknek az egész telekhez viszonyítva kevesebbet (a féltelkes kéthetente egy napot robotolt). Ha az igásgazda nem tudta heti robotnapját leszolgálni, heti 3 napi gyalogrobottal válthatta meg. Ez szénamunkából, gabona- vagy takarmányhordásból állt. A nyári robotnapokat hetente két napra is emelhette az uradalom (július 1. és augusztus 20. között). Ez a fokozott igénybevétel a gazdákat szinte tönkretette, saját telkükön nem tudtak dolgozni. Hosszúfuvarban főleg bort szállítottak Badacsonyból a sümegi uradalmi pincébe. Az áruszállítás is szokásba jött. A XVIII. század közepén kialakultak a piaci kapcsolatok, és a mezőgazdasági árukat felvásárolták. A legnagyobb Zala vármegyei piachely ekkoriban Kanizsa volt, de ez időben a hosszúfuvarosok felkeresték Sopront is. A veszprémi püspökség szállított árut Budára, Győrbe, Fehérvárra. Helyi piaca volt Sümeg, Tapolca, Szentgrót és Keszthely mezővárosoknak. A sümegi uradalom is több terméket kívánt piacra vinni, ezért gyarapította allodiumait, főleg a Sümeghez közelebb fekvő majorokban bővítették a földesúri magángazdaságot (Ereken, Deákiban, Csoltán). Az allodiális földeken béresek dolgoztak, bár nem voltak elegendően valamennyi munka elvégzésére. így jobbágyrobotosokra is szükség volt, akik igaerővel szolgáltak, a szénamunkákat a gyalogrobotosok végezték. Földesúri rendelkezés a járadékok ellenőrzésére 1746. július 12-én a püspök utasításokat adott az urasági és a földesúri haszonvételeket kezelő embereknek, hogy a robotszolgálatot, a dézsmaszedést, továbbá a jövedelmet hozó szolgáltatásokat fokozottan felügyeljék. Alkalmazottaitól aprólékosan kidolgozott ellenőrzést kívánt a püspök. Előírta, hogy a dézsmaszedők a szántóföldeken szemléljék meg a keresztekbe rakott gabonát, a „csírás, rothadt, ganéjos kereszteket ne fogadják el." Előfordult 81