Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas, Gábor: A Sümeg vidéki falvak múltjából. (Sümegcsehi, Bazsi, Sümegprága) A veszprémi püspöki uradalom történetéhez. XXXIII. p. 61–108.

rasztaló megjegyzéseket tettek a falusiak: a szőlőhegy fekvése előnytelen, a szőlő későn érik, a tőkék silányak, a fürt apró és kevés. Ez a panasz azonban nem állta meg a helyét. A szőlőhegy fekvése egyáltalán nem volt előnytelen, az apró és kevés fürttermés oka a tévesen megválasztott szőlőfajta és a sovány talaj. A szántóföldeket két mezőre osztva művelték. A határ egy részét őszi gabonával vetették be, másik részét ugarolták, az egymást követő években cserélték a mezőket. A gazdák az ugarföldeket a faluközösség irányításával legelőnek használták (főleg igásállatok számára). A határhasználatban a kétnyomásos gazdálkodás érvényesült. A szénatermést kedvezőtlennek mondották. A kaszálók lapos és mocsaras területeken voltak, a termett fű között sok a sás, a nád, káka is előfordult. Az erdőhasználatban pozitív csengésű a gazdák megjegyzése. A fahasználat elégséges, az erdőben makkoltattak, mivel széna kevés volt, legeltetés is folyt. A falu a kocsmáltatási (italmérési) jogot évi nyolc forint árendáért kapta meg. A hatóság mindezek alapján megállapította, a csehi jobbágyok jólétben éltek, annak ellenére, hogy elemi csapások is érték a termést (szélvihar, jégverés). Piachelyeik Keszthelyen és Szentgróton voltak. Az 1720-ig eltelt években a falut sikerült benépesíteni. 30 telepes családról tudunk, akik 54 igával rendelkeztek, növendékállatokat tartottak, a szőlők termőre fordultak, és 172 urna bort szüreteltek (OL CRA, 1715, 1720.). A bazsiak 1720-ban mindössze nyolc pozsonyi mérős szántót vetettek be. A püspökségen reménykedtek, hogy a telepesek nem idegenkednek majd a nehéz és fáradságos irtásmunkától. Ebben csalódtak, a termőföld alig gyarapodott. A prágai pusztulás mértékét jelzi a következő adat: 1696-ban virágzó falu képe tárult a kutató elé. 129 urbarialis hold szántóban 182 pozsonyi mérő magot vetettek el, volt még 24 kapás szőlő (3 hold). A kuruc háborúk alatt a falut a labanc csapatok elpusztították (a lakosság elmenekült vagy leölték őket). Az újratelepítés után a gazdasági élet nehezen bontakozott ki. 1720-ban a szántóföld mindössze 21 pozsonyi mérős volt, a szőlőt még nem is írták össze (ZML CU, A, 1720.). Az 1715-1720 közötti években települtek be a szomszédos falvak. Nagygörbőn 1715-ben 5 jobbágygazda és 3 zsellér, Kisgörbőn 4 jobbágygazda és 7 zsellér, Szántón 11 jobbágygazda és 4 zsellércsalád élt. 1720-ban Szántón már 17 a gazda és 5 a zsellér, vagyonuk 100%-kal több mint öt évvel korábban. Szőlőik 41 kapás nagyságúak. Az uradalmi központ (Sümeg) lakossága azonban fokozatosan fogyatkozott. 1696-ban (mint már láttuk fentebb) a libertinusok (szabadosok) száma 141, 1711-ben 55 a szabados családok száma. 1715-ben a szabadosok 64 családban éltek, 1720-ban csak 46-ban. A sümegi gazdák kevés szántót müveitek, ez 1720-ban 60 pozsonyi mérős volt. Szőlőhegye 127 kapás. A volt végvári vitézek elköltözése, elüldözése, a század elején nagy számban történt. A dinasztiahü püspök negatív magatartása a végváriak iránt (a felkelőkhöz történt csatlakozásuk miatt) megnyilvánult a korábban adott kedvezmények visszavonásában. Köztudomású volt ez időben, hogy a volt végváriak tömegesen csatlakoztak a felkelőkhöz, akiket a sümegi Kisfaludy László fogott össze. (Ez volt a Zala vármegyei kuruc felkelő csapat.) A labanc sereg elfoglalta Sümeg várát, és mint más helyeken is, megtorolta a felkelést, felégette a falvakat, lerombolta az erődöket. Ez lett a sorsa Sümegvárnak is. A környékbeli mezővárosokban a szabadosok ugyancsak megfogyatkoztak: Szentgróton 87, Keszthelyen 86, Tapolcán 64, Szigligeten 13 családot alkottak (Ila-Kovacsics 1988, II, 350.; ZMLCU, A, 1720.). Bérlő az uradalomban A birtokok hasznosítását a püspökség a XVIII. század elején bérbeadással oldotta meg. A bérleti rendszer a birtokosokat a gazdasági csődtől mentette meg. Egyes nagybirtokok az egész században bérletben voltak. A volt hódoltsági területeken ez fokozottabban érvényesült, mert ezeken a birtokokon a földesúri magángazdálkodásnak nem voltak meg a személyi és az anyagi feltételei. A munkaerő kevés volt ahhoz, hogy a tulajdonos akár külterjes gazdálkodásba fogjon. Esetleg arra lett volna lehetőség, hogy egyes birtokokon, néhány száz hold területen allodiatúrákat létesítsenek, amelyeket az úrbéresek robotjával müveinek meg. Ez viszont nem hozott volna akkora jövedelmet, mint a bérleti rendszer. A veszprémi püspök feladatai megnövekedtek. Újjá kellett szerveznie az egyházmegyét, elindítani a katolikus hitéletet, felépíteni az intézményi rendszert. A templomok, plébániák romos állapotban voltak, Veszprém 1704-ben leégett, az egész vár romokban hevert. A püspökök Pápán, Sümegen és Egerszegen laktak. Sümegen több püspöki ház volt. 1673-ban arra van adatunk, hogy egy püspöki ingatlant Mesterházy Mihály zálogba vett. (Ila-Kovacsics 1988, II, 350.) Az uradalomért kapott bérleti összeg nagyobb volt ez időben annál, mint amennyit az egész uradalom jövedelmezett volna. A bérlő, zalabéri Horváth Ferenc közbirtokos nemesember, aki Zala vármegyében befolyással rendelkezett. Felesége, fajszi Ányos Krisztina révén a társadalmi elittel is megvolt a család kapcsolata. (Az a hír járta a családról, hogy több jogi, főleg birtokjogi vitája volt a vármegyében, és ezek - a kapcsolatok révén a család javára oldódtak meg.) A bérletgazdálkodás idején telepítették be az uradalmi falvakat, majd visszaperelték a kuruc háború alatt megszökött jobbágyokat. Szökött csehi jobbágyok a szolgabírói ítélőszéken Jobbágyokat visszaperlő aktusról Csehi esetében értesülünk. 1718 nyarán jutott a sümegi uradalmi tiszttartó tudomására, hogy Csehiből jobbágyok a kuruc háború 78