Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Adorján, Imre: Oszmán kori emlékek a székesfehérvári Szent Anna-kápolnában. XXXIII. p. 55–60. T. I–II.

A feliratok magyarázata, következtetések Az azonos szöveg nem Korán-idézet, mert Ali nincs a Koránban.

19 Az arab betűkkel írt oszmán-török feliratokon a „ja" (je és alif betűk) török szó, ebben az összefüggésben fohászt jelent.

20 „Allah" a monoteista iszlám egyetlen istene, „Muhammed" Mohamed próféta, „Ali" Mohamed veje, Fatima nevű kedvenc leányának férje. Bár Ali neve - és hozzátehetjük, hogy a hozzá szóló fohász - mind a kis-, mind a nagybetűs szöveg végén szerepel, de a nagyobbikon megismételve, kihangsúlyozza a jelentőségét. A feliratok az anatóliai alapítású bektási szúfi dervisrend és a janicsár szervezet szoros kapcsolatának ismételt bizonyítékai. Ali és leszármazottainak megkülönböztetett tisztelete, a legtöbb szúfi dervisrend esetében kimutatható, így az anatóliai bektásiknál is. Ebben a tanulmányban nincs mód a szúfizmus részletes ismertetésére.

21 De, hogy mindkét „fekete betűs írás" jelentését jobban megérthessük, szót kell ejteni a bektásik „Allah-Mohamed-Ali" triászáról. Ebben a triászban Allah a teremtő Isten; Mohamed a megtestesült és Isten akaratát emberi nyelven közlő próféta (pejgamber); akinek utóda, örököse Ali, és akinek a leszármazottja (ehl-i bejt) a törvényes tizenkét kalifa. A Földközi- és Égei-tenger melléki bektásitahtadzsiknál az új tagok beiktatási rítusa, amelyet csak a 16. században foglaltak írásba és Imam Dzsafer-i Szadik (Kr.u. 699-765) nevéhez fűződik, a „já Allah, já Muhammet, já Ali" mondatot „hármas"-nak (ücsleme) nevezi.

22 Egy 2004-ben készült riportban ennek a közösségnek az egyik vezetője úgy nyilatkozott: „mi úgy látjuk, hogy az alevi-bektásik olyan muzulmánok, akik já Allah, já Muhammet, já Ali szavak1 Még a szúfi misztikus értelmezés szerint is csak a Korán 2., 3., 29., 30., 31., 32. szúráinak a kezdőbetűiben van Ali neve elrejtve. Eszerint az elif Allah, a lam Ali, a mim Mohamed. Ezek a „rejtélyes betűk" mindig a szúrák elején szerepelnek. 20 Szótári jelentései: „ya 3 : Oh, O. ~ Allah! same as yallah. ~ Mevlâ: Alas! О Lord! ~ Rabbi!: О Lord! Oh my God! ~ Sabûr: Oh patient (God)!" New Redhouse Turkish-English Dictionary, 7. kiadás Istanbul 1984. 21 A szúfík szerint: „a létezés (existencia) nem személyfüggő (personalis), a világmindenség (kosmos), a Föld, az Ég, a csillagok és minden dolog (res) együttesen alkotja a létezőt, amely a teremtő Isten (pantokrator) megjelenési formája (manifestacioja)" Mehmet Dönmez, Alevilik ve Tasavvuf. In. Alevilik, szerk. Ismail Engin és Hawa Engin, Kitapyayinevi Istanbul 2004. 53-68. Bővebben lásd. Adorján Imre, Boldog Istenként élni, Az iszlám misztika, a szúfizmus az anatóliai török népi vallásban. Barnaföldi Gábor Archívum, Budapest 2000. 22 Az „ücleme" jelentése: három, háromból álló és nem azonos a keresztény trinitas fogalmával. Ayten Kaplan, Tahtacilarda Aile ve Akrabalik Kurumu, In. Alevilik, szerk. Ismail Engin és Hawa Engin, Kitapyayinevi Istanbul 2004. 374-375. kai imádkoznak."

23 Meglepő, hogy ezek a szavak szó szerint azonosak a Szent Anna-kápolna falára írtakkal. Arra a kérdésre, hogy miként kerülhettek szúfi feliratok a kápolnába, a bektási dervisrend és az Oszmán Birodalom elit katonasága, a janicsárság közti szoros eszmei, szervezeti kapcsolatban rejlik a válasz. A dervisrend első tanítójának (pir), Hadzsi Bektás Velinek a szerepe a janicsárok katonai szervezetének kialakításában, a mondák világába vész, azonban a bektási rend és janicsárság szoros kapcsolata történelmi tény.

24 A janicsárok szervezeti formájukat, egyenruhájukat és rendfokozati jelzéseiket is a bektási dervisektől vették át.

25 Bálim Szultán (1462-1521) bektási vezető (dedebaba) verse az egyik legrégebbi janicsár ének, melynek első sora így szól: „Életutunk alapjait Hadzsi Bektás Véli rakta le..."

26 A bektási rend vezetője (dedebaba) úgy vált törvényesen is rendfőnökké, hogy Isztambulban a janicsáraga tette a fejére a dervissüveget. Az isztambuli janicsárkaszárnyában állandóan tartózkodnia kellett néhány dervisnek, akik csupán a sereg győzelméért imádkoztak. A dervisek hozzátartoztak a janicsáraga reprezentációjához is.

27 A janicsársereget „Allah, Allah, Ejvallah... Gülbank-i Muhammedí... Keremi Ali, Pirimiz, hünkárimiz Hadzsi Bektás Véli..." énekszóval hívták közös imára.

28 1826-ban a janicsárok „végnapjai", a szervezet feloszlatása egyben a bektási rend politikai befolyásának is a végét jelentette, visszahúzódtak sajátos közösségeikbe.

29 A Hadzsi Bektás Véli utódai által a 14. században már jól megszervezett bektási rendhez tartozók szertartásai az Istennel való személyes, misztikus benső kapcsolat létesítését szolgálták. Az imádkozás, meditálás, ének, hangszeres zene, tánc valamint különféle szavak recitálása során - esetenként révületben - szeretetben (ask) egyesülnek az egyetlen létezővel (varlik). A szunnitákra nézve kötelezően előírtakat, mint a Mekka irányában (kibla) végzett, meghatározott időpontokban tartandó napi ötszöri imádkozás (namaz), a rituális mosakodás (abdest) rítusait merev külsőségeknek tartva, elítélték és elvetették.

30 A nyilvánosság kizárásával tartott szertartásaikon gyertyát gyújtanak, ott fogadják be az új derviseket, ítélkeznek a Serafettin Güre, riportja egy 200 lelket számláló falu vallási vezetőjével, Véli Sebesttel Manavgat/Gültepe: tahtacilar@yahoogrups.de 2004-1030. Gerő Győző, i.m. 27. Matuz József, Az Oszmán Birodalom története. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990.49. Sumer, Ali, Haci Bektas'a Selam. H.Bektás Külliesinin Tarihçesi. In Cem,YilV. Sayi 51. 9-13. Ágoston Gábor - Sudár Balázs, Gül Baba és a bektási dervisek. Terebess Kiadó, Budapest, 2002. 28. elektronikus kiadás, jegyz. D'Ohhson szerint 8 dervis tartózkodott a janicsárok között. 1787-1820. VI. 674. Uzunçarsi. 1943-4 I. 147-50.) v.o. Gerő Győző im. a bektásikról 25. Sezgin, Abdülkadir, Haci Bektás. Véli ve Bektasílik. 3. kiadás, Sezgin Nesriyat, Istanbul 1991. 222. Adorján Imre i.m. 77. Mehmet Dönmez i.m. 64. „...az ember: beszélő Korán (Kuran í Natik)... Istenné vált, ha a szívében megtalálta Istent (Hak), számára minden hely templom (mabed) és imairány (mihrab), múlandó, minden pillanat mennybemenetel (mir'aç)." 57