Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.

érintésnél pereg róla. Sok mindenre utal a könyv: az öregségre, az idő múlására, mely a vasnál a rozsdásodással jelentkezik, a könyvre mint a tudás, akár a bölcsesség metaforájára. A könyvmunka kategóriába sorolhatók a különböző grafikai technikával (rézmetszet, linómetszet stb.) készült munkák, melyeket alkotójuk egybeköt vagy mappába helyez. Szintén ide tartoznak a festészet határait súroló alkotások: ezek leporellószerűen kinyitható, több panelből álló fatáblákra olajjal festenek. Csak szerkezetük, a leporelló miatt sorolhatjuk őket a művészkönyvek közé. Könyvtárgyak Míg a fentiekben elemzett alkotások közös eleme, hogy a könyv nyitásával tárulnak fel, a művek egy nagy csoportja elszakad e funkciótól. Ezekben a könyvtárgyakban a könyv mint médium szerepel, és plasztikai karakterével hat. Ebbe a kategóriába is több alcsoport tartozik. Az egyik csoport azokat a művészkönyveket tartalmazza, amelyek külsőre úgy néznek ki, mint egy normális könyv, de nem lehet kinyitni, lapozni őket. Nincsenek oldalaik, megakadályozzák az olvasást, ezzel megkérdőjelezik, illetve ironikusan reflektálnak a könyv mint „olvasható/olvasandó dolog" funkciójára. Az alább bemutatandó könyvtárgyak a tudást, az információt, a titkot magukba zárják, elrejtik az olvasó elől, talán a világ megismerhetőségének korlátaira utalva. Dominique Moldehn ezeket a könyveket - főként azt a típust, melyet a könyvművész spárgával, kötéllel köt át „konzervált könyvek"-nek nevezi. Értelmezése szerint e könyvtípus célja, hogy a jövőbeni olvasóközönség számára érintetlenek maradjon, a jövő generációknak megőrizze, megtartsa, hozzáférhetővé tegye az (esetleg elfelejtett) tudást. Szerinte a bezárt könyvek kinyitása a jövőben a médium másodvirágzását hozza.

73 A könyvek bezárásának több technikája van. Lakner László Haikus (IV. tábla 64. kép) és Helmut Löhr The Redemption of Democracy [A demokrácia megváltása] (IV. tábla 65. kép)címü könyvei spárgával vannak átkötve. Giannetto Bravi egy vastag láncot és két lakatot használt; könyve címe is erre utal: My life - it is not possible to read [Az életem- nem lehet elolvasni] (IV. tábla 66. kép). Alessandro Benfenati Verba Volant [A szó elszáll] című könyve (IV. tábla 67. kép) egy játékosabb, könnyedebb darabja e csoportnak. Benfenati üres lapokat ragasztott össze, átfogta egy vastag kötéllel, és jó nagy csomóval megkötözte őket. A lapok közül újságkivágások lógnak ki, melyeken szövegrészletek olvashatók. Az ismert közmondásra utal a cím is: úgy tűnik a szavak ki akarnak szabadulni, ki akarnak mászni, el akarnak szállni a könyvből, és Benfenatinak kell megregulázni őket, hogy ott maradjanak. Monty Moldehn 1996, 111. Cantsin ragasztószalaggal ragasztja körbe könyveit (IV. tábla 68. kép), hol csak egyet, hol egyszerre hármat. Klaus Groh Literature in the Cage [Irodalom a ketrecben] című tárgya (IV. tábla 69. kép) összegyűrt folyóiratlapokat szorít össze egy kis ráccsal. A könyvforma átalakításának, olvashatatlanná tevésének drasztikusabb módszerei is léteznek, ezek fizikailag változtatják meg a könyveket: radikálisan átfestik, más anyaggal vonják be, megcsonkítják, elfűrészelik, összegyűrik stb. őket. Dario Corbeira Book 772 című könyvét (IV. tábla 70. kép) 2 nagy csavarral fúrta át, a borítót pedig átfestette. Pasquale Ciuccio Werk No. 1803 [1803 számú munka] című alkotása (IV. tábla 71. kép) egy kinyitott, fatáblára ragasztott, majd fekete akrilfestékkel vastagon átfestett könyv. Pinke Miklós Történelem с könyvét (IV. tábla 72. kép) félbe hajtotta, tulajdonképpen összegyűrte, egy madzaggal átkötötte, és az egészet akrillal befestette. Barabás Márton és Várnai Gyula kedvelt eszköze a vágás, a metszés. Barabás Könyvkút című alkotásában (V. tábla 73. kép) a könyvforma redukáltan, jelképszerűen jelenik meg. Több könyvet összeragasztott, majd középen kimetszett, kivágott belőlük egy körformát. A Könyvkútról talán a tudás kútjára asszociálhatunk, a kivágott negatív körről a hiányra. Várnai Gyula könyvei már-már a szobrászat határait súrolják. Több műve is megtalálható a gyűjteményben. Régi, már nem használt keménykötéses törvénykönyvek jegyzékeit veszi alapul, ezeket vágja, metszi a legkülönbözőbb alakúra (pl. spirál: V. tábla 74. kép), vagy több szétfűrészelt könyvet újra összeragaszt, egymásba illeszt. Előfordul, hogy valamit beleapplikál a könyvbe: az itt bemutatott képen Cím nélkül című alkotása látható (V. tábla 75., 76., 77. kép). Várnai a könyv lapjait összeragasztotta, a borítóba egy, az utcai csatornalefolyók miniatűr mását illesztette, a kis négyzet alakú lefolyó alatt kivágta a lapokat, így, ha belenézünk a lefolyóba, nem egy fehér lapba ütközünk, hanem a valósághoz hasonlóan sötét „mélységbe". Ráadásul ha a könyvbe oldalról kukucskálunk, a lefolyó rácsain át behatol a fény. Judith Railton könyvét (V tábla 78. kép) több helyen átlyukasztotta és egy fehér fonalat fűzött (szőtt) át rajtuk. A borítón egy kis szövetdarabra írta a címet: A History of Weaving [A szövés története]. A könyvtárgyak csoportjába tartoznak azok a furcsa vagy vicces hatású tárgyak, amelyek sokszor nem is hasonlítanak a könyvre, de egy-egy részletük miatt mégis könyvet kell látnunk bennük (például ki lehet rajtuk nyitni valamit, valamilyen formában lapozhatóak, vagy mert könyvborító fog össze egy, a könyvtől teljesen távol álló tárgyat - pl. egy zacskó tésztát, mint Nicola Frangione Egy tál с könyvtárgya. (V. tábla 79. kép) Fordítva is lehetséges ez a játék: a könyv veszi fel valamilyen más tárgy alakját (erre példa Jürgen Kierspel munkája, a The Axe Book [A fejsze-könyv]. 176