Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.

középre egy emberi alakot pecsételt, fölé színes kis lapkivágást vagy matricát, a bal oldalak közepére kis vendégszövegeket ragasztott, amelyeket idegennyelvű könyvekből, újságokból vágott ki. Első ránézésre talán fel sem tűnnek a vendégszövegecskék, mert Cepl ügyelt arra, hogy olyan helyekről vágja ki őket, amelyeknek betűmérete és tördelése megegyezik az átalakított könyvével. Douglas Beube Veil: The Secret Wars of the CIA [Lepel: A CIA titkos háborúi] című alkotása (II. tábla 27. kép) egy kartonlapra ragasztott lapból áll. Ebből a szövegből semmi sem olvasható, ugyanis Beube minden szót kikapart, kivésett, helyükön üresség tátong, csupán a sorközök és a margó maradt érintetlen. így nagyon szép, valóban lepelszerű, finom, rojtos felület jött létre. A műben a humor is szerepet játszik, hiszen mit is várt az olvasó ... csak nem gondolta, hogy elolvashatja a CIA legtitkosabb dokumentumait? Carolyn Berry egy üres jegyzetfüzetet ragasztgatott tele képekkel, szövegekkel, sok színes lapkivágással. A The Everyday Devil No. 8. [A hétköznapi ördög] tematikus könyv (II. tábla 28., 29. kép), a szerző minden ördöggel kapcsolatos képet, szöveget, rajzot felhasznált, amit regényekben, folyóiratokban, képeslapokon, festményreprodukciókon stb. talált. Az üres könyvek Ebbe a kategóriába azok a könyvek tartoznak, melyek kötésüket, borítójukat tekintve szabályos, hagyományos könyvek, viszont lapjaik üresen maradtak. A meg nem írt oldalak és az üresség a figyelmet az oldalra, a lapra, a lap fizikai megjelenésére irányítja. Olyan, mint a csend a beszédben vagy a zenében: az elmélyedés lehetőségét nyújtják. Egy üres könyv a könyv körüli sokféle konnotációra utalhat: megmarad-e a könyv mint kultúrahordozó, lesz-e a jövőben könyv a hagyományos alakjában, végveszélyben van-e a Gutenberg Galaxis? Ide sorolható Tót Endre Evergreen book for everybody, nobody and me [Örökzöld könyv mindenkinek, senkinek és nekem] (II. tábla 30. kép) с zöld lapokból, vagy FranzJosef Weber Erster Roman (Első regény) című üres, fehér lapokból álló könyve, amelynek első oldalán mégis található két mondat: „Azért, hogy könyvemben a már elhunytakkal vagy meg élő személyekkel - nem utolsósorban a sajátjaimmal - minden azonosságot már előre kizárjak, ez a regény megíratlanul marad. Ha mégis, a várakozással ellentétben esetleges utalások adódnának - bármilyen természetűek is legyenek -, azok mindenképpen teljesen tudatosan vannak létrehozva." Jifi Kocman Kék könyve (II. tábla 31. kép) is üres, a lapok kézzel merített papírból készültek, tapintásuk ennek megfelelően érdes. Kocman a könyvlap fizikai megjelenésére koncentrál. Dokumentumok parafrázisa Külön csoportba sorolhatjuk a hivatalos papírok, igazolványok, dokumentumok paródiáit. Monty Cantsin Útlevelét lemásolta, és beleírással, ragasztással átalakította azt, majd újra lemásolta (II. tábla 32., 33. kép). Cantsin (Kántor István) annak a generációnak a tagja, amelynek a külföldi utazás még nem volt egyszerű ezért van kiemeltenjelentésértéke, hogy pont az útlevelét tette szatírájának tárgyává. Cantsin a 70-es években Kanadába disszidált. Az immár műalkotás útlevelét obszcén, humoros szövegekkel látta el. Direkt bosszantani akarja a vámosokat: „Nézzetek ide négyszemű vámosok Nem pénzt hozok az országotokba, hanem fegyvereket!..." Az útlevél személyazonosító fényképén saját szája elé egy kendőt rajzolt, magát banditának ábrázolja. A szekvencia hangsúlyozása Ahogy azt már többször említettem a művészkönyvek többsége a könyv szerkezeti tulajdonságaira hívja föl a figyelmet. A sorozat, a sorrend, a lapok egymásra következése a könyv egyik alapvető szerkezeti eleme. A könyvek egyéniségét az adja, hogy a szekvenciát hogyan artikulálja a művész. A képek egymásra következése lehet nagyon gyors, ennek szélsőséges példái a gyerekkorunkból jól ismert ún. lapozókönyvek. Mindenki ismeri azt a lapozókönyvet, melyet ha kellő gyorsasággal lapoztunk, tekertünk, a pók „leereszkedett" benne. A gyűjteményben erre a típusra példa W. Mark Sutherland Noah [Noé] című lapozókönyve (II. tábla 34., 35. kép). A Noé történetét feldolgozó mű üres lappal indul, majd a lapozással, illetve általa, megjelennek a hullámok, egyre emelkedik a víz, amely végül a könyv közepétől leapad. Christian Rigai Instant Pyramid [Azonnali piramis] című könyve (II. tábla 36. kép) nem lapozókönyv, de ugyanarra az ötletre épít. Ahogy lapozunk pillanatok alatt felépül az „instant" piramis. Babette Katz My Flag [A zászlóm] című alkotása (III. tábla 37. kép) mind vizualitásában, mind gondolatiságában érdekesebb darab. Kis fekete emberkék játszadoznak kék hullámokban, nagy piros zászlókkal, „ez így megy oldalakon át", majd kis fehér figurákkal találkoznak, a feketék lassan eltűnnek, a fehérek szaladgálnak tovább, a kavalkádból szép lassan vízszintes piros és fehér csíkok alakulnak, a tenger felkerül az oldal bal felső sarkába, a már addig is csupán jelzésszerűen ábrázolt pici emberekből (fej, két kéz, két láb) ötágú csillagocskák lesznek - és már kész is az amerikai zászló. A szerkezet a folyamatos ismétlésen és bővítésen alapul. Oldalakon keresztül mosolygó kislány arcokat láthatunk Phyllis Cairns Why are these girls smiling? [Miért mosolyognak ezek a lányok?] című könyvében (III. tábla 38., 39. kép). Ha türelmesen végiglapozzuk, az utolsó 173