Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.

A harmadik csoportba (könyvtárgyak) tartoznak a könyv alakját, fizikai mivoltát hangsúlyozó, nem nyitható, nem olvasásra szánt általában egyedi műalkotások, de ide sorolhatók a különleges hatású, a könyvre nem hasonlító objektek is. A művészkönyv mint könyv Személyes emlékek, történetek elmesélése a művészkönyvön keresztül Joan Lyons My Mother 's Book [Anyám könyve] című könyvében (I. tábla 1. kép) édesanyja nevében írja le, mondja el a család történetét, mintha éppen gyerekeinek mesélné. Az ezüstös borítón anyja kislánykori arcképe látható. A fedőlapot kinyitva, a kép folytatásaként anyja rózsát tartó keze látható. Továbblapozva képes és szöveges oldalak váltják egymást. Továbbra is találkozunk a fenti - rész-egész viszonyra épülő -játékkal, sokszor először csak az arcot és aztán a következő oldalon a testet, vagy fordítva, először a testet, aztán a hozzá tartozó arcot láthatjuk. Az édesanya családjának különböző tagjait ismerjük meg a képekről, és a leírt történetekből. A szövegben az anya megkérdezi: „Na, mindezek után akarjátok látni a családi képet?" Ekkor, pont a könyv közepén (jóllehet, majd látni fogjuk, ez csak látszólag a közepe) elénk tárul egy fénykép a 19-20. század fordulójáról, amely egy orosz zsidó családot ábrázol, rajta a már eddig is megismert alakokkal. Ha tovább lapozunk az első füzetecskének vége lesz, hiszen kiderül, a könyv dupla-kódex formájú, a fedélhez a másik oldalon még egy füzetecskét kötött. Itt van tehát a könyv közepe, amelyen három részes (az első füzet hátoldalából, a középső oldalból és a második füzet borítójából összeálló) fényképsorozat látható: a képek Lyons édesanyját ábrázolják kislányként, idős asszonyként és felnőtt nőként. A második „kötetben" részben folytatódik a személyes hangú történetmesélés. Joan Lyons The Gynecologist [A nőgyógyász] című könyvében (l. tábla 2., 3. kép) a jobb oldali lapokon a szövegdobozban egy nő és a nőgyógyásza közötti párbeszéd olvasható. A nőgyógyász a nőnek mind praktikus, mind gyógyászati okokból méhének műtéti eltávolítását javasolja. A nő tiltakozik ez ellen, mert beleavatkozásnak érzi legbelsőbb magánügyeibe. Lyons az Utószóban mintegy saját műve egyik lehetséges értelmezéseként a nőgyógyógyászatban még mindig uralkodó patriarchális szemléletet, a női test férfiak (itt orvosok) általi ellenőrzöttségét támadja. Úgy véli, hogy a nők ennek a gyakorlatnak csak áldozatai lehetnek. Az Utószó kemény szavainak ellenére, nem szabad ezt a - bár erősen feminista - könyvet csak értekezésnek, politikai röpiratnak tartanunk. Amit a kezünkben tartunk egy rendkívül szofisztikáit müvészkönyv. Lyons vitairatát gazdag grafikai anyaggal illusztrálta, amelynek darabjai, mint a könyvhöz csatolt képjegyzékből kiderül, 15-18. századi anatómiakönyvekből származnak. A bal oldali képek női szerveket, szemléltetőeszköznek használt, keresztmetszetben felvágott női testeket ábrázolnak, a jobb oldali szövegdoboz körüli széles margón gyógyászati eszközök láthatók. A könyvet kisméretű, világos barna lapra nyomtatták, a szövegdobozok színe egy leheletnyi árnyalattal sötétebb. Rendkívül hatásos munka, jól átláthatóan, szigorúan szerkesztett, az illusztrációk megrázóak, a szöveg kíméletlenül őszinte. Joan Lyons: Twenty-five Years Ago [25 évvel ezelőtt] című könyve (I. tábla 4., 5. kép) egy pénztárca elvesztésének története. A lapok vízszintesen három részre osztottak. A 25 évvel ezelőtt történtek a lapok alsó szélén futó vékony, fekete csíkban olvashatók, innét tudjuk meg, hogy a szöveg írója 1972-ben tanítás közben vesztette el a tárcáját. A történet a felső szélen futó csíkban folytatódik, tehát miután az alsó részt végigolvastuk, vissza kell lapoznunk a könyv elejére (és ekkor még mindig nem tudjuk, mit ábrázolnak a középső sávban a képek), és a felső szalagot is elolvasni, amiből kiderül, hogy 1997-ben egy, az általános iskola szellőzőjét tisztító férfi találta meg a pénztárcát, benne az összes 25 évvel azelőtti blokkal, feljegyzéssel, mosodai cédulával. Ezt is végigolvasva, végre megtudjuk, - és lapozhatunk is újra vissza -, hogy a lapok közepén látható, eddig értelmezhetetlen felvételek ezeket a kis elázott, megrongálódott cédulákat dokumentálják. Brad Freeman: SimWar című műve (I. tábla 6., 7. kép) életrajzi elbeszélést és képek sorát tartalmazza. Freeman apja az amerikai hadseregben tisztként szolgált, ezért Freeman a hatvanas években kisfiúként Japánban élt. Egy baleset miatt heteket töltött egy katonai kórházban, ahol a vietnámi háború amerikai sérültjeit ápolták. Az ott tapasztaltak, a katonáktól hallott történetek teljesen megváltoztatták a kisfiú addigi nézeteit a háborúról. A valóság lerombolta, eloszlatta a dicsőségről, hősiességről kialakult, média által sugallt képét. Az elemzett könyvben az elbeszélés a lapok alján fut fekete háttéren (hasonlóan a hírcsatornák hírsávjához), fölötte a televízióképernyő alakjára emlékeztető keretben képek láthatók. A jobb oldali lapokon háborús videójátékok részletei, a bal oldalon a CNN hírcsatornának az Öböl Háborúból közvetített tudósításai jelennek meg. Freeman arra hívja fel a figyelmet, hogy a populáris kultúra milyen hamis képet sugall, miként kommunikálja a háborút és következményeit. A szimulációs játékok felkészítik a gyerekeket a háborúra, mivel idővel eltörlődnek a határvonalak a játékban látott képek és a valódi tévés közvetítésben látottak között. Freeman ezt - az egyébként sokak által vallott - nézetét azzal is hangsúlyozza, hogy a bal és jobboldali képek sem színükben, sem alakjukban nem különböznek. Ha nem lenne ott a CNN felirat, nem tudnánk az egyes felvételek honnan származnak. Clarissa T. Sligh What

's Happening with Momma? [Mi történik mamival?] című könyvének (I. 169