Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Izinger, Katalin: A székesfehérvári Szent István Király Múzeum művészkönyv-gyűjteménye. XXXIII. p. 159–218. T. I–V.
tén megkülönbözeti a művészkönyvtől), hogy kép és szöveg között - amelyek általában egymással szemben lévő lapokon helyezkednek el - különbséget tesz, azokat egymástól függetlenül kezeli. 17 A fent megfogalmazott - livre d'artiste és a művészkönyv közötti - különbségekkel, szabályokkal kapcsolatban természetesen találunk kivételeket: például Iliazd, az orosz származású művész 1945 utáni kiadványai sokszor közelebb állnak a művészkönyvekhez látványuk eredetiségében és a könyvforma tanulmányozásában, bár anyaguk és elkészítésük a livre d 'artiste-га emlékeztet. Ugyanakkor vannak olcsón előállított müvészkönyvek, melyek a livre d'artiste jellemzőit követve, a képet és a szöveget különálló elemként kezelik. 18 Mindezek ellenére elmondható, hogy „a livre d'artiste inkább könyv-termék...nem pedig a könyv-forma szerkezeti vagy formai megkérdőjelezése" 19 . Megjegyzendő még - és ez jól jellemzi a fentiekben említett, a kifejezés körüli zűrzavart -, hogy francia nyelvterületen a mai szűkebb értelmű művészkönyv fogalmat is a livre d'artiste kifejezéssel jelölik, így tesz például Anne Moeglin-Delcroix 1997-ben írt Esthétique du livre d'artiste (1960-80) című könyvében (ami természetes, hiszen franciaként a címválasztásban nem is járhatott volna el másként). 20 A szerző nem a kissé parttalan defmíciójú fogalommal dolgozott, hanem vizsgálatának tárgyát a címben is jelölt, zárójelben konkretizált évtizedekre korlátozta. A művészkönyv előtörténete Látható tehát, hogy amíg Castleman a 19. század végi livre d 'artiste-okhoz köti a müvészkönyv eredetét, Johanna Drucker és Susan Comp ton 21 a 20. század eleji avantgárd mozgalmakhoz vezetik vissza a szálakat. Blake és Morris Ennek bővebb tárgyalása előtt azonban még érdemes megemlíteni, hogy történeti levezetésében Stephen Bury az Artists ' Books - The book as a work of art, 1963-1995 című könyvében 22 és Johanna Drucker is kiemelten foglalkozik William Blake (1757-1827) angol költő, festő, grafikus és William Morris (1834-1896) angol festő, iparművész könyveivel. Jelentőségüket abban látják, hogy „Érdekes megjegyezni, hogy a legkorábbi livre d'artiste-dk sokkal merészebbek a kép és szöveg határainak elmosásában, mint a későbbiek. Az egyik legkorábbi műben, Ambroise Vollard Parallèlement (1900) cimü kiadványában - Bonnard illusztrációi Verlaine müvéhez - a litográfiák beleszövődnek a nyomtatott szövegbe, egyesítve a lapon a vizuális és a verbális elemeket." Drucker 1995, 5. LHULNCI 1995, 5. 19 uo. 20 Moeglin-Delcroix 1997 21 Comptonl992 22 Bury 1995 a könyvet mindketten mint önálló művészi alkotást használták. Blake saját nyomtatás-technikai találmányának köszönhetően önállóan készítette illuminait könyveit. Technikai újításának lényege, hogy ugyanarra a rézlemezre vitte fel először képeit, amelynek körvonalait lakkal rögzítette, azért, hogy aztán szövegeit is rá tudja préselni a rézlemezre. Ez az eljárás határtalan lehetőséget adott arra, hogy ugyanazon a könyvlapon képeket és szövegeket egymás mellé helyezzen. Blake saját vízióit, világfelfogását a könyvformán keresztül fejezte ki. Kép és szöveg elvesztik önállóságukat, egymásra utalnak. A nyomtatási technika, és a kézi színezés miatt könyveinek minden példánya egyedi műalkotás. 23 A művészkönyv előtörténetének másik kiemelt kulcsszereplője William Morris. Morris nyomdát alapított (Kelmscott Press, 1889), új nyomdai betűtípusokat talált ki, célja a könyvlap-design harmonikus egységbe rendezése volt. Aprólékos munkával tetszetős külsőt tervezett, a lapszéleket, margókat kacskaringós vonalakkal, liánokkal, arabeszkekkel szőtte át. 24 Blake és Morris - azáltal, hogy a tipográfiával, az illusztrációval hangsúlyosan foglalkoztak, a könyv „vizuális összhatására" törekedtek, 25 megpróbálták kiszélesíteni a művész szerepét a könyvkészítés folyamatában. Még egy érdekesség a művészkönyv előtörténetéhez: Johanna Drucker az előzményekhez sorolja Gelett Burgess (1866-1951) amerikai író, humorista és képzőművész műveit is. A San Franciscóban élő sokoldalú, botrányos viselkedésű Burgessnek elege volt a havonta megjelenő, általa unalmasnak talált folyóiratokból, és 1896-ban kiadta saját lapját, a Les Petit Journal des Refusées-X. Célja egy olyan kiadvány volt, „amely vidám ... ultra-nonszensz fecsegést tartalmaz és távol tart bármiféle komolyságot." 26 Kis formátumú, trapéz alakú munka volt, tapétára nyomták, a képek és a szövegek fametszettel készültek. Ezt a feltűnést keltő könyvet humora, friss szellemisége, múlandósága, spontaneitása sorolja a müvészkönyvek előzményei közé. 27 A művészkönyv és az avantgárd A könyv mint 20. századi művészeti forma történetét nem különíthetjük el a század első felének avantgárd mozgalmaitól, az orosz mturizmustól, konstruktivizmustól, az olasz futurizmustól, a dadaizmustól. Ebben az időben lett a könyv a kísérletező művészi látásmód hordozója - mondja Drucker. 28 Szerinte - és ugyanezen a véleményen van Compton és Bury is - igazából ebben az Drucker 1995, 22-26., Blake 2000, 7-10. Drucker 1995, 26-30., Bury 1995, 6. Dick Higgins a Joan Lyons által szerkesztett antológia előszavában William Blake, elsősorban a vizuális összhatásra építő könyveihez vezeti vissza a müvészkönyv eredetét. Lyons 1991, 2. Drucker 1995,31. Drucker 1995,30-33. Drucker 1995,45-67. 162
