Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.

an érezték, hogy kicsúszni készül kezükből az események irányítása. Lamberg Ferenc meggyilkolása miatt a képviselőház azonnal, egy császári manifesztum pedig október 3-án indított vizsgálatot, s ugyanezen a napon Lamberg utódjául a királyi biztosi tisztségbe Jellasicsot nevezték ki. Ugyanakkor Batthyány felmentésével és az országgyűlés szétoszlatásával, a statárium kihirdetésével formálisan is szétfoszlott a törvényes forradalom illúziója. 1850 elején Lamberg gyilkosaként végezték ki Kolosy Györgyöt. Gróf Lamberg Ferencet 1849. február 28-án temették el Móron, a családja által alapított kapucinus templomban. Sírfelirata szerint „császára iránti kötelességét híven teljesítve a Buda-pesti hajóhídon áldozta életét" 1848. szeptember 28-án (Demeter, 1998. 15-16.). Zámoly falu, amelynek földesura volt, a testvéréhez, Lamberg Rudolfhoz robogó kocsistól tudta meg a hírt. ,J zámolyiak a gróf gyászos végéről a Forrás melletti országúton száguldó grófi fogat kocsisától kaptak hírt, ki Csákberény felé hajtatott Pestről habzó lovaivar - írta Szórády Gyula 1905-ben megjelent könyvében (Szórády 1905, 13.). Lamberg Rudolf 1831-ben kezdte építtetni a csákberényi kastélyt, 1829-ben Zámolyon a Forrásnál nagy birkaistálló, 1838-ban pedig egy újabb ispánlak épült. Ekkor kezdték meg Borbálapuszta kiépítését. Addig Borbála elhagyott hely, Ludovicus Nagy leírásában még diverticulumként (puszta hely) szerepel, egyetlen háza és egyetlen lakója sem volt (Nagy 1828, 23.). 1841-ben azonban leégett Ferenc majorban a Forrásnál a birkaistálló 800 anyával és báránnyal, 1846-ban pedig Borbála összes épülete és a zámolyi pajta lett a tüz martaléka (Seidel i. m, 27-28.). Mindezen bajok ellenére, a XIX. század közepén a Lamberg uradalom eredményeire Galgóczi Károly mezőgazdasági statisztikai munkájában felfigyelt (Galgóczi 1855, 99.; 281.; 293.; 339.): a legnagyobb kiterjedésű uradalmak között tartotta számon, kiemelte borát, gyümölcsét és juhtenyésztését, megjegyezvén, hogy gróf Lamberg uradalma a kevésbé finom gyapjút adó negretti birkafajtát tenyészti. A Lamberg uraságok 1815-ig Pozsonyban, azután Móron laktak. Rudolf gróf azonban már a csákberényi kastélyt használta. Zámolyon a móri uradalmi tisztviselők közül ekkor az ispán (Vadász 1977, 137.), majd az intéző lakott. A következő generáció, Lamberg Ferenc fiai változtattak ezen a beosztáson. Ferenc, Fülöp és Henrik grófok az osztályos egyezség során úgy döntöttek, hogy Fülöpé legyen egy tagban Zámoly, Kerekszenttamáspuszta, majd később ehhez járult Borbála egy része is. 1872-ben Móron az Úri utcában levő volt béresházat teljesen átépítve, ide költöztették át az addig Zámolyon dolgozó főintézőt, Werner Györgyöt. A főintézői lakást pedig a gróf számára alakították át, aki 1872 májusában Zámolyra költözött. Lamberg Fülöp gróf Wenckheim Máriát vette feleségül, első gyermekük, Lamberg Ladiszlaja 1870-ben Zámolyon született. Az 1874-ben meghalt apát, és a diftériában 1879-ben meghalt 6 éves Angelikát és a 8 éves Fülöp Ferencet is a zámolyi Lamberg-kriptában temették el. Az uradalom tehát ismét fiúörökös nélkül maradt. A XIX. század 40-es éveiben indult meg a birtok házi kezelésbe vétele (Galgóczi i. m., 98.; Farkas 1972, 48.), ehhez elengedhetetlen volt az, hogy a szükséges számú majort kiépítsék. így került sor 1852-ben a pátkai Fülöpmajor felépítésére, s ide tartozik Borbála kiépítése is: Borbálában 1872-ben alakították ki az intézői lakást, 1874-ben szenteltettek harangot. 1862-63-ban megtörtént a birtokrendezés, aminek peres-bajos módjáról még szólunk. Az 1865-ös év azonban megint a tűzről lett emlékezetes: Borbálában mindkét pajta és a forrásnál levő Csapó-malom is leégett. 1869-ben a belmajori birkaistálló hamvadt el. Borbálában nagyteljesítményű gépi erőre berendezett kutat ásattak 1872-ben, melynek több mint nyolc méter mély vize volt. A vizet 4 lóval vagy ökörrel, egy csigás szerkezet segítségével merítették, óránként 245 akó vizet húztak. Egyszerre annyit eresztettek egy tartályba, hogy az általában három napra elegendő volt az összes ottani jószág számára. JOBBÁGYOK ÉS SZOLGÁLATAIK A váruradalom a Hochburg család vásárlásakor tíz egész, 15 fél- és kilenc negyedtelekből állott, területén 919 pozsonyi mérő mag alá való őszi, és négy mérő tavaszi vetést jegyeztek fel. (Egy pozsonyi mérőnyi, azaz 62,39 liter vetőmag gabonával körülbelül 600 négyszögöl területet lehet bevetni.) Megjegyezték - és ez az élet megindulását már komolyan jelzi -, hogy a 36 kapás szőlőhegyet most kezdik művelni

9 (Egy kapás szőlő egy ember egy napi munkájával megmunkálható terület, kb. száz négyszögöl.) Eddig irataink a szőlőhegyet mindig elpusztultként, elhagyottként, műveletlenként írták le. Úgy látszik, nem volt hiábavaló az 1690-es irat megjegyzése, hogy a 17 puszta egész, három fél és egy negyedtelek lakói Tata, Veszprém, Győr és Pápa végvárakba húzódtak vissza. A veszély elmúltával valószínűleg igyekeztek visszatérni. Bél Mátyás is ezt írja Zámolyról, hogy „magyarok, akiknek őseit a törökök ismételten elűzték, de újból visszatelepedtek"

10 (Bél 1977, 109-110.). Egy 1696os panaszos irat, melyben egyébként a csókakői uradalom jobbágyai a Hochburg család által támasztott növekvő terhek miatt fordultak a megyéhez, úgy fogalmaz, hogy az előző árendátor földesúr, Széchenyi György, esztergomi érsek „édes atyaként" bánt jobbágyaival, és ő szállíttatta őket haza a menekülésből (Jenéi 1977, 72.). A közben ide érkező idegenek közül sokan továbbálltak. Erre a fél évszázadra általában is nagy népességhullámzás volt a jel9 MOL. DicaAlbensis 1696. 10 MOL. Urbaria et Conscriptiones. 156. fasc. 4. n. 43. 134