Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 33. 2003 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2004)
Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter, Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.
lemző, amely csak a török utáni, és a Rákócziszabadságharccal kapcsolatos hadi eseményeket követően, gazdasági értelemben pedig az uradalmak határainak és berendezkedésének megszilárdulásával jutott nyugvópontra (Farkas 1971, 175.). A népességhullámzás másik magyarázatát a földesurak súlyosbodó követelései adták. Hochburg földesúr ellen jobbágyai már 1694-ben panaszkodtak, hogy nem tudnak rendesen megélni, és menekülésre kényszerülnek. A megyei adminisztráció intette is a földesurakat: „minden földesúr gondoskodjék a nyomorult nép terheinek könnyítéséről, legyen tekintettel egyéb közterheire is. " (Arany Magyar-Klauszné Móra i. m., 24.). A dikák, azaz az adózási alapegységek számának alakulását vizsgálva is növekedést tapasztalunk: az 17031704-es 170 1/2-ről, az 1710-1 l-es 217 7 2-ről 17131714-re 218 1/4-re emelkedik 11 . A dikális adózás bevezetése jobban tükrözte az adózók valódi teherbírását, hiszen már nem csupán a művelt földterületet, s annak várható termését, hanem a munkavégzők számát és az állatállományt is figyelembe vette. Számunkra azért is érdekesebb, mert nemcsak a jobbágyok, hanem a birtokos nemesség kivételével (ők adómentesek) minden társadalmi réteg adózási képességét vizsgálja. Fejér megye újjászervezése után lényegében dikális adózási adatokkal dolgozhatunk (Schneider i. m., XIV.). Az 1702. október 17-ei, a fegyverváltsági adó kivetésével kapcsolatban készített vármegyei összeírás szerint a Hochburg család a megye legnépesebb vidékét birtokolta: 19 egész telket, 15 féltelket és 9 negyedtelket, elegendő legelőt, de közepes minőségű rétet vettek számba 12 . Az 1710-11 évi összeírás már 248 akó bort, 349 pozsonyi mérőnyi vetést, 80 ökröt, 75 tehenet, 55 lovat, 51 növendékmarhát, 405 juhot és kecskét, 60 sertést és 19 méhkast talált 13 . Zámolyon 17 telkes jobbágyot írtak össze. (Az összeírtak nevét a mellékletben közlöm.) A falu ekkor 547 és fél pozsonyi mérő maggal bevethető szántót két nyomásban és 45 kaszás rétet használt. Egy pozsonyi mérő őszi mag három és fél, ugyanannyi tavaszi mag pedig három mérőt termett 14 . 1720-ban tíz egész telkes jobbágyot, nyolc féltelkes és 18 negyedtelkes zsellért írtak össze. A szépen gyarapodó község lakóinak bevétele ekkor az urbáriális legelőn tartott és Szenttamás praedium legelőjén nevelt állatokból, a szőlőhegyi közepes borból, a paraszti cenzuális malomból, a kocsma és a mészárszék időszakos működtetéséből, illetve a szomszédos erdőn vágott fa eladásából volt 15 . Az 1728-as tanúvallatási jegyzőkönyv szerint is a földesúr engedelmével Kerek Szent11 FML, Acta Politica, fasc, 4. n. 110; fasc. 6.n. 55. 12 FML Acta Politica, 1702. no.: 26., Farkas Gábor: Nagybirtokosok Fejér megyében a török kiűzése után. Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. Székesfehérvár, 1971. 171-176. 173. 13 FML. Acta Politica fasc. 6. n.55. 14 FML. 1821 -es másolat az 1715-ös összeírásról. 15 MOL. Archivum Com. Albensis. 1720. tamást és Gántpusztát is a zámolyiak használták, természetesen illő bér ellenében 16 . A községben élő népesség ebben az időszakban bizonyosan két csoportra osztható: a török háborúkat átvészelt magyar, református vallású jobbágyokra, és a török alatt és főképpen utána, illetve a Rákóczi-szabadságharc után itt maradt, illetve a földesúr által ide telepített, többségükben katolikusokra. A két csoportot élesen megkülönbözteti egymástól a jobbágyi jogrendben lényegében 1848-ig számon tartott két kategória: örökös jobbágyon általában a törzsökös csoportok, míg a telepesen a szabad menete lűek (szabadon költözködők) értendők (Felhő 1970, 101.). A telepesek között a telepítő földesúr akarata és az akié a föld, azé a vallás elve elégséges magyarázatot ad a katolikusok nagyobb számára. A katolikus népességet a telepítések, vagy egyedi betelepedések lezárulása után elsősorban az uradalmi népesség gyarapította. Az uradalmi tisztviselőktől az árendásokon át a cselédekig, az újonnan érkezők általában katolikusok voltak. A Hochburg család csókakői uradalma a XVIII. század elején köthette szerződését jobbágyaival, bár ennek tartalmát nem ismerjük. Bizonyos azonban, hogy ez még a külterjes, árendás állattartás, főként birkatenyésztés idején készült, amikor a majorokat még nem építették ki, tehát nagyobb robotkövetelésre még nem volt szükség. Mindezt csak a későbbi adatokból lehet kikövetkeztetni. Ismerjük ugyanis az 1745-ben kötött szerződést. A Hochburg fivérek halála után (Domonkos 1719-ben, József 1723-ban halt meg) az örökösök szinte csődbe juttatták az uradalmat mérhetetlen pénzköveteléseikkel. Utólag, 1760-ban már úgy emlékeztek a zámolyiak a Domonkos gróffal kötött régi szerződésükre, hogy akkor még ,jzép édjességben laktunk" (Vadász 1977, 79.). A mostani, az 1745-ös szerződés tehát ennél sokkal kedvezőtlenebb lehetett. Az 1745-ös szerződést özv. Hochburg grófné (Hochburg Domonkos özvegye) kötötte lányának, a közben elhunyt gróf Berényi Györgyné, született Hochburg Mária Annának előzetes tárgyalásai nyomán. A szerződéskötéskor tanúként volt jelen Rötth Sándor, Fejér megye alispánja, Gyurkovics Ferenc szolgabíró és Boros Ádám esküdt 17 . A szerződés értelmében az egész helység évente 208 forint 82 dénár cenzussal tartozik két részletben. Az uradalmi majorságnak 80 pozsonyi mérő őszi alá három szántással, ugyanennyi tavaszi alá {„ebben a köles is értetődvén ") szokás szerinti szántással tartoznak, a termést le kell aratniuk és behordaniuk. Száz jó szekér szénának való füvet kell kaszálniuk, felgyűjteni, „bogiákban rakni" és Mórra hordani. Negyven öl fát vágnak az uradalmi erdőn, s azt Mórra hordják. Saját termésű gabonájukból és borukból kilencedet adnak, azt (a gabonát kicsépelve) Mórra szállítják. Konyhára valókból 1212 tojást, 200 csirkét és 30 ludat adnak. Hosz16 MOL. Consriptio Comitatus Albensis. 187. 1720. Zámoly.; P. 185. Esterházy cs. It. m. 7. cs. f. 35. no. 1. 1728. dec. 29. 17 MOL Helytartótan. Lt.Dep. urb. 1150 cs. Tab.urb. 79.1. ill. FML. Acta Loconum, Zámoly. 1745. márc. 27. 1810-es másolat. 135
