Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: A falukapu a Dunántúlon, Erdélyben és Moldvában. p. 35–45.

Szemerén hallottam kidobolni, hogy »Tudtára adatik mindenkinek, hogy a szemerei szőlőhegy körül levő tanárkokat minden szőlő tulajdonos 8 nap alatt kitakarítsa s rendbe hozza.« Tudakoltam a dolgot s azt a feleletet kaptam, hogy a tanárkok a hegy körül levő mély árok, mely az eső és hólé összegyűjtésére szolgál, s ezt minden évben őszkor és tavasszal ki kell ásni, mert a hegyről lefolyó víz betömi. De hogy miért nevezik tanárkoknak, azt nem tudták megmondani.Vajjon hol élnek még ily kifejezéssel és honnét eredt?" A kérdésre Simonyi Zsigmond, a Nyelvőr szerkesztője felelt: „A tanárok, tanárok, tonorok szónak eredetileg semmi köze az árok szóhoz, hanem tüskesövényt jelentett és szláv jövevényszó (vö. horv. trnik tüskebokor). A szó különböző formákban és jelentésekben sok vidéken él (vö. MTsz.)." (Kotucs 1901, 294.) A tanárok, tanárok szó szláv eredetét Kniezsa István is megerősítette, szerinte a szláv travnik 'legelő, körülkerített hely' szóból származik (1974, I, 516-517). Szinnyei József 1897-1901 között megjelent Magyar tájszótára szerint: tanárok: a falu közelében levő árkolás vagy gyepű a marhák ellen (Balatonmellék), utca, köz (Somogy m.); tanárok, tanorok: szőlő vagy rét kerítésén, gyepűjén levő kapu (Erdély), mezőre nyíló út, amely kapuval zárható (Brassó m.), sík helyen, leginkább a falu mellett fekvő, élő fákkal körülvett, bekerített kaszáló, lucernás, lóherés (Székelyföld). A szóra Erdélyben Kriza János költő, néprajzkutató, unitárius püspök is felfigyelt. Kolozsvárt 1863-ban kiadott Vadrózsák című székely népköltési gyűjteményének táj szótárában írta: „Tanárkapu: vetéskapu a falvak végén; mondják porgolátkapunak is." (1863, 519.) Kriza később a Magyar Nyelvőrhöz kétszer is küldött be táj szavakat, amelyek között szerepel a tanórok szó. 1873-ban a marosszéki Szabédról a Pánczi tanárokat közölte Pánczi kaszálók magyarázattal. 1874-ben az udvarhelyszéki Rava községből a Szederjest tanárok határrész nevet közölte a Magyar Nyelvőrben (1873, 428; 1874, 143). Utóbbi adatát a szerkesztő megkérdőjelezte, maga Kriza levélben helyreigazítást kért Szarvas Gábortól, amely negyedszázad múltán jelent meg: „A közelebbi márciusi füzet 143. lapján a 14. pont alatt »tanárok« helyett ezt kell olvasni: tanórok. Az egész Székelyföldön mind így ejtik ki; csak a kapuval összetéve mondják így: tanórkapu. Kérem, ne sajnálja e sq/Yóhibát a közelebbi füzetben kijavítani. Részemről úgy emlékezem, hogy »tanórok«-ot írtam volt; azonban meglehet, hogy az 6 betű leírása hasonlított az á alakjához. Ily dolgokban múlhatatlanul szükségesnek látom a legaggályosabb lelkiismeretességet." (1901, 42-43.) Kriza leveléhez kapcsolódik Simonyi Zsigmond szerkesztői lábjegyzete: „E szerint javítandó ez adat a MTSzban is, úgyhogy a tanárok csak dunántúli formának marad." Kriza szabédi adatával egyezik Sándor Mihályné Nagy Gabriella székely tájszógyűjteménye. Ebben a tanorok bekerített kaszálótjelent (1993, 78). Új Magyar Tájszótárunk szerint a porgolád, porgolát a Csallóközben vesszőből font kerítés, a mezőkapu a falu belterületét a mezőtől elválasztó kapu Dél-Biharban, a falukapu Észak-Borsodban a faluból a telkek között a szántóföldekre vezető utak végén levő sövény- vagy deszkakapu, gyepűkapu (Lőrinczy 1988, 267; 2002, 562). Felső-Borsod falukapus településeit Gunda Béla közleményéből ismerjük: „A belsőségeket, a beltelkeket vizsgálva, első pillanatra szemünkbe tűnik, hogy igen jól el vannak választva a rendszeres mezőgazdasági müvelés alatt álló földterületektől, a kültelkektől. A telkek külső végén erős élősövénykerítést találunk. Szőlősardón, Szalonnán, Martonyiban ez még földhányással is meg volt erősítve. Esetleg a földhányás tetejére, oldalára ültetett lícium, vadrózsa, galagonya alkotta a kerítést: a gyepűt. Ez a gyepükerítés több helyen megvolt két telek között is. A kertet csak gyepülték, azaz gyepükerítéssel vették körül, mondották Szőlősardón. A telkek között keskenyebb utcák, közök, úgynevezett mezei kijárok vezettek a szántóföldekre, amelyek még ma is szépen láthatók Szőlősardó községben. Ezeket közvetlen a kijáratnál, sövényből font vagy deszkából készült kapuval zárták el éjszakára. Ezek voltak a kapuk, gyepükapuk, falukapuk, melyekre gondot viselni, ki és bezárni a kerülő kötelessége volt. Csak a gyepükapukon keresztül lehetett közlekedni a szántóföldekre, a mezőre. Szőlősardón a következő kapuk neve él még a nép között: Szakállvölgy-, Előhegy-, Fintorvölgy-, Bodó-, Szabó- és Falukapu. Balajton: Koponya-, Balajti hegy- és Gátkapu. A balajti határban még mutogatják azt a helyet, ahol a régi gyepű húzódott a község körül... A kapukon szekérrel kényelmesen tudtak közlekedni, de a gyepükön ezek mellett voltak keskenyebb, kisebb ki-bejárók is: a hácskók. Zilizen leütöttek három karót, befonták sziláccsal (vesszővel, lehántott fakéreggel), s ezen az ember kényelmesen át tudott lépni, de a határban legelő jószág nem mehetett be a tilos területre... Tornakápolna, Aggtelek határában még gyepükerítéssel körülvett szántóföldek is láthatók. A szántóföldre csak egy helyen lehet bemenni, a bejárat neve szintén kapu. Némelyik gazdánál kapu látható a telek hátsó végén is, de csak akkor, ha ott út vezet el vagy ha a belsősége végén mindjárt ott van a kültelke, a szántóföldje. A gyepükön levő sövénykapuk mind egyszárnyúak voltak." (1934, 1-2.) Belényesy Márta Erdélyen kívül Beregből, Honiból, Nyitrából, Pozsonyból, Zalából említette a kerített települést (1958, 118, 124-125). Paládi-Kovács Attila Borsod, Gömör és Heves megyék területén bővítette a falukerítésre vonatkozó ismereteinket: „A nyomásos gazdálkodású, tagosítatlan határú falvak a legutóbbi évekig megőrizték а falukerítést és а falukapukat. Az Ózdhoz csatolt Sajóvárkonyon 1960-ban még magam is láttam ilyen mezőkaput. Találkoztam emlékével Center, Csokva, Bükkmogyorósd, Bükkszentmárton és Fedémes községekben. A falukerítés és a falukapu a középkor végén is megvolt a keleti palócságnál. Gömörben megyeszerte ismerték a vetőterület védelmére készített porgolát kerítést és a rajta hagyott porgolát kaput. Állandó kifejezés: 41