Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: A falukapu a Dunántúlon, Erdélyben és Moldvában. p. 35–45.
Alba Regia XXXI, 2002 LUKÁCS LÁSZLÓ A FALUKAPU A DUNÁNTÚLON, ERDÉLYBEN ÉS MOLDVÁBAN A Magyarországi Néprajzi Társaság alakuló közgyűlésén, 1889-ben Hunfalvy Pál elnöki megnyitójában részletesen foglalkozott a tanorok szó jelentésével. Tanorok a Dunántúlon a rétet, kaszálót, szőlőhegyet kerítő árok vagy gyepű a szarvasmarhák távoltartására. Erdélyben, a székelyeknél kerített rét, füves térség a falun belül vagy kívül. Hunfal vy Pál hangsúlyozta, hogy a tanorok szó: „jeles tanúság azon felfogás mellett, hogy a székelyek Magyarországból a kész magyar nyelvvel szakadtak ki Erdélynek keleti határaiba." Ugyanakkor kétszer is említette, hogy a szó „etymologikus jelentését" nem tudja (1890, 4-6). Már egy évvel korábban is alaposan körüljárta szavunkat Pesthy Frigyes: Magyarország helynevei című könyvéről írt ismertetésében: „Ezek szerint a tanórok-kapu nagyon kétségessé válik, részint a hosszú ó miatt, részint a miatt is, hogy nem: tanorok kapuja áll. A Tanárkapu némileg igazolható lenne, ha a tanórk szót a tanor-árok népnyelvi összerántásának vehetnők, minél fogva tanórk-kapu volna ejtendő és Írandó. Látjuk, hogy a helyszínén kellene igazolni mind a tanórok-kaput, mind a tanór-kaput; de azt is látjuk, hogy egy homályos szóval gazdagszik meg a nyelvünk. Mert a Tanár-kapu is, mely útcza Kővágó-Örs falu területén, és a Tanároki dűlő, szántóföld Kis-Komárom falu határában, Zalamegyében, csak a székely Tanárkapu-nak változatjai... Azonban lehetséges, hogy 50 vagy 100 év múlva, midőn a tanár (= professor) szónak új sülte feledékenységbe menend, ebből magyarázzák majd a Tanárkaput, a Tanároki dűlőt." (1888, 460.) Hunfal vy utóbbi jóslata részben bevált. Ugyanakkor a számára még problémát okozó szófejtést, egy évszázad múltán, A magyar nyelv történetietimológiai szótárának segítségével, illetve nyelvünk szláv jövevényszavainak ismeretében, ma már részben megoldhatjuk. Szavunk 1337-ben, szántóföld a kertek mögött', 1591ben ,bekerített rét, kaszáló' értelemben tűnik fel. A szócsalád alapja, a tanorok szláv eredetű (szerb-horvát trâvnik, trâvnjak ,rét, legelő'; szlovén trávnik ,ua'; cseh trávnik ,gyep, pázsit'; szlovák trávnik ,ua.'; orosz mpabnuK ,dús füvű rét'). Mindezek a ,fű' jelentésű alapszóból származnak. A magyar nyelvjárási szó közelebbi forrása nem határozható meg, nem tudjuk, hogy melyik szláv nyelvből került hozzánk. Tanárok formája az árok népetimológiás hatásával magyarázható (Benkő szerk. 1976, III, 839). Gunda Béla a falukapukra az 1930-as években FelsőBorsodban, az Ormányságban, majd kolozsvári tanársága idején Erdélyben figyelt fel (1934, 1-2; 1936, 122; 1938, 48-49; 1961, 275-277; 1966, 367-370). Debreceni egyetemi előadásain, szemináriumain gyakran elidőzött ennél a számára kedves témánál, amelyre mi, tanítványai későbbi olvasmányaink, levéltári- és terepkutatásaink során odafigyeltünk. A falukapura a Magyar Néprajzi Atlasz kérdőíve is rákérdezett: „Voltak-e falukapuk, elzárták-e a faluból kivezető dűlőutakat kapuval, mi a kapuk használatának magyarázata?" így hangzott a kérdőív első, a határhasználatra vonatkozó kérdéscsoportjának negyedik kérdése. Sajnálhatjuk, hogy a beérkezett válaszokból nem szerkesztettek térképlapot, így a falukapu kimaradt a Magyar Néprajzi Atlaszból. Valószínűleg azért nem készülhetett térkép, mert a falukapura vonatkozó kérdésre a recens anyagból sok helyről már csak igen bizonytalan, töredékes válaszok érkezhettek. Az atlaszmunkálatoknál korábbi helyszíni kutatások, a levéltári és művelődéstörténeti adatok alapján ismerhettük meg a falukapu funkcióját, szerkezetét, területi elterjedését. A Magyar Néprajzi Lexikonból, Bárth János címszavából megtudjuk, hogy a falukapu a falukerítést megszakító ki- és bejáróhely. A faluból kivezető fontosabb utakra állították. Európa-szerte alkalmazták a középkor századaiban. Még a XX. században is előfordult a Kárpátmedencében, különösen a peremvidékeken (1979, II, 3031; 1996, 146-149, 1997, 47-48). A kanadai Calgaryban 1992-ben megjelent magyarságtudományi lexikon, az Encyclopaedia Hungarica „falukerítés" címszava szerint: „A falusi kertek alján egymásba kapcsolódó kerítésrendszer. Több helyen készítettek önálló kerítést is, amely 35
