Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: A falukapu a Dunántúlon, Erdélyben és Moldvában. p. 35–45.

teljesen körülzárta a falut. A falukerítés kapuin, a falukapukon keresztül lehetett ki-, vagy bejutni. Általában élő sövényből készült, de állhatott fonott sövényből is. Nem is annyira a falut, mint inkább a szántóföldek vetéseit védte a faluban csatangoló állatok elől. A középkorban Európa-szerte igen elterjedt volt. Magyarországi meglétüket középkori oklevelek említik, de még az újkorban is található volt a Tiszaháton." (Bagossy szerk. 1992,

1, 530531.) A Balaton-felvidéki Kővágóörs Köveskálra vezető főutcájából balra egy ma már ritkán járt földút vezet a rétek felé. Ez a rövid útszakasz a Tanárkapu, amelynek nevéhez egy ma is élő történeti monda kapcsolódik. A mondát 1864-ben így írta le Ujváry János kővágóörsi jegyző: „Van még egy régi jelentőségű utca, úgynevezett 'tanárkapu', erről az a monda: hogy reformatiókor az egész falu protestánssá levén, utóbb egy rész visszatérvén, az amazok által használt egyetlen templomot elvenni akarandók: segítségül hívták a Káptalan Tóti fölött levő paulinus kolostorbeli atya által vezérelt vidék lakóit, míg emezek a templomot szekerekkel torlaszolván várták őket, midőn a segítség a paulinus atya vezérlete alatt a falunak egy utcáján bejönni akarván, néhány protestáns férfi lesben állt, s a szekéren elöl jövő tanár atyát szekerével felfordították, úgy hogy az lábát törvén, a segélyre jött nép visszaszéledt. Melyről az utca máig is 'tanár kapu' nevet visel, némelyek a mondát kétségbe vonják, hogy a tanár szó nem oly régi, hanem régi magyarság szerint a tanár szó korlátolt helyet jelentett, s e kapunál korlát levén a kimenő marhák ellen." (Pesthy 1864) A mondát kétségbevonóknak van igazuk. Tanárok szavunk falu körüli kerítést, körülkerített helyet, a tanorkapu faluvégi vagy mezőre vezető kaput, falukaput, mezőkaput, gyepűkaput jelent. Tanorok, falukerítés védte a faluhoz közeli szántóföldek vetéseit a belterületről elbitangoló jószág kártételeitől. A körülkerített falukból sövényből font vagy sorompószerü tanorkapukon keresztül lehetett a szomszéd településre vagy a mezőre kimenni. Előfordult a tanorkapu a Felső-Őrségtől Moldváig kisebb-nagyobb megszakításokkal minden olyan területen, ahol a földművelés és az állattartás közel azonos jelentőségű volt. Ilyen terület a Káli-medence, Kővágóörs környéke, ahol a földművelés, szőlőművelés mellett mindig jelentős volt a szarvasmarhatartás is (Selmeczi Kovács 2002, 291-298). Szilády Zoltán a Magyar Tájszótárm hivatkozva említette, hogy szavunk a Balaton mellett, elferdített tanárok alakban, árkolást jelent (1934, 263). A moldvai Szabófalvát egészen 1962-ig földhányás, tszernakert (tarina=mező, rom.) vette körül, amelyen csak a mezőkapukon lehetett átmenni. Összesen hat falukapu, őrzőkapu volt a faluba vezető utaknál. Románvásár felől ezen át érkezett meg második moldvai kutatóútja alkalmával, 1932-ben Domokos Pál Péter is: „Érkezésünkkor feltűnik az egész falut körülvevő magas földhányás, melyet csak a bevezető utak szakítanak meg, de itt is zsitár (pásztorféle) »őrzi a cárnát, ahol jőnek bé, had ne jéjjen bé marha, disznyó, veszi számát, had ne ronsza senki«, őrzi a falut, vigyáz, hogy disznó s marha ne járjon ki s be, és felügyel arra, hogy a kertet ne rongálja senki." (1987, 244.) Szabófalván 1935-ben még Szabó T. Attila is látta a falukaput: „... a falu legelső házától jó 150 méterre a Roman felé vezető országúton egy kezdetleges gúzssarkokkal készített leveleskaput pillantottam meg. Nyomban láttam, hogy ez a régen oly gyakori falu- vagy mező-kapu itten még megmaradt képviselője." (1980, 343.) Szeszka Erdős Péter Szabófalván 1976-ban még részletesebb feljegyzést készített a falukapuról: „A falukapu az útnak a ,nyaka', a ,pontja', ahol az út bemegy és kijár a faluból, ahogyan nálunk hívják: jitarie (csőszkunyhó, csőszködés). Marhákkal és szekerekkel csak a kapukon lehetett ki s bejárni a faluba, mert a falu határkerttel volt körülvéve. A kert három méter magas földhányásból állott, amelynek a gyökerénél, belül egy sánc volt, 2-3 méter mély és 3-4 méter széles, amely lehetetlenné tette a szántóhatárba jutást. Egyes helyeken, hogy kijárni lehessen, létrákat állítottak, sőt mint a pincéhez, lépcsőt is csináltak. Ilymódon nem lehetett akárhol kimenni a határba, hanem csak a határkapuknál. Ezek a földhányások a támadóktól is védték a falut. Ezek a sáncok oly mélyek voltak, hogy lóhátról sem láttál ki. Ezeket a határkerteket azért csinálták, hogy nemcsak az állatokat, hanem az embereket is akadályozzák. A bejárati határkapunak mozgatható szárnya vesszőből vagy deszkából volt, ezt éjszakára behajtották. Csak egy kapu maradt nyitva, hogy a határba mehessenek azok az emberek, akik éjszaka mentek a mezőre vagy a városba, hogy ne zavarják a kapuőrt, aki a kalibában aludt. A kaliba ideiglenes, csak egy nyárra való menedék hajlék, amelyet rendszerint a falu bejáratánál állítottak, ahol nyáron a kapuőrök laktak. A kalibát deszkából és fonott vesszőből vagy éppen vályogból csinálták, és szalmával, náddal, sással fedték. Minden tavasszal minden lakosnak kiosztottak tíz méternyi földkertet, hogy javítsa, ha suvadásos volt és meghibásodott. Láttad volna tavasz idején, hogyan rajzottak ki a falusiak a rekesz javítására, hitted volna, hogy hangyabolyt látsz, amely a boly építésén dolgozik; mindenik a maga részén, és így javították ezeket a kerítéseket. Aki a javításra ki nem ment, nagyon súlyosan megbüntették." (Imreh - Szeszka Erdős 1978, 200.) Szabófalva helyneveinek gyűjtésekor igen részletezően, szépen idézték vissza a falukapukat Halász Péter adatközlői: „Ott hóul a zutak jöttek be a faluba, hattak kaput. Sz ide tettek őrzőt. A zőrzőnek sánták kalibát, vesszővel bekertelve, bevjerték földdel, teteiét befették nádval, s tettek szalmát rája. Ez voult egészen ezerkilencszázhatvankettőig. Minden útnál, melik jött be a faluba vult kapu. Egy voult, hol van a vaszút, edj hol a Temető, edj a Bálázok felé, edj Gyirest felé, edj Keldjeszt felé, egy Román felé. Hat kapu vult. Amig megsánódott a kolektív, addig vult, azuta elveszett. Addig éijen a kapukot sánta bé, nyitta bé. Miét nyitta bé? Ő feküt le a kalibájába, sz ha ién akartam menni éijen vala36