Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok Sáregres múltjából. p. 95–104.
bői 253 főnek tudtak átlag 1 kat. holdnyi ingatlant juttatni. A földbirtokrendezéssel a községben sikerült a jogos követeléseket kielégíteni. 1926 után a földbirtok-politika vonatkozásában panasz nem fordult elő. Hivatalos körök véleménye szerint a községben jómódú (polgárosult), jórészben iskolázott lakosság élt. Munkaalkalmak A kisgazdák nagyobb része állatkereskedelemmel foglalkozott. 1922-ben az USÁ-ból 27-en tértek vissza. 1927ben a lakosság száma 1001 fő volt, közülük 410-en rendelkeztek választói joggal (a lakosság 41 %-a). A napszámosokat a Pusztaegres határában lévő fáncsi bérgazdaság foglalkoztatta. A munkás szerződéseket év elején megkötötték. A bérgazdaság nem szerződtetett idegen törvényhatóságbelieket, a helybeliek olcsóbb munkások voltak. A mezőgazdasági munkák mellett ipari munkára alig volt lehetőség. A vasútnál évente 30-40 fő tudott munkát kapni. 1928-ban a földmunkások száma 60, állandó (tavasztól-őszig) foglalkoztatást a pusztaegresi 4 ezer holdas bérgazdaságban kaptak. A napszámbér tavasszal 1 pengő 50 fillér, nyáron 2 pengő, ősszel 1 pengő 80 fillér volt. Aratást gabona kiadása ellenében végezték, ez a 11. rész volt. Legelőügy A vagyonváltsági legelő szikes volt, céljának nem felelt meg. A juttatottak, akik kötelesek lettek volna legelőtársulatot szervezni, nem kívánták a legelőt maguknak, felajánlották a községnek. Az alku létrejött, a község a legelő kb. 40 %-át, mint szántót, haszonbérbe adta, 60 % közlegelő lett. 21 Vagyonváltsági földek ára A sáregresi házhelyek árát 1928-ban állapították meg. Öt kategóriát állítottak fel: az elsőben egy pengőt, a másodikban 92, a harmadikban 84, a negyedikben 74, az ötödikben 68 fillért fizettek négyszögölenként. A vagyonváltsági földek árát az Országos Földbirtokrendező Bíróság 1924. (ill. 1925.) évi ítélete nem tartalmazta. A föld egy kat. holdját 60 pengő terhelte, amelyet évente a lakosság fizetett. A tiszti vitézi telek tulajdonképpen két telekből állt. Mindkettő 50-50 kat. hold volt. A tiszti telket 1926. március 31-én adták át Vida Elemérnek, aki azt 5 holdas bérletekre bontotta, és 20 helybeli birtokosnak adta át. A haszonbér kat. holdanként 2 és fél mázsa búza volt, az adót is a bérlőnek kellett fizetnie. 2i Fejér megyei Levéltár. Feltáró lapok, Sáregres. Piacok, vásárok Piaci lehetőség a 17 km távolságra lévő Sárbogárdon volt. A községből (éppen a viszonylag nagy távolság következtében) jelentős mennyiségű mezőgazdasági árú nem került a sárbogárdi piacra, vagy a vásárokra. A gazdák nagyobb számban inkább a cecei, a simontornyai vásárokat látogatták. 22 A kisbirtokosok vontatásra általában lovakat használtak, ökörfogattal nem gazdálkodtak. A vásárokat a kisgazdák illetve a kereskedéssel foglalkozók szívesen látogatták. Elsősorban a környék vásáraira jártak, hajtottak fel állatokat, de megjelentek Baranya-, Tolna-, Pest-, Somogy-, Csongrád megyék vásárain is. E vásárokon olcsóbban vásároltak szarvasmarhákat, lovakat, amelyeket Fejér vagy Veszprém megyében adtak el. Heti piacokra Simontornyára vagy Sárbogárdra jártak. Ide tejtermékeket, baromfit és tojást vittek. A baromfitenyésztés 1930tól fellendülőben volt, amikor a hatóság fajkakasokat és naposcsirkét helyezett ki a kisbirtokosokhoz. Kedvező volt a lúdtenyésztés is: a Malom-csatorna közvetlenül a község mellett folyt, úsztatásra megvolt a lehetőség. Bár a teheneket nem igázták, mégsem törekedtek nagyobb tejtermelésre, jobban tejelő szarvasmarhák beszerzésére. Megelégedtek a tehén napi 4-5 liter tejmennyiségével. 1931-ben nem működött tejszövetkezet a községben, oly kevés volt a tej, hogy a szövetkezet nem maradt volna fenn. 15 évvel korábban működött tejszövetkezet, de feloszlott. (Hamarosan újjászervezték.) Kisbirtok gazdálkodása A kisbirtok mezőgazdasági technikai felszerelése az 1930-as években elmaradt a kor színvonalától. A nehéz gazdasági helyzet, a drága iparcikkek, a mezőgazdasági termékek alacsony ára elég magyarázat a körülményekre. A vetést ugyan 3 szántás után végezték el, de a magot, csak a gazdák fele tudta vetőgéppel földbe juttatni. A gazdák másik része kézzel vetett, ahogy évszázadokon át őseik is tették. Drága, nemesített vetőmagot alig használtak. Búzát vetés előtt maguk tisztították, csávázták. Kukorica vetőmagot (korai fehér, sárga) a béruradalmakból szerezték be. A lakosság 97 %-a mezőgazdasági foglalkozású volt. 1938-ra a kisbirtok megerősödött, egyre nagyobb súlyt kapott a község gazdasági életében: az 5-20 holdas gazdaságok száma 89, a 20-50 hold közöttieké 8 volt. Két 100 holdon felüli gazdaság működött, ezek nagysága sem haladta meg egyenként a 150 holdat. A gazdák fő terménye a búza és a kukorica volt. Az értékesítést a simontornyai Futura gabonértékesítő szövetkezet végezte. A tejtermelés ebben az időben már szépen jövedelmezett, a tej értékesítést ismét tejszövetkezet bonyolította. A közMonográfia. 102
