Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok Sáregres múltjából. p. 95–104.

ségben 164 tejelő tehenet tartottak számon. A tejszövetkezetnek 82 tagja volt. A családok foglalkozási ágak szerinti megoszlása: értelmiség 11 földművelő 206 (nagybirtokos 1, kisbirtokos 30, törpebirtokos 103, földmunkás 129, gazdasági cseléd 5.) kereskedő 4, kézműves 21 (kőműves, kovács cipész, szíjjártó, szabó, asztalos.)"" A II. világháború községi eseményei A községet a szovjet csapatok 1944. december 5-én foglalták el. Az élet újraindulásáról ekkor még nem lehetett szó, a front Székesfehérvár alatt megrekedt. A község - mint a többi falu is - a megye déli vidékén a szovjet csapatok felvonulási és felkészítési zónájába esett. 1945. január második felében a szovjet csapatok feladták a vidéket, a község ismét hadszíntér lett. 1945. január 25 körül egy német alakulat visszatért a faluba. A németek benyomultak a házakba és használati tárgyakat vettek magukhoz. (A történteket 1945. szeptember 27-én a községi elöljáróságon 88 lakos aláírásával bizonyította. A vallomást tevők között volt Nagy Józ,sefné, Bögyös Györgyné, Bögyös Péter, Kovács Pál, Gáspár János, Bors István. Elmondásuk szerint a németek élelmiszert is magukhoz vettek, sőt hízósertést és süldőket is felraktak egy teherautóra. A házakba a behatolást januárban egy páncélos alakulat, márciusban egy egészségügyi részleg katonái követték el). Február elején ismét szovjet csapatok voltak a községben. A németek márciusi eleji visszatérése alkalmával polgári lakosság alig tartózkodott a községben, a szovjet parancsnokság a német támadás előtt kitelepítést hajtott végre. A házakban főleg idősebb emberek maradtak vissza. A 12. SS páncélos hadosztály március 9én Dégről Mezőszi las irányába támadott. A támadást feltartóztatta a szovjet 135. hadtest: heves harcok dúltak Huszárpusztától nyugatra és Fáncspusztánál. Az esti órákban a német páncélosok benyomultak Fáncspusztára. A Sárvíz-csatornán azonban nem tudtak átkelni, a keleti oldalon erős szovjet tüzérség állta el támadásuk útját. Március 10-én a német páncélosok Sáregres, Ozora, Simontornya körzetében elkeseredett harcokat vívtak a szovjet 33. és 135. lövészhadtest egységeivel. A németek ebben a körzetben 170 harckocsit vetettek be. Sáregrest a németek stratégiai okokból mindenképpen el akarták foglalni, a 23. páncélos hadosztályt előrevonták, amely a Kálóz, Sáregres felé vezető úton megkezdte előnyomulását. A szovjet hadvezetés a német hadosztály ellen az 1. gárda gépesített hadtestet vetette be, és a páncélos hadosztályt a község nyugati szélén megállásra kény szeritette. Tolbuhin marsall március 11-én délelőtt parancsban dicsérte meg a hadsereget szívós ellenállásáért. A marsall szerint a német csoportosítás 4-5 nap múlva kifárad, mert Fejér megyei Levéltár. Feltáró lapok, Sáregres. üzemanyag hiányát pótolni nem tudja, és a páncélos egységek szétverése megtörténik. A német hadvezetés célja, Sáregresnél hídfő létesítés, nem sikerült, sőt a 23. páncélos hadosztály Jánosházamajornál a védelemben álló szovjet egységek tűzcsapásai alá került. A német 23. páncéloshadosztály március 11-én újabb rohamot intézett Sáregres ellen és elfoglalta. A 202. szovjet lövészhadosztály kivonult a községből. A német átkelési kísérletek meghiúsítása érdekében a 135. lövészhadtest elaknásította az átkelési helyeket. Ennek érdekében Cece nyugati körzetébe újabb védelmi egységeket vezényeltek. A szovjet védelmi intézkedések közé tartozott a Sió körzetének elárasztása. A Sió zsilipjeivel a víz lefolyását elzárták. A németek március 19-én kivonultak Sáregresről. A közélet újjászervezése A lakosság vagyoni tekintetben is sokat veszített a háborús cselekmények idején. Ez különösen a visszafoglalás napjaiban történt, amikor a lakosság nem tartózkodott a községben. Sáregresről az első jelentés Fejér megyéhez 1945. május l-jén érkezett. A községben eddig a Kisgazdapárt alakította újjá szervezetét. A községi adminisztráció élén Papp István körjegyző állt. A jelentés szerint a lakosság a kitelepítésből visszaérkezett a községbe, április végén 1126 lakos tartózkodott a településen. A harcok alatt 36 ház vált lakhatatlanná, de valamennyi lakóház erősen sérült volt. Lakhatatlanná 105 szoba, illetve lakóhelyiség lett, lakhatóvá tehető volt 57, 282 helyiség használható volt. Az állatállomány jó része a hosszúra nyúlt harci cselekmények idején elveszett. A jelentés idejében 48 ló, 57 ökör, 194 tehén, 650 sertés volt a faluban. Közellátásra senki nem szorult. 1944 őszén a gazdák a határbeli szántóföldekből 650 holdat vetettek el, a fennmaradó területet, 750 holdat, a tavaszi vetések számára tartották fenn. A község határában nagybirtok nem volt, a földreformról az érdekelteknek 1945. május elején még nem volt tudomásuk. Azzal tisztában voltak, hogy a földjuttatásból nem maradnak ki, az igényjogosultak földet valamelyik szomszédos község határában kapnak. A politikai kibontakozást a kisgazdapártiak szervezkedése jelezte, kevesebb érdeklődés kísérte a munkáspártok megmozdulásait. Nehéz gazdasági viszonyok A földreform lezajlása után a községben földművesszövetkezet jött létre. A cégbíróság bejegyzése 1946. május 5-én kelt. A szövetkezetnek 154 tagja volt, akik 160 üzletrészt jegyeztek. A tagság 100 %-ban újgazdák közül került ki. A szövetkezeti ügyvezető Kondor József lett, az igazgatóságot Jobban József, Bodri József Kondor 103