Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok Sáregres múltjából. p. 95–104.

(12 magyar hold), továbbá kerthasználat, kukoricaföld, kenderföld, a Sárréten legelő, és 2 pozsonyi mérő gabona a Jövőmenő deákok számára"

12 1841-ben felmérték a sáregresi oktatási viszonyokat. Ekkor már katolikus iskola is működött, 32 iskolaköteles tanulóval. A jelentés szerint közülük télen 23-an látogatták rendszeresen az iskolát. Nyáron a tanítás (gyermekek hiányában) szünetelt. A katolikus iskolaépület jó állapotban volt, felszerelés a szülők feladata. A tanító magyar származású volt; a nyelvet jól beszélte, olvasást, írást, számtant, hittant oktatott. Az iskola felügyelője a vajtai katolikus plébános, de a tanítási kérdésekbe beleszólhatott a földesúr. A tanító javadalma: házaspáronként 1 véka rozsot, 15 váltókrajcárt kapott és földjén a vetést, aratást a hívek közmunkában végezték. A református iskolában 70 a tankötelesek száma. Rendszeresen 68-an látogatták az oktatást: télen, nyáron 40 körüli az iskolát látogatók száma. Az épület, a jelentés szerint, céljának megfelelt. A felszerelést a református egyház adta, de igénybe vették a szülők anyagi segítségét is. A tanító írást, olvasást, számtant, történelmet és hittant tanított, magyar származású, a tanítás magyar nyelven folyt. Jövedelme: egy negyedtelek föld haszna, 25 pozsonyi mérő búza, 5 forint készpénz, 25 font hús, 25 font só, 8 font faggyú, két szekér fa, két szekér széna. A javadalmat a református egyház adta. Az iskolát a helybeli lelkész felügyelte. Az iskolában folyó munkát egy bizottság 1845-ben ellenőrizte, a tanítóról jó minősítést adott. Megállapították, a szorgalmas tanító ebben az évben két ízben is vizsgára készített fel 85 diákot, akik eredményesen tettek tanúbizonyságot tudásukról. Jobbágy- és zsellérföldek elkülönítése 1844-ben helytartótanácsi rendelkezésre elkülönítették a jobbágy- és a zsellérilletőségeket az uradalom földjeitől. A felmérés szerint az úrbéri állomány 1235 és egynyolcad hold terület. A jobbágy telkek száma 31. Egy jobbágytelek állománya 1 hold belső telekből, 24 hold szántóföldből és 10 kaszás rétből állt. A jobbágytelekhez 12 hold legelő tartozott. A falu határában lévő földeket 2. osztályú minőségben vették fel. A belső telkek holdjára az 1200 négyszögöl osztályzati mértéket alkalmazták. A belső telkek összesen 75 holdat, a nyomásban lévő szántóföldek 183 és ötnyolcad, a pótlás földek 216 és hétnyolcad holdat tettek ki. Az állományon kívüliek és zsellérek kenderföldje 14 és négynyolcad, a zsellérek (19 fundus) belső telke 8 és hétnyolcad, a községi tulajdonú földek 71 és ötnyolcad, a javadalmasok pedig 53 és hatnyolcad holdat bírtak. Az úrbéri állományból fennmaradó 150 és egynyolcad holdból még három egész és kétnyolcad jobbágyhelyet alakítottak ki. Fejérmegyei Levéltár. Feltáró lapok, Sáregres, 1825. 13 Fejér megyei Levéltár. Feltúró lapok, Fel-egresi iskola ügyek. Az 1845-ben elkészített úrbéri tábla, amely a sáregresi birtokrendezést rögzítette már a teljes telki állományt tükrözte: a 84 családfő összesen 34 telken gazdálkodott; a belsőség 83 holdon, a szántóföldek 937, a rétek 170 holdat tettek ki. Az úrbéri illetőségeken felül volt még a telkesek használatában 20 és fél hold kender- és káposztásföld. Az úrbéri zsellérek száma 15, akik összesen 6 hold belsőtelken, és mindössze háromnyolcad hold szántóföldön gazdálkodtak. A 34 telekhez összesen 408 hold legelőt különítettek el a közös legelőterületből, azaz telkenként 12 hold legelőt mértek ki. A telkes parasztok a kapott legelők mennyiségével elégedetlenek voltak.

14 Parasztmozgalom 1848-ban A telkesek sérelmeikre 1848-ban nem törvényes úton kerestek orvoslást, hanem kihasználva az áprilisi napok politikai hangulatát, az allodiális földeken, a földesúri legelőkön legeltetésbe fogtak. Egyik panaszuk szerint az uradalom az elkülönítés alkalmával „megrabolta" a telkeseket, a községi nádlást elvette tőlük. A parasztoknak nádlási joguk a Sárréten volt, nádverésen kívül itt kaszálók is voltak. Az egresi elöljárók a községbe érkező szolgabírónak és a megyei esküdteknek előadták a parasztság sérelmét, akik azonban orvoslás helyett a földfoglalók vezéreit akarták letartóztatni. A lakosság összefogása következtében a parasztmozgalom vezetőit nem tudták elfogni. A szolgabírót nem érdekelték az egresi telkeseket ért sérelmek, amelyet az elkülönítés során a rétek és a szőlők elvételével az uradalom emberei követtek el velük szemben. Pa rasztgazdaságok Az 1856-ban végzett felmérés megállapította a jellemzőbb községi gazdasági adatokat. A község ekkor Sáregres, Örs, Fáncs és Bács településekből állt. Az utóbbi három település jogállása: puszta. A jelzett évben a négy településen 1083 fő élt, a házak száma 133. A népesség megélhetését a föld- és a szőlőművelés adta, a férfiak számára a napszámbér 20-30 krajcár. A község területe 4931 kat. hold és 125 négyszögöl. A földek minőségét közepesnek becsülték. A határból 2450 kat. holdat és 1000 négyszögölet műveltek meg, terméketlen 41 kat. hold és 1000 négyszögöl volt. A belsőség 140 kat. holdat tett ki, a szántóföld 886, a rét 971, a legelő 442 kat. hold és 1000 négyszögöl. 1864-ben a következő határneveket jegyezték fel: Aranyvíz, Eb szájú, Csigásé r, Belátó, Derély. (Aranyvíz. és Csigásér rétterület volt. Az előbbi egykor a Sió és a Sárvíz állóvizéhez tartozott, az utóbbi a 14 Fejér megyei Levéltár. A nemesi Fejér vármegye iratai. Tiszti főügyészi iratok, 1844, Fel-Egres, - Úrbéri törvényszéki iratai. Sár-Egres. 1848 előtti csatlmányok. 15 Fejér megyei Levéltár. Feltáró lapok, 1848-1849. 98