Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok Sáregres múltjából. p. 95–104.

Siómeder volt. Belátó szántóföld, Ebszájú dombos sziget, Derély a Sió régi kanyargós medréhez tartozott.) A volt úrbéres telkes gazdák földjei a község határában 12 dűlőben feküdtek. A telkek tagozódása: egész-, fél-, negyed- és nyolcadtelek voltak. Sáregresen egy egész telek 41 magyar holdnak felelt meg, bár megjegyezhető, a telki földeket nem táblába tagosították, hanem a határ több dűlőjében, általában 1000-1200 négyszögöles parcellában osztották ki. E dűlők a következők: Bei-telkek, Kender-földek, Borjú-mező, Gyöpi-dűlő, Selestyei-, Laposi-, Belátó-, Állás-, Nagyvölgy-, Kétdézsmás-, Aranyvíz-, Zsellér-, Lóherés-, Parrag-, Forgó-, Újtörés-, Sóslegelő-dűlők. A Forgó- és az Újtörés-dűlőben EL gazdáknak nem volt birtoka: a Forgó-dűlő a községé volt, az Újtörésben a tanítók, a lelkész, a jegyző illetményföldjei voltak, a Sós-legelő (fel nem osztott) közbirtokossági terület maradt. 1870-ben a község területén, a puszták nélkül, 970 lakos élt. Földbirtokkal rendelkezett 136 családfő, az éves szolgák 106-an, a napszámosok 56-an voltak. Az értelmiséghez 4 fő (2 tanító és 2 pap) tartozott. A lakosság között legnagyobb a reformátusok száma volt (72 %), utána a katolikusok következtek 20 %-kal, az evangélikusok 5 %-kal, az izraeliták 3 %-kal. A határban 2500 kat. hold a szántó, a réti terület 610, a legelő 500, a szőlő 196, kert 5, erdő 27 hold. A birtokosok a következőképpen oszlottak meg: 10 holdig terjedő gazdasága 87 tulajdonosnak volt; 10-25 holdas gazdasága 33, 25-100 hold között 10 személynek. Szociológiai jellemzők Az épületek között 133 volt magántulajdonban, ebből 4 középület (2 iskola, 2 templom és paplak). A magánépületek közül 7 épült kőből, vegyes anyagból készült 19, sár- és vertfalból 111 házat építettek. Az állatállományban a lovak száma 256, a szarvasmarháké 240, a sertéseké 228 volt. A gazdasági felszerelés szegényes: 55 vaseke, 20 faeke, 10 fogas, 2 lóerejű cséplőgép működött. 1869-ben a gazdák tulajdonában nem volt henger, vetőgép, gőzcséplőgép. Sokan közülük az uradalomban bérföldet műveltek. A szerződés szerint egy hold bérföldért évente négy és fél hold takarmányt kellett betakarítani, vagy ugyanakkora területet saját igával felszántani. Az uradalom ebben az évben a szolgáltatásokat 2 nap irtásra változtatta át. Ebben a szolgáltatási formában lényegében tovább élt a feudális munkajáradék. 1860-ban felesketett bába volt a faluban. A helvét egyházbeliek tartották, így a szokásos egyházi vizsgálatok alkalmával a bába működése ellenőrzés alá került. Ilyen ellenőrzés alkalmával az iskolát is megvizsgálták. 1860. november 28-án felvett jelentés szerint az iskolaépület jó karban volt, az iskolafelügyelők gyakran látogatták a tanítást. A tanulók száma 100 volt, ebből 54 leány-, 46 fiú-tanuló. 1867 novemberében kelt jelentés a sáregresi bíró szénakazlának felégetéséről szólt. A vármegye állásfoglalása értelmében a károsult bírót kártalanítani kellett, a továbbiakban a bírák vagyonát községi költségen kell tűzkár ellen biztosítani.

16 Politikai orientáltság A lakosság politikai tevékenységéről az országgyűlési és a törvényhatósági választások szavazatai alapján ítélhetünk. 1899-ben a körjegyzőség (Sáregres és Pusztaegres) falvaiban és a külterületeken (Fáncs, Örs, Bács) 122 fő rendelkezett választójoggal. Egy jelentés megjegyezte: az egresi választók 8 % fog a kormánypártra szavazni, a többi az ellenzéket támogatja. 1905-ben kelt feljegyzés szerint a kormánypárt erős egyéniségű embere, Bíró János. A 33. törvényhatósági választói kerület székhelye a XIX. század utolsó évtizedeitől Sáregres, ahol 1892-ben a községen kívül Pusztaegres, Igar és Vájta község választásra jogosultjai is szavaztak, összesen 306 fő. A kerület a megyei törvényhatósági bizottságba 5 főt küldött (1892-ben Pusztaegresen 909 fő élt.). Helyi önkormányzat A községet az elöljáróság irányította. 1888-ban a községi bíró, Jobban János; a helyettes bíró, Kovács Pál; a pénztárnok, Bögyös Péter; a közgyám, Bögyös István; az elöljárók: Varga György, Szabó József, Kátai József voltak. A községben a földadó összege 1891-ben 2358, a házadó 338, a kereseti adó 956 forint volt.. 1897-ben segédjegyzői státust szerveztek, amely a körjegyzőségi terheket növelte. 1896-ban a községi pótadó az állami egyenesadónak 7 %-a, 1897-ben 11 %-a volt. Egy 1897. évi községi vizsgálat szerint a községi törzsvagyon értéke elérte a 7100 forintot. A körjegyző ebben az évben, Vida Lajos; a segédjegyző, Vida Gyula; a községi bíró, Bögyös István volt. A református és a katolikus iskolában 248 tanulót oktattak, a körorvos Cecéről járt Sáregresre. A katolikus iskola 1882-ben karácsony estén pásztorjátékot mutatott be. A községi dalárda 1880 decemberében felekezetre való különbség nélkül tömörítette a tagságot. Nyilvános szereplései sikerültek voltak, az 1882. évi községi farsangi ünnepeken különösen kimagasló dalestet rendeztek. A dalárdát Széptót János tanító szervezte, aki egyben karmester volt. Az iskolamester 1880-ban keltezett díjlevele éves jövedelmét tünteti fel. Természetbeni dotációja jövedelmének zömét alkotta: kapott 25 pozsonyi mérő búzát, 14 kg húst, 14 kg sót, 7 és fél köbméter tűzifát, 2 szekér szénát, 4 és fél kg faggyút, minden iskolás gyermek után l-l mercés véka zabot, l-l csirkét. A pénzt eléggé szűken adták: 12 forint és 30 krajcár volt egy összegben, kapott még iskolásgyermekenként 7 krajcárt fűtőpénz gyanánt, stólapénzt, amely évente változó összegű volt. ' Fejér megyei Levéltár. Feltáró lapok, 185-1869. - Pénzes 1871. 99