Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 31. 2001 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2002)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei Velence múltjából. p. 85–94.

polgári lakosságtól történő elszigetelése lett. A románok 1 századnyi őrséget helyeztek el Kisvelencén. 1919. szep­tember 19-én a pótkerettől 9 ágyút, több géppuskát és 3 kocsi tüzérségi és gyalogsági felszerelést szállítottak el. Földmunkások a politikai élet meghatározói A két világháború közötti évtizedekben a velencei földmunkások szervezkedése folyamatosan nyomon kö­vethető. Mozgalmuk, különösen az 1920-as években, majd a gazdasági világválság idején szervezett volt, olyan erejű, amellyel a hatóságnak számolnia kellett. Az első nagyobb megmozdulásukra az 1922. évi országgyűlési választások előtt került sor. Abban bíztak, hogy a kor­mány ellenzékének hatalomra kerülése javíthat a föld­munkások elesett sorsán. A politikai hangulat, - bár a földmunkások többségének nem volt szavazati joga -, az ellenzéki képviselőjelölt mellett keletkezett. Velence­Tükröspusztán a gazdasági cselédek az ököristállóban tartották politikai megbeszéléseiket. Egyes jelentések szerint e „gyűléseknek" kommunista hangulata volt. A gyűlésen a cselédek Szabó Lőrincet választották meg bizalmi egyénnek, aki hallgatóságának a Népszavából olvasott fel cikkeket. Szabó Lőrinc korábban a fővárosban dolgozott gyári munkásként, ott ismerkedett meg a szoci­alista eszmékkel. Cserti József képviselő mellett agitált, ismételt győzelme (1920 óta volt képviselő) esetén Cserti radikális földreformot ígért: minden cseléd 10-15 kat. holdas gazdaságot kap az urasági földekből. Új lakásokat, házakat terveztek a Velencei út mentén. A 17 béres közül 16 szocialistának vallotta magát, mozgalmukat Cserti József nevével fémjelezték. A választások előtti napokban a cselédek valóságban forradalmi lázban voltak. A vá­lasztás napján a gazdasági intézőt, a pusztai tanítót és a tulajdonost megfenyegették, új világot teremtve a pusztán, elkergetik őket. Kapcsolat volt a velencei napszámosok és a tükröspusztai cselédek között. A mozgalom állásáról szinte naponta tájékoztatták egymást. A tükröspusztai csősz volt az összekötő közöttük, aki a velencei napszá­mosokkal a földeken találkozott. Cserti József 1922-ben újra megszerezte a lovasberényi országgyűlési választói kerület képviselői mandátumát, amelyet azonban 1926-ban, hatósági machináció követ­keztében elvesztett. A földreform sem zajlott oly mérték­ben, ahogy a kerület szegény sorsú lakói várták. A velen­cei napszámosok 1922 májusában tömegesen voltak jelen Kápolnásnyéken Cserti József képviselő programbeszé­dén. A hazavonuló tömeg kapitalizmus ellenes jelszavakat kiabált, amelyre Kápolnásnyéken kapott buzdítást. A jelszavak között elhangzott: „le a burzsujokkal". 1921 tavaszán lépéseket tettek a földreform megvalósítására. Ekkor még arról volt szó, hogy az igényjogosultak ház­helyeket kapnak, és számukra kishaszonbérleteket alakí­tanak ki. 1921. április 30-án 63 velencei házhelyigénylőt írtak össze, kishaszonbérletre 112-en jelentkeztek. Kisha­szonbérletre a Hajdu-testvérek 300 kat. holdat ajánlottak fel, de szóba jött Hauszmann Jenő és Szüts Imre örökö­seinek ingatlana is. Velencén 1929 végére fejezték be a földreformot. 496 igénylő kapott ingatlant. A földek árát kat. holdanként 23 mázsa búza árában állapították meg. Ezt a juttatottak évente 230 kg-os járadékkal fizették. A birtokosok viszont elérték, hogy a hatóság a búzaárban késedelmi kamatot állapítson meg. Ez kat. holdanként 11 és fél mázsa búza ára volt. így a kamatokkal együtt a juttatott föld kat. holdankénti ára 34 és fél mázsa búza lett. Ezért többen, mivel az árát magasnak találták és nem tudták volna megfizetni, lemondottak a földekről. 21 Tükröspusztai gazdaság Tükröspuszta gazdasági felvirágzása az 1920-as évek elején az új tulajdonos közreműködésével indult meg. Tükrösi Richárd rendbe hozta a major düledező épületeit, kijavította a sertésszállást, korszerű trágyatelepet létesí­tett, a major körüli keskenyvágányú vasutat kibővítette, rendezte a munkásviszonyokat. Szerződéseket kötött a cselédekkel, a summásokkal, az alkalmazottakkal. A tükröspusztai gazdaság a községektől távol esett, napszá­mosokat nehezen kapott. Ezért tavasztól-őszig távoli megyékből alkalmazott summásokat, akiket munkásszál­láson helyezett el. 1922-ben a férfi summások bére a következő volt: 800 korona, 3 mázsa búza, 3 mázsa rozs, 2 mázsa árpa, 24 kg liszt, másfél kg zsír, 12 kg burgonya, 3 kg kása, 2 kg bab, 1 kg só, fél liter ecet, szállás, és tűzifa a főzéshez. A summásnők a férfiaknak járó termé­nyek felét kapták. A gazdaság 1922-ben egy intézőt, 30 állandó cselédet, egy dinnyést, 18 summást, 45 napszámost alkalmazott. A majorban tejgazdaság is volt. A tejet feldolgozták, és a fővárosba szállították. A főváros közelsége, ahol a kerté­szeti növényeknek, a baromfinak, a sertésnek piacot talál­hatott, a tulajdonost belterjes üzemelési módokra ösztö­kélte, 1922-ben egy cselédre 17 kat. hold művelése esett, a kézimunkát summások és napszámosok végezték. 1922­ben az átlagtermés 9 és fél mázsa búza, 11 mázsa rozs, 11 mázsa árpa, 7 és fél mázsa zab, 16 és fél mázsa kukorica Földmunkás- és gazdapanaszok 1931/32 telén ijesztő arányban megnőtt a mezőgazda­sági munkanélküliek száma. Akárcsak az alföldi városok­ban és nagyobb községekben; Adonyban, Perkátán, Rác­almáson, Dunapentelén a vásártéren, a községházák előtt naphosszat nagy tömegben ácsorogtak munkára váró 21 FARKAS G.: Politikai viszonyok Fejér megyében 1919-1945. Buda­pest, 1980. 22 Alispáni irattár. Községi adatok gyűjteménye. Velence-Tükröspuszta 92

Next

/
Thumbnails
Contents