Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

tasztrális hold és 126 négyszögöl, a majorok 15 katasztrális hold és 450 négyszögöl területen feküdtek.) 1930-ban 163 lakosa volt. Farkasfa: Terület 986 katasztrális hold és 550 négyszögöl. (Művelési ágak: szántó 728 katasztrális hold és 165 négyszögöl; erdő 49 katasztrális hold és 128 négyszögöl; kert 3 katasztrális hold és 200 négyszögöl; legelő 124 katasztrális hold, 1442 négyszögöl; utak 18 katasztrális hold és 240 négyszögöl; szegély fasor 4 katasztrális hold és 1015 négyszögöl; a majorok területe 40 katasztrális hold és 560 négyszögöl.) 1935-ben 85 lakosa volt. Antalmajor: Területe 345 katasztrális hold 544 négyszögöl. (Művelési ágak: szántó 148 katasztrális hold és 44 négyszögöl, erdő 142 katasztrális hold és 122 négyszögöl, legelő 37 katasztrális hold és 1400 négyszögöl, kert 1 katasztrális hold és 200 négyszögöl, utak 9 katasztrális hold és 132 négyszögöl, szegély fasor 1 katasztrális hold és 230 négyszögöl, a majorok 5 katasztrális hold és 1220 négyszögöl területen vannak.) Pogányvár: OFB ítélettel Hollán Sándornénak juttatták. (Leírását vö. a középbirtok gazdálkodásánál.) Gyűrüsalja: területe 203 katasztrális hold és 1202 négyszögöl. (Művelési ágak: szántó 161 katasztrális hold és 1202 négyszögöl, erdő 20 katasztrális hold, nádas 15 katasztrális hold, terméketlen terület 7 katasztrális hold.) 1935-ben 41 fő lakosa volt. Földmunkások A földmunkások sorsa az 1930-as években is megoldatlan volt. A váli napszámosok a helyi, azután az alcsúti és a verebi uradalmakban találtak alkalmazást. Ez főleg az aratás és a cséplés volt. Az aratókat a gazdák toborozták, akik az év elején az aratási szerződéseket az uradalommal megkötötték. Az aratórészt kétféleképpen kapták meg: vagy a szálas gabona tized részét, azaz a keresztjét, vagy 1600 négyszögöl gabona learatása után 60 kg szemet. Ez utóbbi esetben nem kaptak szalmát. Amennyiben az aratókat a gabonahordási munkákban is igénybe vették, keresztenként 3 fillér pótdíjat kaptak. A summás munkásokat Válón a munkavégzés szerint 4 csoportba osztották: Az első csoportba a felnőtt és munkabíró férfiak kerültek, akik a kaszálást, a zsákolást egyaránt elvégezték. Az őszi munkák után 6 mázsa búzát, 2 mázsa rozsot és naponta 10 fillért kaptak. Ezenkívül személyenként havonta élelmezésre: 9 kg krumpli, 3 kg bab, 2 kg hús, egy kg só, egy kg zsír, egy kg szalonna, 8 kg főzőliszt, 20 kg kenyérliszt. A második csoportba a legénygyermekek és a 18 éven felüli asszonyok, lányok kerültek. Bérük ősszel 5 és fél mázsa búza, 2 mázsa rozs és a leszolgált napok után 10 fillér volt. A harmadik csoportba a 16-18 év közötti legények és lányok kerültek. Bérük 3 mázsa és 75 kg búza, 2 mázsa rozs volt. A negyedik csoportba a 14-15 év közötti gyermekmunkásokat osztották: a leszolgált napok után 8 fillért kaptak, továbbá 2 és fél mázsa búzát és másfél mázsa rozsot. A 2-3. és 4. csoportbeli summások élelmezése egységes: személyenként 16 kg kenyérliszt, 5 kg főzőliszt, 2 kg szalonna, egy kg zsír, egy kg só, 2 kg hús, 4 kg bab, 9 kg krumpli. A cséplőrész a gabona 4 %-a volt. Az aratók páronként 1200 négyszögöl tengeriföldet kaptak. Ide burgonyát, babot is lehetett vetni. A tengeriföld éves haszna fejében az aratópár köteles volt 3 magyar hold takarmányt kaszálni, s annak minden munkáját - a behordást kivéve - elvégezni. Más munkákra is kötelezte a szerződés az aratókat. Ezekért természetesen fizetett vagy terményt adott az uradalom. így minden aratópár évente 800 négyszögöl répaföld teljes munkáját köteles volt elvégezni. Ezért 7 pengőt kaptak és a termés egyhatod részét. Az uradalmi tengeri törését 10. részért kellett elvállalni. A tengeri törés mellett a fosztás, a szekerekre rakás, a terménynek a góréban való elhelyezése, a tengeriszár levágása is kötelességük volt. Az uradalmi szénamunkákban is részt vettek: itt katasztrális holdanként a 6. részt és 5 pengő készpénzt kaptak; a bükköny, a repce, a borsó csépléséért 4 %-ot adtak az aratómunkásoknak. Megállapította az aratási szerződés az éves napszámokat az uradalmi munkákért: 1927-ben a március, április, szeptember, november hónapokra 2 pengőt, május-augsztus hónapokra 2 pengő 50 fillért állapítottak meg. A járási székhely körüli viták 1920-ból származó adat szerint Vál a Válvölgyi járáshoz fog tartozni, amelynek székhelye Martonvásár lesz. Felmerült újra az 1912-ben visszamaradt hivatalok áthelyezése. Olyan terv is született, hogy a Váli járást megszüntetik, két felé osztják, így a hivatalokra nem lesz szükség. 1920 júniusában küldöttség utazott Válból a minisztériumba, ahol a hivatalok ideiglenes visszahagyását ígérték. Az adóhivatal és a számvevőség azonban 1927 májusában Bicskére került, csak a szolgabírói hivatal maradt Válón. 1928-ban az alispán is konkrét lépéseket tett a váli közigazgatási járás székhelyének Bicskére történő áthelyezésére. A vármegye Bicskén telket vásárolt a főszolgabírói hivatal épülete számára. A váli járás ekkor már kétközpontú volt: a főszolgabíróság Válón, az adóhivatal, számvevőség, a járásbíróság és a telekkönyvi hivatal, a pénzügyőrség Bicskén működött. A váli főszolgabíróság tisztviselői 1930-ban: Főszolgabíró: Halassy Tibor; szolgabírák: Vojnits Aladár, Rektorisz Tibor; járási tisztiorvos: Fröhlich József; járási állatorvos: Kövesdy Viktor; járási gazdasági felügyelő: Székely Győző; testnevelési előadó: Linkess Győző; vitézi hadnagy: Kárpáthy Tibor; tűzrendészeti felügyelő: Halász Ferenc; irodafőtiszt: Németh László; irodasegédtiszt: Kakass Margit. 128