Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 30. 2000 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2001)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Településtörténeti tanulmányok. A Fejér megyei Vál múltjából. p. 101–138.

tóik; Szentgyörgy felé eső részen 50, a Kuldó határához közeli részben 70, a Veréb felé lévő szántók között szintén 70 pozsonyi mérő nagyságú. Válón az uraságnak szőleje, rétje nem volt. Mint már korábban jeleztük, a falu összesen 20 szekér szénát szolgáltatott az uraságnak, de a helybeli tiszttartónak is a jobbágyság adta a szénát; amely évente 2 szekérre tehető. A falunak vízimalma volt, amelynek jövedelmét három részre osztották: a falunak, az uraságnak és a molnárnak. Az erdők Szentgyörgy, Farkasfa, Pázmánd, Ácsa és Veréb irányában terültek el. 1747-ben a váli lakosság nemzetiségi összetételéről szóló adatok szerint csak az öregebbek között volt néhány szláv és német, gyermekeik már jól beszéltek magyarul. A falu vallási összetételében, a vizitációs jegyzőkönyv szerint, a hívők zöme magyar és katolikus volt, közülük többen kálvinistákkal kötöttek vegyes házasságot. A kálvinistáknak nem volt sem prédikátoruk, sem tanítójuk. 1751-ben 110 jobbágyháztartás volt Válón: egész telkes 21, féltelkes 52, negyedtelkes 37. Egész telke volt a plébánosnak, negyedtelke a templomatyának, féltelke a tanítónak és a nótáriusnak. Pusztatelek egy egész és két negyed volt. Tudunk még 9 házzal rendelkező zsellérről. Vallási megoszlás (1751): római katolikus 65, kálvinista 46, lutheránus 7, görög keleti 1. Nevük után ítélve a jobbágyság színmagyar volt. Katonatartás 1763. április 30-án a Pretloch-féle vértesezred harmadik zászlóaljából - amelyet egyébként a vármegye bicskei járás falvaiban helyeztek el - Válra Briaz nevű másodkapitány jutott, továbbá egy káplár, egy mesterember és egy közlegény. 1774-ben a Schakin-féle katonaságból, az első zászlóalj parancsnoka, egy alezredes kvártélyozott Válón. A XVIII. század utolsó harmadában Válón kvártélyházat létesítettek a katonaság számára. Vármegyei hivatalnokok feljegyezése szerint a kvártélyházban törzstisztek számára megfelelő elhelyezést nyújtottak. A kvártélyházban 5 hálószoba, egy-egy éléskamra és pincehelyiség volt, de az őrség számára külön biztosítottak szobát és kamrát. A lakórész mellett két istálló épült, amelyekben 27 lovat tudtak elhelyezni. A ház kőből, téglából készült, nádtető fedte. A házhoz kert is tartozott, amelyben a kvártélyon lévő katonaság számára termelt a mezőváros zöldséget. 1772-ben a kvártélyház megrongálódott. A vármegye ide rendelte a falu vármegyei igás- és gyalogrobotját. 1764 áprilisában Nagy László váli lakos a vármegye nemesi közgyűlésétől adómentességet kért, mivel ez év tavaszán házán kívül minden ingó jószága, közte 13 db szarvasmarhája tűzkár következtében elveszett. A közgyűlés kétévi mentességet adott Nagy Lászlónak. Úrbérrendezés Az úrbérrendezés során a falu elöljárósága: Tóth János törvénybíró, Nagy György bíró, alsó Tóth János és Nagy László váli esküdtek a jobbágyviszonyokról a következőképpen vallottak a vármegyei küldöttek előtt: urbáriummal korábban nem rendelkeztek, a robotot az elöljáróság osztotta fel a jobbágyok között és azt sor szerint végezték. Tűzifát az uraság elegendő mennyiségben adott a jobbágyoknak. A szántóföldeket a jobbágyok számára már korábban kiosztották. Terményekből kilenced adót adtak az uraságnak, a bort pozsonyi mérővel akolták. 1770-ben a borkilenced 212 urna volt, a gabonakilenced a következő: búza 135, kétszeres gabona 460, árpa 80, zab 150, kukorica 6, káposzta 270 fej, kender 24 font. 1768 áprilisában zajlott le Válón az úrbérrendezés. A tabella urbarialesböl tudjuk, hogy 103 jobbágy volt a faluban, akik 1793 hold szántóföldet és 154 szekér szénát termő rétet müveitek. A földek 43 egész telekre voltak osztva. 11 jobbágy bírt egy egész teleknél több földet, a többiek résztelkesek voltak. Jobbágyterhek a következők voltak: 3099 nap igásrobot vagy 6198 nap gyalogrobot; 103 forint census, 45 öl tűzifa, 270 font fonás, 45 icce vaj, 90 db kappan, 90 db csirke és 540 db tojás. A jobbágyok 395 hold házhely- és rétpótlást kaptak. A jezsuita rend elvesztette а У ál-birtokot 1771-ben a királyi jogügyi igazgató kétségbe vonta a jezsuiták komáromi rendházának tulajdonjogát a Fejér vármegyei birtokokra. Megállapítása szerint azok a fegyverváltság jogán az újraszerzeményezési bizottság döntési jogkörébe tartoztak volna. Eszerint a birtokokat a jezsuita rend ideiglenes használati jogon kapta meg. A kérdést felteszik a rendház főnökének: hajlandó-e ellenszolgáltatás nélkül lemondani a rend a Fejér vármegyében lévő birtokokról, ha azokra örökjogú donációt kapna? A rend válasza: hogy megvizsgálták a donációs okleveleiket, azok alapján a rend a birtokokat örökjogon kapta. Megemlíti továbbá, hogy az uradalmak jövedelmei a rendnek szükségesek. A nemrégen lezajlott pusztító erejű földrengés tönkretette az épületeket. Az uradalmaktól szerzett jövedelmekből sikerült felépíteni az elpusztult házakat. Tiltakozott a javak "konfiskálása" ellen a rendtartomány főnöke is. A jezsuiták alapításuk óta Komáromban igen aktív lelkipásztori munkát végeztek. Ez a népmissió nemcsak a templomokban, hanem a kórházakban, a börtönökben, a katonai erődökben is folyt. Ezeken kívül igen jelentős tevékenységük volt az iskolai tanítás. Történelmi jogon megilleti őket a vagyon, mert „a Ferdinánd által szentesített 1550. évi 19. te, továbbá 1715. évi 16. te. arról rendelkezik, hogy az elpusztult egyházi létesítmények és intézmények vagyonát olyan egyházi célokra kell újból felhasználni, amelyek tovább viszik az egykori alapító szándékának megvalósítását". A komáromi jezsuita 110