Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 29. 1998-1999 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (2000)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: Fejér vármegyei történeti archontológia. p. 137–157.

Fehérvári távozása után ismét a fővárosban, újra szolgá­latba állt. Novemberben a Zsidóvagyonok Kormánybiz­tosságának vezetője. Az aranyvonat parancsnokaként nyugatra távozott. Amikor a vonatot az amerikai egységek közrefogták, Toldi egy csomaggal, álruhában megszökött. 1946-ban Innsbruckban felismerték, ezt időben észrevette, és a felelősségre vonás elől a francia idegenlégióba lépett. (FMTÉ, IV, 1970, 181-202). Széchényi György 1944 Kinevezését szeptember 15-én kapta meg. (A balaton­füredi főszolgabíró a kormánypártnak ahhoz a garnitúrá­jához tartozott, amely a háború befejezését kereste, és feltétlen hűséges volt a kormányzóhoz. Darányi és Hóman Bálint környezetéhez tartozott.) Kinevezését és személyét a szélsőjobboldal (Toldi Árpád környezete) bizalmatlanul fogadta, és igyekezett is lehetetlenné tenni működését. Széchényi azonban több egyént visszahelyezett előbbi tisztségébe, melyből Toldi Árpád idején eltávolították. A városban és a megyében kaotikus állapotok uralkodtak. Két szövetséges repülőtámadás is érte a várost, gyakoriak voltak a légibázisok elleni támadások. Kibontakozásra sem volt ideje. A városban a menekültek százai tartóz­kodnak, és naponta több ezer vonult át belőlük (polgári és katonai menekülők vegyesen). Széchényi a nyilas hata­lomátvétel alkalmával lemondott. Október 20-án a párt­szolgálat és a csendőrök elhurcolták 14 fehérvári polgár­ral együtt. A fogságból megszökött, egy németellenes csoport vezetőjeként működött az orosz megszállásig. 1945 tavaszán a demokratikus hadsereg tisztjeként szol­gált, majd emigrált. Németországban élt. (Farkas 1980, 260; FMTÉ, V, 147-148). Pintér József 1944-1945 A Szálasi-kormánytól kapta kinevezését 1944. novem­ber elején, de a politikai hatalom már október 15-én a Szálasi-féle puccsal a kezébe került. A fehérvári nyilasok (akárcsak az országban másutt is) a Szálasi-kormány megalakulásával feljogosítottnak érezték magukat, hogy a hatalmat átvegyék. Novemberi kinevezése után a városi és a megyei teendőket végezte. Mivel nem működött a tör­vényhatósági testület, beiktatása sem történt meg. A be­lügyminisztertől és a katonai hatóságoktól érkezett meg­kereséseket kellett neki végrehajtania. Vezette a város körüli erődítési munkákat, intézkedett a menekültek el­helyezéséről, élelmezésükről, végezte a lakások felméré­sét, katonai célokra utalt ki középületeket. Betöltötte a hadműveleti kormánybiztos státusát is, így a legmagasabb rangú katonai parancsnokokkal is kapcsolata volt. Köz­vetlen munkatársát megyevezetőnek nevezték, aki az alispáni teendőket látta el. December 7-ig a város katonai kiürítése megtörtént, a megyében állandósultak a harcok. Pintér és környezete elmenekült. A német és a magyar egységek 1945. január 22-én az oroszoktól visszafoglalták a várost. Pintér másnap Fehérváron volt, és az orosz meg­szállás alatti eseményeket igyekezett felderíteni. Mivel a város helyzete katonailag bizonytalan volt, nem lehetet tudni az orosz támadás időpontját, a nyilasok Veszprémbe távoztak. Pintér József székesfehérvári építőmesterként műkö­dött, aki a szélsőjobboldali mozgalomba sodródott. Oda senki nem kényszerítette, tisztességes polgári foglalkozá­sa megélhetést biztosított számára. Az 1939. évi ország­gyűlési választások során a nyilasok a városban (a Hóman-párttal szemben) nem is indulhattak a mandátum megszerzéséért. A tagság ezt a tényt azzal magyarázta, hogy a vezetők rivalizálása miatt nem indíthattak jelöltet. A vezetőket ekkor leváltották, és az egyesült nyilas pártok vezetését Pintér Józsefre bízták. A városban több száz főnyi nyilas párttag volt, akik a Meskó és a Szálasi párt­jait követték. Pintér ezután a szélsőjobboldal politikai arénájában jelen volt, de a mindenható kormánypárt elle­nében cselekedni nem tudott. Pintér Józsefet fehérvári nyomozók 1946-ban Ausztri­ában letartóztatták, itthon népbíróság ítéletével felakasz­tották. (FMTÉ, IV, 1970, 125-172). Szabó István 1945-1948 Kinevezését 1945. április 18-án kapta, feladatként a megye és a város politikai felügyeletét. A főispán a szoci­áldemokrata párt tagja volt. (A megyét és a várost pártkö­zi egyeztetésen a szociáldemokraták kapták meg, így a legfontosabb tisztségeket velük töltötték be.) A politikai élet szervezése alig indult meg, máris megérkezett a főis­pán, aki az élet megindítását, a demokratikus átalakulás menetét vezette. Április 20-án foglalta el hivatalát a vá­rosházában, mivel a megyeházában ekkoriban orosz hadi­kórház működött. Másnap felhívást bocsátott ki, amely­ben a megyei és a városi tisztviselőket felhívta, hogy szolgálati helyeiken jelentkezzenek. Szabó irányításával alakultak meg a megyei politikai szervek, nagyobb len­dületet kapott a koalíciós pártok szervezése is. Április 23­án megyei nemzeti bizottság jött létre, május 3-án a járási főszolgabírákat nevezte ki. Még április 24-én az igazoló­bizottsági tagok viziteltek nála, majd fogadta a népbírósá­got. Május 2-án az igazoló bizottságok megkezdték mű­ködésüket. Közben politikai ellentétek elsimításán fárado­zott. Különösen a volt 19-esek politikai akarnoksága okozott gondot, mivel ezek tevékenysége szinte anarchiát szült. Beiktatására a városházán, a május 30-i közgyűlé­sen került sor, amikor létrehozták a törvényhatósági bi­zottságot. Itt derült ki, hogy igazi szociáldemokrata esz­méket képviselt, amely a kommunistákkal állandó konf­liktust okozott. Megyei bemutatása augusztus 16-án történt. Ekkor ala­kul újjá Fejér megye törvényhatósági bizottsága. Szabó 154

Next

/
Thumbnails
Contents