Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 27. 1993-1997 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1998)

Évi jelentés 1993–1997 – Jahresbericht 1993–1997 - Fülöp Gyula: Régészeti kutatások. – Archologische Forschungen. p. 327–336.

Veréb 1853-ban Végh János (1817-1918) verebi földbirtokos szolgáltatta be a Nemzeti Múzeumnak a hazánkban másodikként előkerült honfoglalás kori sírt, amelyet Érdy János tett közzé. Ez azonban az első honfoglalás kori sír, amelynek helyét máig pontosan ismerjük, mivel helyét később emlékoszloppal jelölték meg. A lelőhely a Verebet Lovasberénnyel összekötő út északi oldalán van, egy nagy kiterjedésű domb délkeleti nyúlványán. Az emlékoszlopot ugyan valamivel északabbra helyezték a II. világháború után, amikor a műutat megépítették és kiszélesítették. A múlt században a sír az út északi oldalán lévő árokban került elő egy kiadós esőzés után, amikor az utat javították. A hitelesítő ásatást azonban nem csupán az érdekes tudománytörténeti adatok tették szükségessé, hanem az a körülmény is, hogy a verebi lovassír mellékletei igen archaikus formát mutatnak (különösen a karikás övveret), s feltehető, hogy a honfoglalók első nemzedékének tagját temethették ide. Az országút két oldalán a lelőhely magasságában két szelvényt és három kisebb árkot tártunk fel, összesen mintegy I90m2-nyi területen. Sem sírfoltot, sem sírt nem találtunk, így nagy valószínűséggel kizárható, hogy a múlt századi lelőhelyen még sírok lennének. Ásatásunk eredménytelensége azonban korántsem bizonyítéka annak, hogy magányos lovassírra bukkantak itt 1853-ban. Az országút és az azt övező két árok mintegy 16-17 méternyi szeletet vágott ki a dombból, így jónéhány sír pusztulhatott el. Az ásatáson a budapesti, szegedi és miskolci egyetem, valamint a szombathelyi tanárképző főiskola hallgatói vettek részt. Munkatárs: Keszi Tamás régész. {Révész László-Fodor István) Baracs-Apátszállás 1995-ben folytattuk a baracsi Árpád-kori templom és temető két évvel korábban megkezdett feltárását. Az 1993/94-ben feltárt szelvényektől délre nem sikerült rábukkanni az egykori templom további maradványaira, mivel azokat két egymás mellett futó újkori árok ezen a területen elpusztította. Szelvényünktől délre, a ma is használatban lévő földút felszíne alatt még rejtőzhetnek maradványok, ezek kutatására azonban a mezőgazdasági munkagépek intenzív forgalma miatt most nem volt lehetőség. A temető területén a korábbi szelvényektől keletre több mint 40 temetkezést tártunk fel. Továbbra is jellemző a sírok nagyfokú rétegzettsége (5-6 réteg), amely jó lehetőséget nyújt relatív kronológiájuk kidolgozásához. A magasabb szinteken lévő sírok általában melléklet nélküliek voltak, az alsóbb rétegekben az Árpád-kor "szokványos" leletanyagát találtuk: bronz és ezüst S-végü hajkarikák, gyűrűk, koporsószegek. Az egyik temetkezésből aranyozott bronz S-végü karika került elő és megmaradt a hozz tartozó bőrszalag töredéke is. A legalsó, bolygatatlan alaptalajba mélyített sírok egy része feltehetően korábbi a templom építésnél, ezt látszik igazolni a 220. sír elhegyesedő végű öntöttbronz karperece is. A feltáráson részt vettek: Berzsenyi Brigitta, Dobolán Gábor, Kiss Viktória, Kovács Ágnes, Márkus Gábor, Prandner Péter és Szőke Judit régészhallgatók. Az ásatás konzulense: Hatházi Gábor. (Kulcsár Mihály) Székesfehérvár-Királyi bazilika Az 1938-ban épített és 1993-ban elbontott, a romkertet D-ről lezáró támfal É-i oldalán az 1-2. pillér közötti szakaszon a pillérek középvonaláig terjedő, mintegy 1,5 m széles sávban dokumentáltuk az újkori bolygatások mellett megmaradt középkori jelenségeket. Az 1. és 3. pillér közötti szakaszon végig megtaláltuk a XI. századi sávalapot. Megállapítottuk, hogy az 1. pillér DK-i sarka alatt egy korábbi mészkőtábla húzódik, melyhez az épület több pontjáról ismert kori, rózsaszín terrazzopadló csatlakozik. Az 1. és 2. pillér közötti sír lépcsős építményének D-i lépcsősora 1. periódusa DK-i sarka alatt nagy mészkőtáblát és egy kiemelt mészkőtábla helyét dokumentáltuk. A lépcső 2. periódusa alatt szintén a korai terrazzo húzódik. A 2. pillér D-i oldalán a XII. századi pillérmaghoz kapcsolt lépcsős építmény alatt a templombelső feltöltési rétegeit rögzíthettük. Az észlelet legkorábbi padló itt is a már ismert rózsaszín terrazzo volt. A 3. pillér alatta XI. századi sávalapra épített, a korai terrazzopadlót elvágó, nagyméretű alapozástömböt találtunk, melyet a XII. századi pillér alapozásának tartunk. A 6. pillér tájékán Henszlmann által feltárt ikersír É-i felének hitelesítésével tisztáztuk, hogy a két sírrész egyszerre készült és azonos kialakítású volt. A 7. pillér K-i oldalán a XI. századi sávalap megmaradt, 1,8 m hosszú szakaszát dokumentáltuk a pillér K-i oldala gótikus bővítményének csonkjával és a gótikus építkezések idején a sávalap D-i oldalához húzott köpenyfallal. A püspökség udvarán egy 3x4 m-es szelvényben a Kralovánszky Alán 1969-es ásatásán feltárt falaknak az ásatás romkerti koordináta rendszeréhez igazodó bemérését végeztük el. Munkatársak: Szabó Zoltán építészmérnök, Vári Ágnes rajzoló, konzulens Tóth Melinda művészettörténész. (Biczó Piroska) Székesfehérvár-Lakatos u. 7. 1995 decemberében a Lakatos u. 7. számú házban és udvarán összesen két árokban meghatároztuk a 230 cm széles, sárgás fehér habarcsba rakott, formátlan, különböző méretű kövekből épített, XIII. sz. végéről származó városfal K-Ny irányú nyomvonalát. 332