Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. A Szent István Király Múzeum Évkönyve. 26. 1989-1992 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1997)

Tanulmányok – Abhandlungen - Demeter Zsófia: Vízrendezési munkák a Mezőföldön. p. 169–175.

tenni nem lehet. Nagy szerencse volna a sárréti völgyre kétségkívül, ha azt a velencei terjedelmes tónak vizeivel öntözni lehetne..." (Korizmics- Benkő - Morócz,I, 1855, 360-361). A Velencei-tó és környékének vízmentesítése A Velencei-tó mai látogatóinak többsége nem hallott a Nádas- vagy Szerecsenyi-tóról, pedig ennek a tónak a nyomaival ma is találkozhatunk. A Nádas-tó egykoron összefüggött a Velencei-tóval. A két tó pleisztocénkori elődének kiterjedése sokkal nagyobb volt, mint az általunk ismert Velencei-tó és a Nádas-tóé együtt (Sédi 1944, 13; Bezdekl934, 2). Az egykori víztükör azokig a partokig tartott, ahol történelmünk középkorában már a mai települések ősei állottak; a gyakori áradások ellen ezekre az egykori tópartokra települtek a falvak. Ezek a löszhátak azonban nem nyújthattak kellő védelmet a déli lapos part települései számára: a tavak rendszeresen kiléptek medrükből. Természetes vízlevezetőjük, a Dinnyés-kajtori árok tavaszi áradások idején nem tudta elvezetni a felesleges vizet a Sárvízbe. Amint tehát a Sárvíz mocsarai lecsapolásának a gondolata felvetődött, tervezni kezdték a Velencei-tó környékének árvízmentesítését, sőt a Velencei-tó lecsapolását is. 1783-ban József császár rendeletére Magyarország felmérésének részeként elkészült a Velencei-tó első hiteles térképe. Érdekes, hogy a térképészeti munkákkal egyidőben született katonai leírás kérdezőbiztosai nem is nagyon figyeltek föl a tóra. Sukoró leírásánál például csak egy fél mondat erejéig tértek ki rá: "Egy nagy tavon kívül más vize nincs." Velence említésénél ezt írták: "Egy nagy tó kezdődik itt, amelybe a Pázmándról jövő patak ömlik" (Eperjessy 1977, 135; 154). A Velencei-tó hiteles felmérése alapján már 1787-ben kezdtek foglalkozni a két tó lecsapolásának a gondolatával (Károly I, 1896, 22; Pech 1902, 9). Majd a tóparti birtokosság megbízása alapján 1792-ben Chiapó (Csapó) Benjamin, a vármegye hites földmérője elkészítette a tó végleges lecsapolásának tervét. A terv szerint az egész tó körül kellett volna egy övcsatornát ásatni, melynek segítségével a tavat kiszárították volna, vízét pedig a Kajtori völgyön keresztül ásott lecsapoló árok vezette volna le (Sédi 1944, 74). A tervezet elkészülte után egy évszázadon keresztül csak részmunkálatok folytak. Az 1790-es években, majd 1868-ban ásatták meg a Kajtori csatorna egy-egy szakaszát, ám a közbeeső időben a csatornát elhanyagolták, így az újra és újra betemetődött; a vízfölösleg levezetésére, tehát az ármentesítésre sem volt megfelelő. Olyannyira nem volt az, hogy 1838-ban a nagy dunai árvíz hatására a Velencei-tó vize is elöntötte a déli parton fekvő községeket. Érdekes tanulsággal szolgál ez az árvíz. A József császár korabeli térképeken Gárdony puszta településhelye még közvetlenül a tó partján volt (Sédi 1944, 15), a XIX. század közepén pedig már a mai helyén találjuk a községet: a parttól távolabb, a pleisztocénkori löszhát magaslatain. Valószínűleg az árvizek miatt hagyták ott lakói az eredeti faluhelyet és házaikat már az új helyen építették fel (Erdős-Farkas-Kállay 1983, 33). Ugyanezen árvíz miatt javasolták a déli part birtokosai a tó lecsapolását 1839-ben. A vármegye által kinevezett bizottság Bajzáth György királyi tanácsos vzetésével vizsgálta ki a kérelmet. A lecsapolás melletti érv a déli part birtokosai részéről a hasznos terület (szántó, rét) növelésének lehetősége volt. A döntő ellenérvet viszont az északi part nagy részének (Pákozd, Sukoró) birtokosa, a székesfehérvári Káptalan szolgáltatta: kimutatta, hogy a nádtermelés jövedelmének elmaradása mekkora veszteséggel járna. "... a Velencei tónak legkellőbb terménye a nád, ez pedig egyik eleme a gazdasági szükségnek akár a házak födésére, akár fal boltozatra, akár az adózó népnek, kivált az erdők hiánya miatt, a tüzelésre; sőt halai és szárnyas vadjai is az élelemnek egyik ágazatját kipótolják... A székesfehérvári Káptalan pákozdi és sukorói jobbágyainak boldogításáról atyailag gondoskodván a nádverést ugyan a pákozdi és sukorói határokon szabad engedelmével feléből kiadni kegyeskedik, a tó lecsapoltatása esetében pedig ezen haszontól és kegyelemtől a pákozdi és sukorói adózó nép elesvén, nem különben a tüzelésre szükséges nádjától megfosztván, boldog állapotjának nem csekély hiányát érezni kényteleníttetne" (Károly 1896, I, 35-36). Végül is a Káptalan álláspontja győzött, a tó lecsapolásának gondolatát végleg elvetették: a vízrendezési munkálatok célja azután már az volt, hogy a tó nagy vízszintingadozását kiküszöböljék. A vízszintingadozás egyébként is jellemző volt a tóra. A gyakori parti áradások mellett több adat maradt fenn arról is, hogy bizonyos években (pl. 1560-61-ben, 1782-ben, 1866-ban) a tó teljesen kiszáradt (Bendefy 1973, 50-53). A vízrendezés új alapelve szerint a Velencei-tó vízfölöslegének biztosabb levezetése érdeké-ben a Nádas-tó és a Kajtori völgy egyéb állóvizeinek a lecsapolása volt a feladat. Ennek végrehajtására alakult meg 1888-ban a Dinnyés-Kajtori Tólecsapoló Társulat. 1896-ban kezdték meg az-1868-ban ásott, de azóta beiszapolódott csatorna újraásását, amelyet most elvezettek a Sárvíz csatornáig. A terv hibájára csak az elkövetkezendő évtizedekben derült fény. A csatorna teljesítményének meghatározásánál ugyanis csak a Velencei-tó vízfölöslegével számoltak a Nádas-tó csapadékait nem vették figyelembe, a Nádas-tó medre «s környéke így esős évszakban víz alá került (Sédi 1944, 72; 77). 1928-ban elhatározta a társulat ennek a kérdésnek a megoldását is. 240 000 pengő államkölcsönt vettek fel azért, hogy a Nádas-tó vízét két mellékcsatornába gyűjtsék össze és onnan egy szivattyútelep a főcsatornába emelje. Sajnos az 1929-33-as gazdasági világválság időszakában ez a terv nem valósulhatott meg (Sédi 1944, 78). Ez az oka annak, hogy a Nádas-tó területe napjainkban is telente víz alá került. Most igazán megfelel nevének. A részleges lecsapolás miatt a tófenék talaja 173