Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)
Közlemények – Mitteilungen - Fülöp Gyula: Újabb bizánci éremlelet Tácról. p. 243–244.
3. ábra Keltező erejűek-e az avar kori sírok érmei, éremutánzatai? Az elmúlt évtizedekben azzal a furcsasággal kerültünk szembe némely kutató mondanivalóját alátámasztani hivatott kijelentése nyomán, hogy bizonygatnunk kell ezt a kézenfekvő tényt (CILINSKA 1966, 179. 203; U.a. 1973, 22—23; Bakay 1973, 85.). Jó kritikájukat adja Bóna (1982—83, 81 sk.). Nem tudom hány hiteles, vagy annak tekinthető, egykorú bizánci éremmel keltezett avar kori sírunk van. Bizonyára több, mint amiről a kutatás eddig tudomással bír. Ma már a Huszár-féle katalógusra hivatkozni nem elegendő. A maga korában jó szolgálatot tett összegzésével, új kutatási tereket nyitott. Felületes tapasztalataink szerint is tény, hogy ha bizánci érem kerül elő, az minden esetben 680 előtti veret és kora avar kori sírokat keltez, szinte évre (évtizedre) pontosan. így van ez Tácon is, a tipikus szemesgyöngy nyakékkel, és itt sem fordítva, t.i. hogy a gyöngyök kelteznék az érmet. Az ugyanezen sírban talált késő római kori kisbronz nem keltezi a síregyüttest (sirobulus?). Avarkori sírszám-misztika ide, éremszám-misztika oda, még véletlenül sem ismerünk egyetlen griffes-indás sírt sem, amelyből VI— VII. századi bizánci érem került volna elő, de egyáltalán nem ismerünk bizánci érmet az öntött bronz öves férfiakhoz tartozó női sírokból sem. A Kárpát-medence első évezredbeli leleteit minden időben keltezik egykorú veretek. így van ez a pannóniai keltáktól a germánokon, a korai avarokon át a honfoglaló magyarokig. Egyetlen anyagcsoport — népcsoport — állam (?) volt ezalatt, amelyet egykorú éremmel száz éves régészeti kutatásunk sem keltezhet: a griffes-indások. A többszörösen igazolt temető stratigráfiák alapján botorság újra- meg újra emlegetni, hogy sok bennük a római érem, tehát közel esnek a rómaisághoz. Ezt a leletcsoportot éppen a korabeli érmek hiánya keltezi pontosan a bizánci éremforgalom visszaesése utáni időkre, akkorra, amikor már a kerek aranylapból kivágott sirobulusok is elmaradtak a mellékletek közül, legkorábban a 700—720-as évek tájékára. A leletanyag zárását a X. században ismét feltűnő érmek: nyugati veretek, a dirchemek, a bizánci érmek hiánya keltezi legkésőbb a IX— X. század fordulójára. IRODALOM Bakay 1973 Bóna 1980 Bóna 1982- 83 CILINSKA 1966 CILINSKA 1973 Fitz 1960 Fitz 1978 Fitz 1983 K. BAKAY, AZ avarkor időrendjéről. Somogyi Múzeumok Közleményei 1, 5— 86. I. BÓNA, Studien zum Reitergrab von Szegvár. AArchHung, 32, 31—95. I. BÓNA, A XIX. század nagy avar leletei. A Szolnok megyei Múzeumok Évkönyve. 81—160. Z. CILINSKA, Slawisch-awarisches Gräberfeld in Noyé Zamky. Arch SlovFontes, VII, Bratislava. Z. CILINSKA, Frühmittelalterliches Gräberfeld im Zelovce. ArchSlov Catalogi, V, Bratislava. J. FITZ, Gorsium. Első jelentés a táci római település feltárásáról, 1958/59. Alba Regia, 1, 154— 162. J. FITZ, Kutatások Gorsiumban 1975-ben. Alba Regia, 16, 169- 268. J. FITZ, Forschungen in Gorsium im Jahre 1980. Alba Regia, 20, 201-228. 244
