Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)
Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei önkormányzat újjászervezésének kérdései 1860–1869. – Die Neuorganisierung der Selbstverwaltung des Komitats Fejér 1860–1869. p. 155–176.
névszerint támadta a nyilatkozat szerzőjét, Kaiser Sándort, és a város országgyűlési képviselőjét, Schwarcz Gyulát. A röplap a székesfehérvári baloldal vezéreiről sértő kifejezéseket használt. A jelenlegi párttorzsalkodás nem is anynyira Schwarcz Gyula képviselő helyét kívánja fenntartani a parlamentben, mint inkább a pártvezetők saját érdekeikért karrierjükért munkálkodnak. A következő városi tisztújítás során a baloldal élén álló orvos, kereskedő, ügyvéd majd arra törekszik, hogy polgárdmester, városkapitány, városi hatósági orvos vagy tanácsnok legyen. Hárompróbásoknak nevezte őket, akik a „Schwarcz bizottmány leple mögött kevergetik kártyáikat, s vezetnek félre 500 jóhiszemű fehérvári embert". Günther ismerős volt Székesfehérvárt, ebben a városban született, sokan személyesen ismerték a megtámadottak közül is. Röpiratát valóban veszélyes támadási éllel zárta: „Én a 48-i vívmányokat nem a legdühösebb ellenségeinktől, hanem a szélsőbaloldali demokratáktól féltem". Szerinte „a Kaiser doktorok vezetik félre a népet, pedig ez a szegény, nyomorulttá tett nép fogja elsősorban megérzeni hibás politikai lépésüket. A nép nem volt képes eddig az újonnan alkotott törvényes intézményeink gyümölcsét sem élvezni, s már azok megváltozatására doktor úrék kortesf ogásaival saját vesztére izgattatik. Miért ? azért, hogy egy pár embernek dicsvágya, önző érdeke mindenáron kielégíttessék". (GÜNTHER, 1869, 8.) A szélsőbaloldali politikusok a röplapot nemcsak pártjuk, hanem személyük elleni támadásnak minősítették. Keresték az alkalmat hogy leszámoljanak a fehérvári születésű Günther Antallal, akinek sikerült ugyan a városban a kormánypárti színeket képviselnie, de csak kevés eredménnyel. Március 13-án a Városháza előtt, a piacon nagy gyülekezet tartózkodott, köztük a fehérvári baloldal több embere is. A piacon keresztülhaladó Günther Antalt a fehérváriak felismerték, és először Móritz Sándor szabómester, Altheim Antal lakatos, Radocsányi János csizmadia, majd Kiss Mihály, Libényi Palkovits István, Mikó József, Duráti András, Plentner Antal, Kardos János körülvették és kérdőre vonták a szélsőbaloldali pártot ért gyalázkodása miatt. Móritz Sándor azt mondta, ő egyike azoknak, akiket Günther röpiratában, azután a Századunkban, a Pester Lloydban politikailag kiskorúaknak, sőt aljasoknak minősített. Most ők is megmondják neki véleményüket: „az úr pedig nem egyéb, mint országkóborló, az itteni békés polgárok lazitoja , \ Móritz Sándor szinte kiutasította a kormánypárti kortest a városból, és kikérte magának a baloldali politikát ért sérelmeket. Személy szerint mondja, hogy ő „fehérvári adózó polgár és nemes ember", akit nem lehet sértegetni. A többiek is bekapcsolódtak a szóváltásba, ami hamarosan dulakodássá fajult, Günthert megverték. Közben ilyen hangok hallatszottak: „Ez az ember pártomat gyalázta, pénzért megvásárolt izgató". A dulakodást a piaci kofák is látták, sőt Günthert körül is állták. A kofák azonban a városi hajdúk megjelenésekor valamennyien szétrebbentek {Törvényszék, 1869, 486. sz.). 1869. február elején érkezett a hír, hogy az uralkodó a magyar országgyűlést április 20-ára hívta össze. A Fejér megyei főispán intézkedett, hogy a választásokat március 16-án tartsák meg. Ahogy nyilvánosságra került a válasz tások időpontja, a pártharcok fellángoltak. Már február 15-én a balpárti ellenzék aktív politikai tevékenységéről számoltak be a járási főszolgabírák. A kormánypárti jelöltek, illetve a megyei és a járási tisztviselők falvakban, majorokban, az utakon fenyegető csoportokkal taiáíkoztak, akik láthatólag felingerelt állapotban voltak. Ugyancsak kormánypárti jelöltek mondották el a Megyeházában, hogy az ellenzékhez húzó falvakban a fenyegető tömeg miatt nem tudtak választói gyűlést tartani. Az egybegyűltek vasvillákkal, kaszákkal, kapákkal és dorongokkal voltak felfegyverkezve. Az előző év őszi fehérvári pótválasztás már jelezte, hogy a megye községeiben is komoly politikai összecsapásokra kerülhet sor a következő választások alkalmával a két párt hívei között. Erre figyelmeztetett a belügyminiszter, Weinckheim Béla is. Szőgyény Marich László főispánhoz a választási mozgalmak kezdetén az ellenzéki politikusok aktív tevékenységének híre jutott el. Minden választói kerületben a kormánypárti képviselő-jelöltek mellett felléptek az ellenzékiek is, akiknek a választók, de a választójoggal nem rendelkezők körében nagy táboruk volt. Szerte a megyében az ellenzék kortestfogásként a 48-as viszonyok védelmezését és a kiegyezés közjogi alapjának a támadását, politikai lejáratását tűzte maga elé. A főispánnak hatékonyan fel kellett lépni a kiegyezés védelmében, a hatósági közegeket is erre a politikai vonalra állítani. Az ellenzék felvette a küzdelmet a hűbéri maradványok felszámolásáért, ez a választási propagandának egyik meghatározója volt. Az ellenzék a jobbágy világra emlékeztető szőlődézsma, a regáléjog földesúri kézben tartása, az úri telkesek terhei, a volt zsellérek szolgáltatásai és az egyházi adó kérdését úgy vetették fel a népgyűléseken, mint amelyek az 1848 előtti világra emlékeztettek. Többen meg is fogalmazták, hogy a Deákpárt győzelme esetén a nagybirtokosok a kilencedet, a robotot, és más jobbágyi szolgalmányokat fogják visszaállítani. (Főispán, 1869, 37. sz.). Az ellenzéket egész sor község elöljárósága is támogatta, s már 1869 február közepén kétséges volt, vájjon tud-e győzni a kormánypárt egyetlen megyei választói kerületben is? A választási mozgalmak elfajulására a kormányzat is számított. A katonaságnak meghagyták, hogy a törvényhatóságok első tisztviselőinek kérésére a választói kerületekbe megfelelő számú egységeket vezényeljenek. Weinckheim Béla belügyminiszter arra hivatkozott, hogy a hadsereg békelétszámon van, így elegendő katonát a választói kerületekbe nem tudnak küldeni. Javasolta, hogy az egyes törvényhatóságok a választásokat különböző napokon bonyolítsák le. Komárom megye főispánja, Nádasdy Lipót értesítette Fejér megyét, hogy a fennhatóságára bízott törvényhatóságban a mozgalmak oly hevesek, hogy katonai segítségnyújtást fog kérni, valószínű a Fejér megye területén állomásozó egységekből. A választói mozgalmak társadalmi veszélyességére a belügyminiszter is utalt egy körlevelében. Szerinte minden kilengést, amely választási mozgalom révén indul, meg kell torolni, és nem szabad megengedni, hogy felforgató elemek a választást a társadalmi rend megbontására használják fel. Szőgyény Marich László főispán szerint Fejér megyében 7 lovasszázad állomásozott, amelyekre a választások idején szükség van; így Vál, Bodajk, Csákvár, Rácalmás, Sárkeresztúr mezővárosokba 1—1 lovasszázadot kívánt kirendelni. Élt a főispán a kormány által elrendelt rendszabályok alkalmazásával, azokat a járási főszolgabíráknak és a választási elnököknek is tudomására hozta: fenyítő törvényszék elé kell állítani azt az egyént, illetve azokat a csoportokat, akik a választás során más pártbelit, politikai meggyőződése miatt bántál173
