Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Farkas Gábor: A Fejér megyei önkormányzat újjászervezésének kérdései 1860–1869. – Die Neuorganisierung der Selbstverwaltung des Komitats Fejér 1860–1869. p. 155–176.

máznak. A községi elöljáróságok kötelességévé teszi, hogy az ilyen jellegű provokatív megnyilvánulások ellen lépje­nek fel. A főispán ugyanakkor Ígéretet tett, hogy a poli­tikai jellegű civódások alkalmával részrehajló önkor­mányzati tisztviselőket, akik nem tárgyilagosan járnak el, állásukból azonnal felfüggeszti. A választás lebonyolítá­sára létrejött Központi Választmány kinevezte a választó­kerületekbe az elnököket, akik a választás lebonyolításáért felelősek voltak. így lett elnök ismét Cziráky János, azután Eszterházy László Sárosdról, Festetich Géza Mórról, Batt­hyány László Polgárdiból, és Kégl György Csaláról (ibid., 45, 55, 67, 95, 108. sz.). 1868 december közepére az ellenzéki politikusok köré­ben elterjedt az a hír, hogy a rácalmási választókerület kép­viselője, Zichy Nándor a következő választások során nem indul, lehetőség nyílik tehát arra, hogy a kerület mandátu­mát a kormánypárttól elhódítsák. A baloldali pártok ve­zetőinek egyöntetű véleménye szerint az induláshoz Éj­szaky Károly járási főszolgabírót kell megnyerni, és eddigi politikai tevékenységét népszerűsíteni a kerület falvaiban. Éjszaky Károly A Nép Zászlója című újság tudósítója volt, és a rácalmási kerületben lakott (A Nép Zászlója, 1868. ápr. 19). A kormánypárt az ellenzék törekvéseit hamar felismerte, Zichy Nándort rávették, hogy 1869-ben is vállalja a képvi­selőséget. Ercsiben, a választói kerület egyik legnagyobb falvában, ahol a választói joggal rendelkezők száma 450 körül volt, a Deákpárt február 11-én választási előkészítő ülést tartott. Itt Kréger Pál, Halász Vince, Szőke Ferenc és Diénes Ferenc Zichy Nándor nagybirtokost ajánlották a választóknak (Főispán, 1869, 35. sz.). Az ellenzék ugyan­ekkor Nagy-Perkátán gyűlt egybe, ahol a lakosság több­sége baloldali érzelmű volt, de a választók zöme is Tisza Kálmán pártját támogatta. Nagy-Perkátán több mint fél­ezer ember támogatta a függetlenségi képviselőjelöltet. A gyűlésen megjelent Tassy Béla szolgabíró is, akinek a kocsiján ült Fiát h István szélsőbalpárti képviselőjelölt. Fiáth István a választási kerületben levő Kishantos birto­kosa, az 1848/49. évi függetlenségi küzdelmek részvevője. Csapattisztként szolgált a szabadságharc hadseregében, távollétében az osztrák haditörvényszék halálra ítélte. A községben azonban a választási gyűlés alatt rendbontás keletkezett. A kocsma udvarán megverték Tassy szolgabíró hajdúját, aki a Janicsáry Szilárd kocsija körül gyülekező balpártiak hangoskodását igyekezett lecsillapítani, (ibid., 81. sz.). A főispán a szolgabírót felelősségre vonta, állí­tólag a balpárti jelölt megválasztása mellett nyilatkozott. Tassy szolgabírónak szánta azt az intelmet, — amelyet valamennyi tisztviselőnek is szánt, — hogy a megye tiszti­karát alkotmányhű embereknek ismeri, és reméli, hogy a választási mozgalmak idején részrehajlást nem tanúsí­tanak (ibid., 67. sz.). Ez a „részrehajlás" a főispán szem­szögéből egyáltalán nem a tisztikar semlegesítését jelentette. A kormány exponense azt kívánta, hogy a megye és a város tisztviselői a kormánypártot támogassák és eszükbe ne jusson az ellenzék jelöltjeinek népszerűsítése. A csákvári kerületben a baloldal biztosítani akarta a mandátumot, így figyelemmel kísérte a kormánypárt meg­mozdulásait. Id. Sárközy Kázmér, a Deákpárt képviselője, 1869. január 26-án kelt nyomtatott körlevelében kérte a községek párt vezetőit, hogy február 1-én Nyéken, a nagy­vendéglőben jelenjenek meg. Ebből tudjuk, hogy a kor­mánypárt vezérei falvanként 2—3 főnyi csoportot alakí­tottak, akik a településeken levő társadalmi egyesületek, gazdasági egységek vezetőire támaszkodva a Deákpárt ügyét képviselték. A nyéki kormánypárti értekezletre meg­hívták a kerület valamennyi nagybirtokosát, mert minden­áron biztosítani kívánták a kormánypárti színekben fel­lépő id. Sárközy Kázmér győzelmét. Ugyanakkor a poli­tikai balolda is a győzelemre törekedett. Madarász Józse­fet léptették fel a kerületben ; illetve a baloldaliak egyhan­gúlag jelöltnek kiáltották ki. Fellépett képviselőjelöltként itt még Szitár Dénes, Hollósy Vince és a verebi Végh István nagybirtokos is. Szitár Dénes mögött azonban csak a bodméri választók álltak, Végh Istvánt is jóformán ugyan­csak egy község (Veréb) támogatta. Sárkeresztúron Madarász József ellenében 1869-ben Splényi Henrik főszolgabíró lépett fel, aki, a sármelléki járás alsó kerületeit igazgatván, ismerte és befolyásolhatta a választókat. Madarász hívei attól tartottak, hogy a kerü­letet a Splényi-párt elhódítja. Az aggodalom jogos volt, a jelölt a járás másik kerületi szolgabírójának veje volt (Dé­csey Lajosnak), a rokonság összefogott Splényi sikerének biztosítására. A megyében azonban oly népszerű Madarász nem maradt volna mandátum nélkül, 1869. január 30-án felkeresték fehérvári szállásán a csákvári választói kerü­letből. Négy község küldöttei (Csákvár, Pátka, Zámoly, Pákozd) arra kérték, hogy kerületükben induljon, garan­tálják számára a győzelmet. Madarász József 1869. évi korteskedésének néhány mozzanata ismert: március 11-én Polgárdiban nagy lelkesedéi közepette zajlott le a választási gyűlés, majd innen Fülére indult volna. Hírül hozták azon­ban, hogy a fülei házakon mindenütt Splényi-zászlókat lenget a szél. Egy fülei küldöttség azonban mégis rá tudta venni, hogy hosszú kocsikaraván élén bevonuljon, a poli­tikailag számára idegen Füle községbe. A fülei idegenkedés korábbi eredetű volt. Madarászt a füleiek 1848-ban sem akarták képviselőjüknek. Amikor a kocsikaraván beért a faluba, Madarászhoz lépett a falu bírája az elöljáróktól kí­sérve, és zászlót kértek tőle. Madarász azonban látva ellenfele választási jelvényeit, helyben tapasztalta a Splényi­párt erejét, zászlót nem adott. Nem kívánt zászlóval sem kedveskedni olyan választópolgároknak, akik előzőleg már más politika mellett kötelezték el magukat. Madarász szerint az ilyen gondolkodású választóknak ma még csak zászló kell, holnap a kortesbort követelik, azután vokson­ként a pénzt (MADARÁSZ 1883, 391—392). A vásárolt szavazatoknak Madarász József nem tulajdonított jelen­tőséget, hisz akiket meg lehetett vásárolni, azok egyébként is politikai meggyőződés nélküli emberek voltak. Úgy vé­lekedett, ezek morálisan értéktelenek, nem tudnak küzdeni a 48-as párt céljainak megvalósításáért saját községükben sem. 1869 tavaszán Madarász József még ellátogatott a csák­vári kerület néhány falvába. Amikor Pátkára érkezett, ép­pen nagy tömeg hallgatta Fekete János szónoklatát. A ko­csi Zámoly felől hajtott be Pátkára, amikor a nép felfe­dezte érkezését, mindannyian ott hagyták Fekete Jánost és köréje gyülekeztek, (ibid.) Bodajkon a mandátum az ifjabb Szőgyény Mar ich Lász­lóé lett. Csákváron azonban szoros eredmény született. Madarász József 676, id. Sárközy Kázmér 666 szavazatot kapott, pótválasztás (június 9-én) döntött a két ellenfél között. Sárkeresztúron Madarász József egyhangúlag lett 174

Next

/
Thumbnails
Contents