Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)
Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.
Alba Regia, XXIII, 1987 LUKÁCS LÁSZLÓ PARASZTI TANYÁSODÁS A MEZŐFÖLDÖN A XIX—XX. SZAZADBAN Bevezetés Néprajzi irodalmunkból a Dunántúlról eddig két terület tanyásodását ismertük. Fél Edit Kocs (Komárom m), Vaj kai Aurél Szentgál (Veszprém m.) tanyáit mutatta be néprajzi falumonográfiájában (FÉL 1941, 45—46; VAJKAI 1959, 223—227). A szentgáli tanyák kialakulását majd az 1950-es, 1960-as években bekövetkezett teljes pusztulásukat néprajzi pályamunkáiban Tamás Márta írta le (1986, 1987). 1978-ban a Puszták népe, a Mezőföld története című kiállításunkra készülve néprajzi gyűjtést végeztem Sárkeresztesen (DEMETER—LUKÁCS 1980). A gyűjtés során özv. Mészáros P. Jánosné házában sár keresztesi tanyájukról készült festményre bukkantam, amely figyelmemet a mezőföldi tanyák kutatása felé irányította. 1980—83 között előbb az abai, sárbogárdi, táci, perkátai, majd a rácalmási, seregélyesi, székesfehérvári tanyákkal kapcsolatban végeztem helyszíni terepkutatást. A gyűjtés első eredményeit 1981-ben a Magyar Néprajzi Társaság hódmezővásárhelyi vándorgyűlésén tartott előadásomban mutattam be. A mezőföldi tanyák néprajzáról elsősorban saját helyszíni gyűjtéseim alapján számolok be. Nem csupán a tanyás gazdálkodásra vonatkozó szóbeli visszaemlékezések lejegyzésére, hanem a témához kapcsolódó iratok, régi fényképek gyűjtésére, a még meglévő tanyák lefényképezésére, felmérésére is törekedtem. Csak a helyszíni kutatás vezetett eredményre, mivel a tanyásodás folyamata még nem, vagy csak igen halványan tükröződött a levéltári iratanyagban, statisztikákban, térképeken. Utóbbi forráscsoport felhasználását egy-egy tanyára vonatkozóan is minden esetben a helyszíni kutatásnak kellett megelőznie. Először arra kellett fényt deríteni, hogy a helységnévtárban, térképeken szereplő tanya esetében valóban paraszti tanyáról van szó. Ezután kerülhetett sor a tanyakialakulás, a tanyás gazdálkodás vizsgálatára. Munkámat nagyon nehezítette, hogy a Mezőföldön a legtöbb tanyát az 1960-as években elbontották, s egykori tulajdonosaik közül sok esetben már csak a második-harmadik generáció képviselőit ismerhettem meg. E nehézségek ellenére a mezőföldi tanyákkal kapcsolatos helyszíni vizsgálataim is arról győztek meg, hogy a néprajzkutató anyaggyűjtésének legfőbb, legeredményesebb helyszíne napjainkban is a terep, legbecsesebb adatait még a XX. század végén is az adatközlők emlékezetéből, a recens néprajzi anyagból merítheti. A helyszíni kutatást az adatok könyvtári, levéltári, adattári pontosítása követheti. A mezőföldi tanyák területileg az alföldi tanyákhoz kapcsolódnak. Kialakulásuk méginkább elmélyítette a Mezőföld — geográfusok, etnográfusok és mezőgazdasági szakemberek által gyakran emlegetett — alföldi jellegét. A Nagy Magyar Alföld tanyáinak vizsgálatával G y ö r f f y István irányította a magyar társadalomtudomány, történészek, néprajzosok, szociológusok figyelmét a tanyák kutatására (1937, 70—93). Tanulmányomat születésének centenáriumán Györffy István emlékének ajánlom Major, puszta, tanya (Terminológiai kérdések) A Mezőföld, bár a Dunántúlon helyezkedik el, a földrajztudomány mégis a Nagy Magyar Alföld részeként tartja számon. „Aki Lepsény, Enying, vagy Sárbogárd tájékán jár, az akár az Alföldön járna. S valóban ott is jár". — írta Cholnoky Jenő Az Alföld felszíne című tanulmányában (1910, 422). Egy évszázaddal korábban ugyanezt állapította meg Richard Bright angol orvos és geológus, aki Paks—Dunaföldvár irányából Martonvásár—Székesfehérvár felé utazott: „Amikor annak idején észak felől közelítettem meg Pestet, alkalmam volt arra, hogy a kiterjedt magyar síkságról beszéljek. Most úgy tűnik fel nekem, hogy másodszor lépek a magyar Alföldre. Akkor a homokosabb részét láttam, de most ez egy lapos, nyílt legelő és szép képe azoknak a rónáknak, amelyek elnyúlnak a Tiszától kelet felé". (1970,79). A Mezőföld jellegét hangsúlyozták az Országos Mezőgazdasági Címtár 1937-ben megjelent felsődunántúli kötetében is: „Fejérvármegye fekvése, éghajlata, talaja egészben véve eltér a Felsődunántúl többi vármegyéjétől. A vármegye északi részén fekvő móri és váli járásokat leszámítva, az adonyi, székesfehérvári és sárbogárdi járások alföldi jellegűek, mégis azzal az eltéréssel, hogy a gazdálkodás színvonala magasabb, mint az alföldön általában. Fejérvármegyét gazdálkodás tekintetében jellemzik a nagykiterjedésű uradalmak, amelyekben mindenütt mintaszerű gazdálkodást látunk..." (ORMÁNDY 1937, 143). A földrajzi felépítés, a táj hasonlósága mellett a Mezőföld települési képében, gazdálkodásában is számos alföldi vonást találunk. Itt is a nagyhatárú falvak jellemzőek a török pusztítás következményeként. Több község határa meghaladja a 10 000 kh-at. Hercegfalva (ma Mezőfalva) határa 1910-ben 37 969 kh volt (Bátky 1918, 119—128). A terjedel137
