Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 23. 1984-1985 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1987)

Tanulmányok – Abhandlungen - Lukács László: Paraszti tanyasodás a Mezőföldön a XIX–XX. században. – The development of peasant farmsteads in Mezőföld region in the XIXth–XXth centuries. p. 137–154. t. I–VI.

mes határok miatt a lakosság egy része nem a községekben, hanem a határban lévő szórványtelepüléseken lakott. 1. számú táblázat: A külterületi lakosok száma a Mezőföld járásaiban 1910ben lélekszám külterületi lakos adonyi járás 37 827 11 885 enyingi járás 30 591 7 368 sárbogárdi járás 44 606 19 327 székesfehérvári járás 54 122 17 181 Az Alfölddel ellentétben a mezőföldi szórványtelepülések jellemző formája nem a paraszti tulajdonban lévő tanya, hanem a nagybirtokon kialakult majorság, uradalmi puszta. 1910-ben az adonyi járásban 52, az enyingiben 66, a sárbogárdiban 89, a székesfehérváriban 68 nagyobb uradalmi puszta volt, átlagosan 200 lakossal. Csupán a nagylángi Zichy-birtok három nyugat-mczőföldi birtoktestén (70 000 kh) 34 puszta volt. Nagyláng 3142 lakosából 1910-ben 2773 élt pusztákon. Négy község (Baracs, Pusztaszabolcs, Nagylók és Pusztaegres) szinte teljesen pusztákból állt (ún. politikai községek). Bátky Zsigmond mutatott rá, hogy Fejér megyében a török után telepített új lakosság a régi telepeket ülte meg, e települések legtöbbje puszták formájában újraéledt (1922, 186). Az 1903-ban megjelent „Fejér vármegye községei és egyéb lakott helyei hivatalos neveinek jegyzéke" a megyében összesen 644 külterületi lakott helyet (puszta, major, tanya, telep) tüntetett fel. Közülük 183 major (pl. Világosmajor, Selyemmajor, Forrásmajor), 114 puszta (pl. Pázmándpuszta, Sándor házapuszta, Zcdregpuszta), 54 tanya (pl. Zsebeházitanya, Gecsegtanya, Kaszatanya) minősítéssel, 293 minősítés nélkül (pl. Százhalom, Kisbesnyő, Csongrád) szerepel. Utóbbiak között találjuk a legtöbb elpusztult község helyén kialakult uradalmi majort, pusztát. A külterületi lakott helyek jegyzékéből, a köznyelvből és a mezőföldi népnyelvből is az tűnik ki, hogy a XIX. század második fele óta területünkön a major, puszta, tanya terminológia használatában bizonytalanság uralkodik. Ezt a bizonytalanságot még modern értelmező- és etimológiai szótáraink is tükrözik. Henry Stephens Mezei gazdaság könyve című négykötetes művét „a hazai körülményekhez alkalmazva" adta ki Korizmics László, Benkő Dániel és Morócz István 1855-ben. E műben a szerzők a major kifejezést használták: „Nagyobb gazdaságokban, hol igen különböző míveletek fordulnak elő, a majornak ollyformán kell elrendezve lenni, hogy abban a gazdaság különféle terményeit mind kényelmesen és czélszerűen el lehessen helyezni" (1855, 85—88). A magyar nyelv értelmező szótára szerint a major nagyobb gazdaságnak, mezőgazdasági üzemnek az a rendszerint a határban kint levő része, olykor a hozzá tartozó földekkel együtt, ahol a gazdasági épületek építmények, esetleg lakóházak vannak, és amely rendszerint a gazdaságnak az igazgatási központja (ÉrtSz, IV, 916). A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára szerint major szavunk bajor—osztrák eredetű (Meierhof), jelentése: nagyobb gazdaságnak a határban lévő része a gazdasági épületekkel és lakóházakkal együtt (TESZ, II, 821). Az Értelmező Szótár szerint puszta szavunk tájnyelvi jelentése a major szó jelentésével azonos: „Valamely nagyobb földbirtok központjában mezőgazdasági település, gazdasági épületek, istállók, cselédlakások, gazdatiszti ház, urasági kastély stb. együttvéve; major." (ÉrtSz, V, 862). Puszta szavunk szláv eredetű, 1784-ben már major, nagy kiterjedésű birtok értelemben használták (TESZ, III, 317— 318). Értelmező szótárunkban a tanya: „Főként alföldi városok és falvak határában különálló, magános település, egy tagban levő gazdaság, kisebb földbirtok a rajta épült lakóházzal és gazdasági épületekkel együtt; major." Tanya szavunk is szláv eredetű, 1771-ben a határban levő kisebb gazdasági település, Meierhof, Gehöft értelemben használták (TESZ, III, 841—842). A major, puszta, tanya szavakkal kapcsolatos terminológiai bizonytalanság tükröződik az 1927-ben megjelent Gyakorlati Gazdalexikon tanya címszavában is: „A tanya olyan épületcsoportot vagy telepet jelent, amely a város vagy falu külső határában nyáron a gazdasági munka középpontja, télen pedig rendszerint a nagy jószág teleltetési helye. Ma azonban már a tanya a lakosság nagy részének állandó tartózkodási helye, ahonnan a városba csak ritkán, vasárnap vagy vásár alkalmával és akkor jön, ha venni vagy eladni akar valamit... A tanyák fajai: 1. Urasági tanya vagy major, amely lényegesen különbözik a kisgazda tanyájától. Ez már fennállott 1848. előtt is. Egy nagy birtok nem kezelhető központból, így fel kellett azt osztani kerületekre, melyek mindegyikén tanyaépületek emeltettek, mert az igás jószágokat, tenyészállatokat, gépeket központilag elhelyezni nem lehet. 2. Egyes szétszórt tanyák, amelyek távolabb fekvő földeken azért épülnek, hogy az így jobban kezelhető legyen." (MILLE 1927, II, 834—835). Az uradalmi puszta és a tanya közötti különbséget jól érzékelteti Illyés Gyula, aki Puszták népe című művében hiteles tanúja a század eleji mezőföldi puszta életének: „Puszta magyarul nemcsak azt a regényesen szabad, tengervégtelenség legelőt jelenti, amelyen Petőfi méneseinek körme dobog: a dunántúli magyar nyelven ezt egyáltalán nem jelenti, abból az egyszerű okból, mert ott ilyenek nincsenek. A Dunántúl a nagybirtokok közepén épült, s néha egész faluszámba menő cselédlakások, istállók, fészerek és magtárak együttesét jelenti, amelyet azért nem lehet tanyának nevezni, mert a tanyán csak egy-két család él, ezeken meg néha száz-kétszáz is. A dunántúli pusztán van iskola, van templom vagy legalább kápolna, rendszerint a kastély egyik szárnyához ragasztva. Van tehát kastély is, hatalmas, gyönyörű park közepén teniszpályával, mesterséges tóval, gyümölcsössel és fejedelmi allékkal, és mindezek körül remekbe kovácsolt magas vaskerítéssel, sőt körülötte kegyeletes emlékként várárok-szerű pocsolyával. A kastély után a legdíszesebb, sőt néha még annál is tekintélyesebb épület az ököristálló. Aztán a gazdatiszt lakása, amelyet nem tudni, milyen hagyományból, majd mindenütt ciprusok és fenyők öveznek. A gazdatiszt házánál valamivel kevésbé díszes az ispán lakása. Ennél is kevésbé díszes a főgépészé. Az utóbbiak is legtöbbször még különálló épületek. A cselédek háza (és nem zselléreké, mert a zsellér már a közeli faluba szorult, a szolgálatból kikopott cselédet és napszámost jelenti) egyáltalán nem díszes. A cselédek egy tető alatt, hosszú földszintes házakban laknak, akár a kültelki proletárok..." (1952, 7—8). 138