Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 20. 1980 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1983)
Tanulmányok – Abhandlungen - Mesterházy Károly: Köznépi ékszerek nemesfém változatai: arany S-végű hajkarikák. – Edelmetall-varianten von Schmukstücken des Gemeinvolkes: Goldene Schläfenringe mit S-förmigen Ende. p. 143–151.
dolgozataiból az tűnik ki, hogy Csehországban még számos közöletlen példány rejtőzik a múzeumok páncélszekrényeiben. A közelmúlt évek kiemelkedő ásatásai közé tartozik a prágai várban a lovarda (jizdarna) mögött felfedezett temető. Gazdagságát jellemzi, hogy itt az egyszerű köznépi ékszereknek, pl. az általában bronzból készült bepödrött végű és S végű hajkarikáknak 20,7 %-a aranyból van (53 példányból 11 arany, és 8 bronz, ezek közül is 2 db aranyozott). Ennek alapján az ásatok a druzsina, a katonai kísértet temetőjének tartják (Smetanka—Hrdlicka—Blajerová 1974, 401—402). Az 1974—75-ös ásatás során további sírokat sikerült feltárni, és a IX— X. század fordulójától keltezett temetőből már a XI. század elejére pénzzel keltezett sír is előkerült (Smetanka—Hrdlicka 1980, 753—55). Morvaország területéről csupán két aranylemezzel borított, ill. aranylemezből készült haj karikáról van tudomásunk {Cechyne és Vysoka Zahrada).^ 0 ) Az S végű haj karika legfontosabb elterjedési területén tehát mindenhol megtaláljuk az aranyból készült változatokat. Az előfordulásuk száma, történelmi környezete egyértelműen azt bizonyítja, hogy a legelőkelőbbektől kezdve a szabadok rangosabbjaiig bezáróan mindenki viselhette, de közrendűek sohasem jutottak hozzá. E külföldi példák azt hiszem, eléggé meggyőzően mutatják, hogy a viszonylag nagy számú magyarországi példány társadalmi hátterét nem túloztuk el. Az S végű haj karika magyarországi feltűnésekor a szolgarendűek legszegényesebb és legáltalánosabb ékszereként jelent meg. Alig 70—80 év múltán már gyakrabban fordul elő ezüstből, mint bronzból. Ez idő alatt megtalálta útját az uralkodó osztályhoz is, ahol a gazdagság bizonyítékaként arany példányok tűntek fel. Nem mellékes az a szempont sem, hogy majdnem kizárólag ez volt az az ékszertípus, amelynek viselete túlélte a keresztény egyház tiltó rendelkezéseit. A XI. századi templomok temetőitől a XIV. századig töretlenül kimutatható viseletének szokása. Még az az ötlet is felmerült vele kapcsolatban, hogy a kereszténységhez köthető az elterjedése (Borkovsy 1956, 155). Természetesen nem állíthatjuk, hogy az S végű hajkarika a pogány eszmevilágot idéző ékszerek eltűnésével azonnal megjelent a vagyonosok viseleti tartozékai között. Mint Szabó János Győző is gyanította, a X— XI. század fordulóján, a XI. század első felében élő előkelők ékszereit elsősorban ékszerleletekből ismerhetnénk meg (1978—79, 67). Bizonyos útmutatást adnak a zsennyei és darufalvi kincsek, de a nagyharsányi lelet is (Poll 1932—33, 62—84; Bóna 1964, 151—169; Gedai 1972—73, 85—90). Ez utóbbi ezüst S végű hajkarikái és arany huzalgyűrűje sejtetik már az új ékszer előretörését. Ezeket bizonyos fokig már az arany S végű hajkarikák előhírnökének tekinthetjük, melyektől időben sem állnak túl messze, és az ékszerfajta térhódítását is jól mutatják. Az S végű hajkarika a XI. század folyamán előbb ezüstből, majd aranyból megtalálta útját tehát az előkelőkhöz is. Mesterházy Károly (10) A morvaországi leletekre Z. Mëïinsky hívta fel a figyelmem, tőle tudok a Visoká Zahradaról származó aranylemezből készült hajkarikáról. A lelőhely egy földvár, melynek belsejében templom, temető és település is volt. A leletek között olvasztótégely is került elő, belsejében arany olvadékkal (Novotny 1970, 56). A hajkarika szórvány, kora XI. század második fele. A másik, aranylemezzel borított, de bronz magra erősített S végű hajkarika lelőhelye Cechinë, ahol egy részlegesen feltárt temető 9. sírjában találták. A 6. sírban I. András magyar király pénze volt (Stana 1956, 681; Merinsky 1980, 96). 10* 147
