Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 18. 1977/1978 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1980)
Tanulmányok – Abhandlungen - Gelencsér József: Az emberi élet nagy fordulóihoz kapcsolódó szokások Sárkeresztesen. – Wendepunkte des Menschenlebens in Sárkeresztes. p. 133–155.
Az éneket követően a pap intésére a vő fények, a vőlegény, a menyasszony, a koszorúsok ezen sorrendben fölálltak az Űr asztalánál és sor került a frigy megkötésére. A ceremónia befejeztével a „Hűség a házasok szívében" kezdetű ének hangjai mellett távoztak a templomból. A kimenetel a belépéshez hasonlóan történt, de a fiatalok mindig utolsónak maradtak — természetesen külön-külön jöttek ki. A két násznagy fölment a nagytiszteletű úrhoz, a formaságokat elintézni, a többiek megcsókolták a menyasszonyt, sok boldogságot kívántak neki, majd a templom udvarán táncra pördültek.( 12 ) 1931-ben azonban az új pap megtiltotta a mulatást a templom udvarán. A hazatérés hasonló módon történt, mind az esküvőre vonulás. 1935 után, mióta párban mennek, mind a vőlegény, mind a menyasszony az utcai ajtón lép a templomba, de nem együtt, nem egymás mellett. Az Úr asztalánál meghatározott rendben, de a korábbi gyakorlattól eltérően sorakoztak föl : balról a vőlegény vőfénye és nyoszolyója, középen a vőlegény és a menyasszony, jobb oldalon az utóbbi koszorúsa valamint vőfénye állt. A násznagyok az első padban foglaltak helyet, mindenki más pedig az őt megillető, egyébként is megszokott sorban ült. A házasság megkötése után a fiatal pár az utcai kapun együtt lépett ki, s így ment hazáig. Amikor párban mentek gondosan ügyeltek arra, hogy hazafele ne azon az úton menjenek, amelyiken jöttek. Ha másképp nem lehetett, akkor az utca egyik oldalán mentek, a másikon jöttek. Nagyon figyelték azt is, hogy esküvőkor milyen időjárás volt.,,Kinek milyen az ideje, ulyan az élete." A napsütéses időnek igen örültek. Egy másik hiedelem szerint ha az esküvő napján férfi hal meg a községben, akkor a vőlegényt temetik el előbb; ha nő, akkor a menyasszonyt. j A menyasszonyos háztól a vőlegényes házig Esküvő után a násznép a menyasszonyos házhoz vonult, de útközben sokan kiléptek a sorból. Hazasiettek, megetették az állatokat, eligazítottak mindent otthon, a nők átöltöztek olyan ruhába, melyet kevésbé kellett kímélni. Az esküvő alatt a két lakodalmas háznál igyekeztek megteríteni, mivel amint elvitték a menyasszonyt a lányos háztól, a két vendég sereg egymástól külön mulatott. A II. világháború után, a szegénységben alakult ki az a gyakorlat, hogy csak egyik háznál tartottak lakodalmat. így természetesen a szokáskör rendje fölborult. A templomból visszaérkezve a vőfény rövid verset mondott utuk eredményességéről. A legény vendégeit a kisszobában asztalhoz ültették, megkínálták. Kis idő elteltével, amint ,,jól összegyütt a nép", elbúcsúztatták a menyasszonyt. A hangulat az esküvő (12) Másutt paptánc néven ismeretes". Országos viszonylatban századunkban ritka. Györgyi 1977, 726. előttihez hasonló vagy még nagyobb a szipogás, sírás, meghatódás. A vőfény és a násznagy egyaránt ebúcsiíztat, végül a vőlegény köszöni meg a szülőknek menyasszonya fölnevelését. „El, el, elmegyek, elmegyek én e háztól..." valamint az „Udvarom, udvarom . . . " kezdetű dalokkal kisérik e a menyasszonyt. A vőlegény házához megérkezve az „Édesanyám adjon Isten jóestét" kezdetű dalra zendített rá az egész úton éneklő násznép. A vőfény a házba lépve megkopogtatta a botjával a gerendát, csendet kért („Hajjunk szót Uraim!") és beköszöntött. Utána a menyasszony adta elő versben apósának és anyósának ideerkezése okát. Az ipa és napa a vers végeztével megcsókolták és betessékelték menyüket a hátsó szobába, kicsit pihenni, ezt-azt megbeszélni. A többi vendéget az első szobába terített asztal várta. A vőfények asztalhoz tessékeltek mindenkit, rendezgették kinek-kinek a helyét. A vacsora Mikor már minden vendég helyet foglalt, akkor ülhetett be az új pár és a nyoszolyók. Nekik az ajtóval szemközti helyre az asztalokon keresztül kellett belépni. (Az abroszt fölhajtották.) A belépő menyasszony alá, az asztalra villámgyorsan egy pohár vizet öntöttek, s kárörvendezve nevettek, hogy „bepisát a menyasszony." Ezzel a tréfás mozzanattal kezdetét vette a vidám, pajzán, sokszor nyers szórakozás. Az asztalnál az ifjú pár egymás mellé került. A vőlegény másik oldalán a násznagya, a menyasszonyén nyoszolyói. Közelükben lányok, legények, fiatal házasok ültek. Az idősebbek az asztal végére kerültek. Régebben külön oldalon ültek a férfiak és külön a nők. Volt úgy, hogy a gyerekeknek külön terítettek, ne foglalják el a felnőttek helyét. Az éhes vendégsereg sürgetését, türelmetlenségét valamelyik vőfény igyekezett vidám verssel levezetni, legtöbbször azt közölve, hogy semmi jót ne várjanak. A vacsora elkészültével azután a vőfény minden egyes ételféleség előtt vidám vers formájában elmondta dicsérő szavait, majd kínálás közben az asztalra tette az ennivalót. Mögötte a tálakat vőfény társai és a fiatalabb szakácsnék hozták. A versmondásban mindegyik vőfény sorra került, és az ő feladatuk volt a tálak elvitele is. A múlt század végén elsősorban füstölt húsféleségek kerültek az asztalra. Századunkban tikhusieves, marhapörkölt haluskával vagy krumplival, tikhús, kalács, kuglóf, kajcsos jelentette a vacsorát. Már a felszabadulás előtt, főleg a gazdagabb családoknál megjelent a torta, a sütemény, természetesen eleinte csak kis számban. Tortát kezdetben csak a koszorúsok vittek. A háború után, a kezdeti szegénység elmúltával az ételek, különösen a torták és sütemények mennyisége, választéka egyre nőtt. Hagyományosan megmaradt a tyúkhúsleves, a pörkölt (rizszsel is) valamint a tyúkhús. Megjelent viszont a kirántotthús és a fasirt. 141
