Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)

Közlemények – Mitteilungen - Kücsán József: Adatok a Mezőföld déli részének népi építkezéséhez – Angaben zum Volksbau im südlichen Teil von Mezőföld. p. 307–333.

egy olyan „búboskemence", melynek formája hasonlatos a fentebb tárgyaltakóhoz. A szerző is megjegyzi, hogy ez a kemence eltér az általános alföldi típustól, négyszögletes alapja ós felfele keskenyedő oldalai miatt (1927, 159-160. 6/b.-7. ábra). A dolgozatunkban említett vindofli, vindofni, kaminkémény elterjedésére csak szórványos adataink vannak. Említi Ébner S. Pest megyéből (1927, 155-160), Pesovár F. Kislángról (1964, 121), Barabás J. a nyitott kéményes területekről általában (1970, 281), s magunk is ismerünk ilyet a Fertő parti községekből. Ezek a szórványos és esetleges adatok nem teszik lehetővé a kamin elterjedésének teljes biztonsággal való megállapítását, az viszont az eddigiekből is kiolvasható, hogy a kamin a szabadkémény és a sípkémény közti átmeneti építmény- úgy időben, mint technikai megoldásaiban. Biztosan látszik továbbá az is, hogy a kamin megjelenése tekintetében időbeli eltolódás van területünk és pl. a nyugati országrész között, mert míg a Fertő parton az 1860-as években már kaminkéményes házak épülnek, addig területünkön csak a századfordulón alakítanak át szabadkéményes és füstösházakat vindoflis füstelvezetésűvé. Ez magyarázza egyebek között azt is, hogy területünkön ez soha nem vált általánossá, hiszen a sípkémények — melyek praktikusságával és egyszerű technikai kivitelével egyik előző füsttelenítési mód sem vetekedhet — századunk 20-as éveitől kezdve rohamosan terjedtek, kiszorítva minden más megoldást. Jóval több kérdéssel kellene megbirkóznunk területünk másik, fütstkonyhás háztípusának vizsgálatánál, rendszerbe helyezésénél. Tény az, hogy a dunántúli füstösházaknak még a 19. századi pontos elterjedése nem tisztázott, nem is szólva a korábbi állapotokról, illetve a kialakulás kérdéséről. Erről a háztípusról is J a n к ó J. tesz először említést Balaton-melléki kutatásai kapcsán. libben a munkájában azokat a házakat, amelyeknek valamennyi helyisége tornácra nyílt, önálló magyar típusú építkezésnek nevezte, elterjedésüknél pedig Somogy, Zala ós Veszprém megyékről beszélt (1902, 205). Ezt az elterjedési területet В á t к у Zs. alapvető munkájában kiterjeszti még Vas megye egyes területeire, illetve népcsoportjaira is (1930, 131). Fejtegetéseink eredményeként kijelenti: „Úgy látszik, hogy ez a füstösház a Bunántiíl déli ós talán keleti felét leszámítva, mindenütt el volt terjedve, s Vasban, Sopronban, Veszprémben, Zalában, Somogyban ma is él. . ." (ibid., 131). Röviddel ezután Ebner S. közölt adatokat ennek a háztípusnak előfordulási helyéről: ,,. . . adataim tanulságaként mondhatjuk, hogy a Zselicség népi építkezése ősi faópítkezés. A házak építési formája, beosztása olyan, mint a dunántúli magyar házaké. Külön-külön van minden helyiségnek bejárata az udvar felőli pitvarról" (1931, 106). Ez a konkrét adat területünkhöz 70 — 80 kilométeres távolságban van, lehetővé teszi tehát, hogy a két vidék közti kapcsolatot feltételezzük. Ezt követően ismét Ébner S. közöl füstöskonyhára vonatkozó adatokat a Bakony északi községeiből: ,,A konyhának semmi füstelvezető nyílása nem volt s ma sincs legfeljebb elvétve akad a padláson egy-egy füst járat, ami a fedél alatt eloszlatja a füstöt, amely egyébként az ajtón távozik" (1933, 3). Ez a közlés tehát Jankó J. és В á t к y Zs. korábbi adatait erősíti, kiterjesztve a konkrét példákat a Bakony északi részére is, az addig általánosan megfogalmazott „Veszprém megye" mellett. G u n d a B. az Ormánságból közöl adatokat s ezt írja : ,,A szoba és a konyha közt nem volt és jórészt még ma sincs ajtó. A szobából a konyhába csak a ház előtt húzódó pitvaron jutunk" (1936, 197). Ebben a cikkében G und a B. tesz néhány megállapítást, amelyek a lakóház kialakulására vonatkoznak. Ezekkel В á t к y Z s. vitába szállt, kifogásolva többek között, hogy G u n d a B. dolgozatához mellékelt ház fejlődési rajzán a konyhát lepadlásolt helyiségként ábrázolta, holott az — В á t к y szerint — még a cikk megírásának idején is nyitott volt, nem is szólva a korábbi állapotokról (1936, 265). Vaj kai A. közöl még értékes adatokat és térképet a füstösházak Veszprém megyei elterjedéséről, (1940, 1-22, 310-344; 1957, 87-108; 1973, 82-96). Barabás J. összefoglalta a lakóházak füsttelenítésének módját a XTX. sz. második felében. Adatait térképre vetítette, s ez a füstösházvidék határát területünktől nyugatra húzza meg (1970, 278). A vonal a Balaton legkeletibb csücskétől a mai Somogy megye határán végig a Zselicségnél keleti irányba térve és még az Ormánságot is felölelve fut. A cikk ezt a területet ,,A mennyezet a füst-, és szikrafogó" címszó alatt tárgyalja. Rámutat, hogy a mennyezet elsődleges szerepe nem a füst terelése, de ilyen funkciója mégis oly hangsúlyos, hogy érdemes külön típusként tárgyalni. Véleménye szerint a füstöskonyha a 19. században csak ritkán lakótér, mivel mellette rendelkezésre állt egy füst nélküli szoba, melynek tüzelője mindig a konyhába nyílik, bejárata viszont soha. Szerinte a Dunántúl jelentős részén még a 19. század második felében is ez a lakóház dominált, genetikus kapcsolódása a lepadlásolatlan somogyi-baranyai konyhához magyarázatra szorul, mivel ezen a területen a 19. században már a mennyezetes konyha volt az uralkodó. Felhívja a figyelmet, hogy a Gun da —Bátky vita nem tekinthető lezártnak, a genezis problémáknál a konyha mennyezetes vagy mennyezet nélküli volta perdöntő lehet (ibid., 279). Az előzőekben a füstösház leírásánál már említettük, most érdemes ezek után mégegyszer visszatérni az ozorai lakóház konyhai mennyezetének vizsgálatához. Mint már akkor is írtuk, a konyha mennyezete a két szobáétól eltér, annál vékonyabb, anyaga más, jóval későbbinek néz ki. Túl egyszerű bizonyíték volna ez így a konyha egykor padlásolatlan voltára, főleg ha még azt is hozzávesszük, hogy a padlás felőli fedőanyagok — a zsúp és a nád — az egész padlástérben erősen kormosak. Erősíteni látszik ezt még az a tény is, hogy Ébner S. a Zselicségről írt cikkében hasonló problémáról így ír: ,,A füstöskonyha lepadlásolásában is elkülönül, s ez arra mutat, hogy régente lepadozatlanul, szabadon szállott a füst a hélba" (1931, 94). Ellene szól viszont feltételezésünknek, hogy az eresz fedőanyaga a konyhaajtó fölött a legkormosabb, ettől a ponttól távolodva fokozatosan megszűnik a koromréteg. Igaz viszont az is, hogy a tornác — legalábbis ma — teljes hosszában lepadlásolt, így nehezen képzelhető el, hogy a héjazatba annyi füst szivárgott volna a tető és a mennyezet között, amennyi képes lett volna az egész padlásteret ugyanolyan vastagságú koromréteggel borítani, mint az ereszt. Valószínűbb tehát, hogy a füstöskonyha mennyezetén eredetileg egy nyílás volt — amire Barabás J. (1970, 279) és É b n e r S. is utal (1933, 3) - ezen keresztül a padlásra, az ajtón át pedig a tornácra ömlött a füst, egyformán kormozva a padlásteret és az ereszt. A konyha mennyezetének újabb voltára magyarázatul szolgálhat az, hogy a vindofli felrakásának idején az eredeti mennyezetet, ami feltehetően igen kormos volt, kicserélték, s a falak eredeti tapasztását is levakarták és újra készítették, hogy a mész azt befedje. Feladatunkat nehezíti, hogy a szóbanforgó lakóház az utóbbi időben több tulajdonos kezén ment keresztül, az időközbeni átalakításokról, a korábbi formákról pedig nem tudnak semmit. Fontos lenne tehát, hogy ezeket a házakat szemmel tartsuk, bontásuknál majdan pontos megfigyelésekkel igyekezzünk eredeti formájukat, változásuk menetét rögzíteni. Annak ellenére, hogy a mennyezet kérdésében nem tudtunk egyértelmííen állást foglalni, az bizonyos, hogy Barabás J. többször idézett térképe módosításra szorul, a füstöskonyhás házvidék határát ÉszakTolna területén keleti irányban egészen a Sió vonaláig ki kell terjeszteni, hiszen még ma is szép számmal akadhatunk egykori füstösházra, nem is szólva a múlt századi állapotokról. A tetőszerkezet megoldásaiban találhatunk még összehasonlító anyagot. A Néprajzi Értesítő közölt adatokat a Néprajzi Atlasz anyagából, többek között a tetőtípusok elterjedéséhez (NépÉrt, XLX, 1967, 5-72). A szóban forgó lapok — 54/1 — 55/1 — tanulsága szerint területünk ollóágasos szelemenes és szarufás tetőszerkezetei a Dunán320