Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 17. 1976 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Horváth Jolán, B.: A Dunaújváros-öreghegyi honfoglalás kori temető. – Der landnahmezeitliche Friedhof von Dunaújváros-Öreghegy. p. 275–296.
alkart a medencére helyezték, gyakoriságban ezután a mellkasra húzott kezű helyzet következik, s végül, négy esetben a test mellett nyújtva találtuk a karokat. Honfoglalás kori temetőinkben nem szokatlan a halott koporsóban való eltemetése, de nem is gyakori jelenség( 19 ). Többek véleménye szerint a szokás csupán a X. század közepén, illetve utolsó harmadában jelenik meg honfoglalóinknál (Bakay 1975, 41 ; Bálint Cs. 1971, 79;Tettamanti 1975, 94)( 20 ). Az öreghegyi temető hat sírjában (2., 6., 19., 20., 32., 39. sír) találtuk koporsó, pontosabban koporsószerű, szög nélküli fakonstrukció nyomait. Fedődeszka egyiken sem volt megfigyelhető. Egy kivételével a fenékdeszka is hiányzott, vagy nem volt észlelhető. Lényegében tehát deszkakeret vette körül a halottat. A 6. és a 20. sírban (6., 11. ábra) a fakeret deszkái öszszeérnek a sarkokon. (A 20. sírban a végdeszkának nem látszott nyoma, a 6. sírban azonban a bal alsó sarkon kis darabon megvolt.) Nem valószínű, hogy egymásba illesztették volna (esetleg csapolással) az egyes deszkákat, hanem csak szorosan rakták, egyiket a másiknak mintegy nekitámasztva( 21 ). Nem úgy, mint a többi esetben, ahol, úgy látszik, egyszerűen beleillesztették a deszkákat a sír hosszanti két oldalába, valamint a faj és láb felőli végébe, vagyis mintjgy kibélelték a sírt.A deszkanyomokat különböző mértékben észleltük. A 19. sírban a fej felőli deszka nem látszott (10. ábra), a 32. sírban (13. ábra) csak a jobb oldaliból maradt meg egy kis szakaszon, a 39. sírban (16. ábra) szintén a váz jobb oldalán volt meg, s enyhén befelé hajlott, túlnyúlva a végdeszkán; a bal felkar mentén is látszott egy kis szakasza,. A 19. sírban a fej mögötti deszka hiányzott, a jobb oldali kissé ívelni látszott a csontváz felé. Az össze nem illesztett deszkákból álló fakeret nyomai legszebben, leglátványosabban a 2. sírban maradtak meg (3. ábra). A deszkák 4 — 5 cm-es vastagsága biztosította, hogy nem dőltek be; egyedül a jobb oldali deszka ért a sírban végig, a fej és a láb felőli deszkák vonaláig, azok akár meg is támaszthatták. Egyéb támaszték jelét (pl. beékelést a földbe) nem vettük észre. A sír abban különbözött a többitől, hogy alján is deszka volt. A többiben vagy a csupasz földre, vagy még inkább nyom nélkül elenyésző anyagra (vagy abba burkolva) temették a halottat. Az utóbbi lehetőség annál is valószínűbb, mert e fakeretek egyikéhez sem találtunk fejdelet, ellentétben a Dunaújváros déli határában feltárt Árpád-kori, templom körüli temető egyébként nagyon hasonló deszkakonstrukcióival (Róna 1978, 142, különösen 29. ábra). A két temetőt e közös jelenség összekapcsolja, s méltán beszélhetünk egy helyi hagyomány több századon át tartó továbbéléséről. A sírok feldúld sa Az öreghegyi temető sírjainak 65%-a esett korabeli bolygatásnak — sírrablásnak — kisebb vagy nagyobb mértékben áldozatul( 22 ). 18 esetben nem látszott a ráásás (19) Pl. a sárbogárdi 87 sírós temetőnek mindössze két sírjában — 59., 73. — lehetett koporsóra következtetni a csontváz körüli, illetve fölötti elszíneződésből. (K. K. Éry о. c, 97., 129.); Szabadkígyós-Tangazdaság: 27 sírból 3 koporsós sír; 4. és 26. sír: szögeletlen, 3. sír: vaskapcsos (Pálóczi Horváth 1971, 12., 16. és 40.; Bálint Cs. 1971, 27. kép). Tettamanti S. felsorolja a X. századi szegeletlen sírládák — s egyéb „szög nélküli fakonstrukciók" lelőhelyeit. Valójában sok esetben nehéz eldönteni, hogy a kevés fanyomból mire következtethetünk (1975, 93—94). (20) A rácalmás-göböljárási X. századi temetőben tett újabb megfoltja, csak a csontvázon észleltük a rablás nyomait. 3 sírnál (4., 8., 26. sír, 5, 7, 12. ábra) jól látszott a rablógödör. Többnyire a mellkas, a nyak, néha a medence táján bolygatták a csontvázat ; elsősorban a nemesfém ékszerek, ruhadíszek megszerzése lehetett a cél. Néha csupán egy-egy csont elmozdult helyzete jelezte a bolygatást (pl. a 12. sírban a szegycsont a fej mellett volt), máskor alaposan összekeverve találtuk a bordákat, csigolyákat (pl. 20., 30., 38., 38. sír, 11., 15., 16. ábra). Esetenként a lábcsontok sem voltak a helyükön (pl. 20. sír). A kifosztott sír csontjainak jó részét kidobálták a rablók a 4., 5., 9. sírból. Egy kupacba hányva leltük a csontokat a 26. sírban, a 8. sírban viszont több vázhoz tartozó csontokat, 3 vagy 4 koponyához tartozó töredéket találtunk. Az,, A" — ,,F" üres sírgödrök közül kettőnek az egykorú, vagy nem sokkal később a temetést követően kirabolt voltát igazolná, hogy pl. a „B" sírra ráásott rablógödör kitöltése azonos volt az eredeti sírgödöróvel. Az ,,A" sír kettős gödréből az egyik ugyancsak a rablógödör lehetett, kitöltésük azonos minőségű volt. Elgondolkodtató azonban, hogy valamennyi üres sírgödör a temető szélén, egy kivételével egy csoportban volt( 23 ). Talán közelebb járunk a valósághoz, ha jelképes síroknak véljük őket. Hasonló módon — csak valamivel nagyobb mértékben — fosztották ki a szabadkígvós-tangazdasági temetőt (Pálóczi Horváth 1971, 40). Ugyancsak hasonlóképpen dúlták fel a derecskéi temetőt (Dienes 1961, 58). Az ásató a kirablás okát a következőképp magyarázza: a rablás. . . „nem titokban, hanem teljes nyíltsággal. . . történhetett, talán éppen azért, hogy a lakosságot a pogány temetkezőhely további használatától elrettentsék." (Pálóczi Horváth 1971, 40, 61. jegyz.) — A megismert leletek tanúsítják, hogy az öreghegyi temető használata nem tart tovább a X. század végénél. Az is bizonyos azonban, hogy az értékek — egy kivétellel (2. sír, amely talán véletlenül maradhatott érintetlen a sírrablóktól) — nem maradtak a sírokban. A kincskereső szándék jó bizonyítéka, hogy a későbbi, temploin körüli temetők halottai sem ,,nyugodhattak bókében". Éppen Dunaújváros-Puszta Szentegyház XII — XIII. századi temetőjében láthatunk jó példákat az egykorú sírrablásra (Bóna 1978, 143). Az öreghegyi temetőt a X. században, esetleg annak második felében nyithatták. A sírrablóktól véletlenül érintetlenül hagyott (vagy megkímélt?) 2. női sír tanúsága szerint jómódú köznépi közösség temetője lehetett. E közösség kis létszámú volt, temetkező helye egyetlen sírcsoportba tömörülő laza „soros" rendszerű temető, amely inkább a középréteg temetőire emlékeztet, s nem a nagy kiterjedésű, hosszú életű, köznépi soros temetőkhöz áll közel. Hogy a kis közösség egy vagy több nemzedéke temetkezett-e benne, csak az embertani anyag feldolgozása után dönthető el. A temetkezés az Öreghegyen legkésőbb a X —XI. század fordulóján megszakadt. Ugyanez figyelhető meg az észak felé szomszédos rácalmás-göböljárási — feltárás alatt álló — X. századi köznépi temetőben is. A két, egymástól alig 10 km távolságra fekvő temető felhagyása minden bizonnyal ugyanazt az eseménysort tükrözi ; tisztázatlan egyelőre, hogy az öreghegyi temető feldúlásakirablása beletartozik-e ebbe az eseménysorba. B. Horváth Jolán figyelések tanúsága szerint a honfoglalás korban a koporsó használata jóval általánosabb volt, mint ezt a régebbi ásatási megfigyelések nyomán eddig feltételezték. (21) A lösztalajban, amely általában jól őrzi a fanyomokat, ez összefüggő csíknak látszott. (22) Az újkori, többnyire szőlőművelés okozta bolygatásról itt nem beszélek. (23) Az ,,F" gödör a temető NY-ÉNY-i szélén volt, tájolása a többiével ellentétes, É-D-i. A közelben feldúlt római sírok, hulladékgödrök voltak. Nem kizárt az a lehetőség, hogy inkább ezekkel egykorú. 19 Alba Regia 289
