Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Bóna István: A kálózi koracsászárkori sírok revíziója. – Die Revision der frühkaiserzeitlichen Grber von Kálóz. p. 269–280.
Az I— II. századi katonai sírkövek ábrázolásairól közismert, hogy a bőr cingulumot teljes szólességében négySzögletes fém veretek borították. Elől a combközépig (néha csaknem a térdek felettig) érő mellékcsüngőik (balteus esetében csak csüngőkószletek!) az ábrázolások szerint vagy teljes egészében fémből voltak, vagy bőrből. Az utóbbiakat négyszögletes, gyakrabban azonban kerek fémdíszítmények (bullae) borították. Átmérőjük 1,5—2 cm-re tehető, számuk akár a százat is elérheti. A mellékSzíjak fontos, gyakorlati szerepük Szempontjából elengedhetetlennek látszó eleme a szíjakat kissé megfeszítő, változatos alakú, nagyobb méretű szíj vég. A különböző alakú ós méretű szíjvégek az L. Szabó Klárától idézett valamennyi ábrázoláson (az aquincumin is)( 102 ) jól láthatók, azt kell tehát mondanunk, hogy nem létezhet olyan régészeti lelet sem (akár sír, akár kincs), amelyben egyedül a korongdíszek jelképeznék a cingulumszíjakat. Ha a centiméternyi hosszú hegyes szögektől eltekinthetnénk, a kálozi Szögecsek akkor sem lehetnének a katonai öltözék díszei, még a ,, Paraderüstung" ékítményei Sem. A papírvékonyságú lemezfejek (amelyek a két legutóbbi fényképezés közt eltelt pár óv alatt önmaguktól is közel felényire mállottak) csak ólom vagy erős massza kitöltéssel voltak bőrre applikálhatok, — ilyesmi viszont Sosem volt bennük( 103 ). Az ábrázolások figyelmes vizsgálata (Pannóniai viszonylatban figyelemre méltó e tekintetben is a Castriciussírkő) egyébként óhatatlanul arra a következtetésre vezet, hogy a balteus, a cingulum és a cingulum-csüngők fém díSzítményei masszív öntvények voltak, amelyeket erős nitteléssel (és nyilván alátéttel) erősítettek a nem kevésbé erős szíjakhoz. Ha nem ismernénk e díszítményeket a valóságban is, katonai felszerelés esetében akkor sem gondolhatnánk másra. De szerencsére ismerjük, magukból a Dunai provinciákból is. Az OrSovával szemben fekvő Tekijában (Transdierna) 83—89 között elrejtett nagyobb ezüstkincsben ( 104 ) tiszti övek teljes és hiányos ezüst díSzítményei maradtak ránk. A két öv közül közel teljes az egyik : díszes öntött ezüst csat és masszív négyszögletes övdíszek. Csüngős cingulum szíj végek szintén két készletből maradtak. Az egyik csonka (2 szíjvég), a másik teljes (8 szíjvég). A lecsüngő bőrszíjakat díszítő korongokból 48 db van. 1,4—1,8 cm átmérőjű öntött korongok, amelyek masszív Szöggel voltak felerősíthetők( 105 ). Csupán technikailag érdemel figyelmet itt az a II. Századi egyszerűbb katonai övdísz készlet, amelyet magam publikáltam egy alsóióci quad hamvasztásos sírból. A hét 3,5 X 3,2 cm-eS 2,5 mm vastag övdísz jól kibírta a római katonai Szolgálatot, a quad ,,ünnepi" viseletet, s noha a halotti máglya nem tett jót nekik (egyik-másik olvadni kezdett, az ezüstözés pedig egy kivételével valamennyiről lefolyt), ma is erős darabok. Négy sarkukon vastag, lemezalátétes nitszöggel erősítették őket a 4 mm vastag bőrövhöz( 106 ). (102) Ibid., 40, 44—49 és 53. j. (103) Magyarország szinte valamennyi múzeumában sorozatban tanulmányozhatók azok a korai avar préselt díszítmények, amelyek megfigyelések és dokumentumok százai szerint valóban bőr övre, az öv bőr mellékszíjaira, kardszíjra, tegezszíjra és végül, de nem utolsó sorban bőr lószerszámra voltak applikálva. E VI— VII. századi divat bizánci, — végső soron későantik — eredetű az avarságnál, kivitelezői közt is keletrómai mesterek sejthetők. Az aranyból, bronzból, préselt szíjvégek és különböző rozetták gyakran igen vékonyak (a 0,5—0,5 mm-esek sem ritkák), de erősebbek a 0,15 mm-es kálozi szögfejeknél. A szíjvégek bőr vagy fabélésre simultak, a rozetták vagy ólommal vagy fehéres színű ragasztó péppel voltak kitöltve, ezekbe a „betétekbe" erősítették a sajátos alakú visszahajtható végű felerősítő szögecseket. Elvétve előfordulnak azonban a hátlapra forrasztott felerősítő szögecsek is. A kálozi típusú emberfejes kerek díszítmények viszonylatában különösen tanulságosak a csengődi maszkos kerek díszítmények. (L. KOVRIG I., AÉrt, 1946—1948, 339 és 344, LXXII. t. 2 9), (104) D. MANO-ZISI, Nalaz iz Tehije. Belgrad, 1957, 111. (105) Ibid., 78—87, XI—XVI. t. —A XVII. t. — fényképes övrekonstrukciójából éppen a korongdíszes szíjak maradtak ki! (106) ActaArchHung, XV, 1963, 242, 272—273, XLVIII. t. 1—7. 4. ábra: Emberfejes korongdísz félig restaurálva. 1 :3 nagyság. AM). 4: Nagelkopf mit Kopfdarstellung, halb konserviert; 1:3 n. Gr. Visszatérve az új feldolgozáshoz, nyilvánvaló, hogy a nagyonis különböző emberfejes szögfejdíszek állítólagos alapvető katonai jellegét (amelyet a rendelkezésére álló anyagra támaszkodva már Ulbert túlhangsúlyozott)( lü7 ) a szerzőnő egyedüli lehetőségként kezeli. Ezt kívánja elterjedési térképével( 108 ) is hangsúlyozni, amelynek „tanulságai" alapján levonja a következtetést: „permettre de penser que les cabochons faisent partie de l'armement ou de l'uniform du soldat"( 109 ). Végeredménye (— amely miatt a leletkörülményeket kétségbe vonta): Kalózon a gorsiumi I. századi auxiliaris tábor egyik katonájától maradtak ránk a „cabochonok". S bár expressis verbis nem írja, néhány sorral korábbi adata (252 ismert darabból 200 sírból származik)( uo ) azt jelenti, hogy Kalózon 1930ban egy I. századi katonasírt felejtettek el megfigyelni. A premissából Született konklúzió ismeretében aligha csodálható, hogy az új feldolgozás a kálozi emberfejes korongok keltezésénél nem veszi figyelembe az 1902. és 1930. évi kálozi sírleleteket. Meglepőbb azonban, hogy magukat a kálozi arcábrázolásokat sem. Holott az ábrázolásokat „un portrait d'empereur, un symbol officiel, ou une figure de propagande"-ként tartja mint „partie du costume militaire"( ul ). Keltezésükben a katonai táborok keletkezését és megszűnését véli irányadónak. A kálozilioz technikailag é3 formailag közel álló szőnyi emberarcos Szögfejet pl. az I— II. sz. fordulójára helyezi, mivel a brigetioi legio(107) G. ULBERT, О. C, 292. (108) L. SZABÓ K., O. C, 2. kép. — Valójában ü. Ulbert elterjedésitérképe (G. ULBERT, o.e., 8. kép), amelyet hivatkozás és utalás nélkül átvett, majd egyetlen lelőhellyel (Kálóz) kiegészített. — Nyilvánvaló egyébként, hogy G. Ulbert katalógusa (о. c. 294—297) a kutatás és a publikálás állását, valamint a szerző gyűjtési lehetőségeit tükrözi, s nem a típus birodalmi elterjedését. A lelőhelyek megoszlása: 15 NyugatNémetország, 3—3 Franciaország és Anglia, 1—1 Belgium, Csehszlovákia (Gerulata), Magyarország (Brigetio) és Jugoszlávia (Siscia). „Katonai" jellege a legintenzívebben kutatott és feldolgozott területek ismeretében aligha meglepő. (109) L. SZABÓ К., О. C, 195. (HO) Ibid., 197. (Ill) Ibid., 197. 276
