Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 16. 1975 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1978)
Közlemények – Mitteilungen - Bóna István: A kálózi koracsászárkori sírok revíziója. – Die Revision der frühkaiserzeitlichen Grber von Kálóz. p. 269–280.
5. ábra: Emberfejes korongdísz restaurálva. 1:3 nagyság. Abb. 5: Nagelkopf mit Kopfdarstellung, konserviert; l:3n. Gr. tábor akkor keletkezett. A sisciai példányt viszont i. sz. 43 előttre, mivel abban az évben a legio eltávozott onnan Csakhogy ez régészetileg járhatatlan út. A sisciai korongon pl. jól kivehető flaviusi császárábrázolás van, Ulbert — joggal — Vespasianust, még inkább Titust ismeri fel benne( 112 ). A besaneoni rokon korongok I. századi keltezése tehát önmagában aligha lehet döntő alap a kálozi példányok keltezéséhez( 113 ). Az pedig a valóságos leletkörülmónyek ismeretében el sem képzelhető, mennyiben lehet a kálozi eraviszkusz-kocsisírt a Tác-gorsiumi auxiliaristábor katonai összefüggésében keltezni( 114 ). Ulbert az általa császárportrénak tekintett ábrázolásokat elemezve arra a megállapításra jutott, hogy legkorábbiak a FlaviuSok, de biztosan II. századi (Szakállas) portrék is vannak. Régészetileg a II— III. szazad fordulójáig mutathatók ki emberfejes szögfejek( 115 ). A mi példányunkkal rokonok valóban I. századiak. — Ez azonban egyértelműen kiderül a borotvált arcokból, a hajviseletből és a csupán a nyakat feltüntető ábrázolásmódból. Ulbert arra is figyelmeztet, hogy nem mindig császárábrázolásokról van Szó, van Hercules, Victoria Stb. is. A kálozi ábrázolásokat tüzetesebben megfigyelve — ha egyáltalán császárportréról van szó — az IuliusClaudius ház uralkodói éppúgy nem jöhetnek Számításba, mint a rendkívül karakterisztikus, erőteljes arcéllel, sasorral rendelkező Flaviusok, sőt Nerva és Traianus sem. Az egyetlen ívelt orrú és kerekded fejű császár a század folyamán Otho volt, akinek pénzeire valóban emlékeztet a kálozi arcok egyik csoportja (4. ábra). Az Otho örökébe lépő Flaviusok alatt nem lehetett akadálya egy Otho áb(112) G. ULBERT, О. C, 287. (113) L. SZABÓ К., О. C, 195. (114) Ibid., 197 és 4. kép (térkép). Cl 15^ (x ULBERT О С 2.9 ^ (116) SÁGI К., AErt, 1944—1945, 220., LXXX. t. 1—2, LXXXXI. t. 1—2, 3, 5, LXXXVI. t. 3—4. (117) Nem volt célom az István király Múzeum gorsiumi raktárában őrzött valamennyi kálozi korongot tanulmányozni, az arcábrázolások eltérését néhány eredeti példányon és a fényképeken észleltem. Valószínű azonban, hogy az elmosódottabb körvonalú kerek fejű, „pisze" orrú arcok csupán elmozdult-elnagyolt préselés következtében keletkeztek, hátlapjukon ugyanis határozottan az élesprofilú második arc látható. Ez a tiszta „klasszikus" profil csak néhány előlapon jelentkezik. Bár a kérdés további elmélyült vizsgálatot érdemel, úgy sejtem, csupán egyetlen préselt figuráról van szó. Nem „császárportréról" hanem klasszikus Apollon-fejről. rázolás továbbélésének. (Ha megfigyelésünk helyes, akkor a kálozi szögecsek készülését nagyon rövid időhatárok közé lehetne rögzíteni: 69 első hónapjaira (jan. 15—ápr. 25.), illetve Vespasianus fellépéséig, tehát 69 első felére). Ekkoriban készülhetett a tárgy is, amelyet a „császárfejes" Szögecsekkel díszítettek, nagy valószínűséggel egy díszkocsi. — Pontosabban: azok az éppen era viszkusz sírkövek kocsiábrázolásairól jól ismert díszes karosszékek (cathedra)( 116 ), amelynek a találó plauzibilisnek tűnő megfigyelése Szerint ,,kárpitszögei" voltak az emberfejes szögecsek. Az eddigi publikációk nem tértek ki arra, hogy a kálozi szögfejek egy „másik csoportján" az előzőtől különböző arcábrázolás látható (5. ábra). Hosszabb fej és arc, „klasszikus" egyenes orr, erőteljesen előreugró áll, vastagabb nyak. A hajat díszítő Szalag vagy koszorú hátul lelógó csüngői hangsúlyos elemei az ábrázolásnak. E második, élesebb arc nélkülözi a portrészerűség ismertető jegyeit. Típus, mégpedig antik isten típusa. Apollo vagy Dionysos jöhet számításba, — ennek vizsgálata azonban nem lehet feladatom ( ш ). Bár az eddigi pannóniai bennszülött díszkocsikon nem találtak préselt szögecsdíszítést( 118 ), a bulgáriai thrákrómai kocsisírokban többször is előfordulnak. 17—22 mmes átmérőjű díszítetlen préselt kerek szögfejek kerültek elő a szvilengrádi( 119 ) és pasztusai( 120 ) kocsisírokban. Emberarccal (!) díszített, valamivel kisebb (átm: 15 mm) hasonló Szögfejek a fentebb más összefüggésben már említett brezovói kocsisírban fordultak elő( 121 ). A kocsiba fogott két ló csontváza körül elhelyezett (inkább szétdúlt) lószerszámok között tünteti fel őket a részletes sírrajz. Visszahajlított Szögvégeik arra utalnak, hogy bőrre voltak applikálva, — nyilván a kantárzatot díszítették( 122 ). A brezovói korongokon balra néző Szakállas férfiarc látható, amely a kétszeres nagyságú rajzos publikáción sem vehető tisztán ki. A publikáló Szerint Dionysos fejek^ 23 ), ami korántsem valószínűtlen, s a kálozi arcok most említett második csoportja Szempontjából is figyelembe veendő. Császárábrázolásként csak Antoninus Pius jöhetne számításba, ami lényegesen későbbi időpont, mint a kocsisírra javasolt keltezés (I— II. sz. fordulója)( 124 ). Összefoglalva. A Sárvíz menti Kalózon 1902-ben, 1927ben és 1930-ban egymáshoz közel előkerült lovaskocsi, ember és ló temetkezések szorosan összetartoznak: egy és ugyanazon bennszülött temető sírjai. A sírokban az eraviszkuszok birtokos arisztokráciájának képviselői temetkeztek, Pannóniában ma már nem egyedülálló módon: fegyveresen. A temető pontosabb kormeghatározása csak az 1. számú kocsisír közzététele után lesz lehetséges, az eddigi adatok a „Szokványos" keltezésről tanúskodnak: I. Század vége — II. Század első fele. A temetkezési tárgyak között előfordulnak korábbi és későbbi készítmények. Az emberarcokkal díszített szögfejek tanúsága szerint egyik legkorábbinak a kálozi 2. kocsi tűnik, amely az I. század utolsó harmadában készülhetett, de nyilván huzamosabb használat után került sírba. Bóna István (118) Az egyetlen lehetőség éppen a kálozi 1. kocsisír, amelynek leletei között a MNM 25, 1902, 54. tételen „aranygomb, vékony lemezkéből" szerepel. Sajnos jelenleg nem található. (119) I. VELKOV, IAI, XIV, 1943, 202—203, 282. kép. (120) G. SEURE, BCH, XLIX, 1925, 417., 2. kép 24—26. (121) L. BOTUSAROVA, о. c, 117, 32. kép. —Ezek pl. nem szerepelnek G. Ulbert anyaggyűjtésében. (122) Ibid., I. t. (melléklet) 23—28. számú darabok, amelyek a sírrajzon alig választhatók el a 33. képen ábrázolt díszítetlen préselt fejű szögecsektől. (123) Ibid., — amelynek vallási hátteréhez Alföldi idézett (ismert) tanulmányára hivatkozik. (124) Ibid., 131. 277
