Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 14. 1973 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1975)
Közlemények – Mitteilungen - Fitz Jenő – Lányi Vera – Bánki Zsuzsanna: Kutatások Gorsiumban 1973-ban. – Forschungen in Gorsium Jahre 1973. XIV, 1973. p. 289–333.
alatt vályogtéglákból való alapozás tűnt elő. A 215/830 szelvényben már csak a falak vályog alapjait találta meg az ásatás. Itt két kis épület, barak határolható el. A két építmény Ny-i zárófala ENy -DK irányú fala egy vonalban húzódik, párhuzamosak EK felé kiinduló falaik is, amelyek szűk sikátort fognak közre. A két baraktól K-re valamivel szélesebb utca húzódott, ennek K-i oldalán nyomokban hasonló jellegű barak ismerhető fel. A vályogtéglák ebben a szelvényben + 255 cm magasságban mutatkoztak, a 230/830 szelvényben a kis kőfal koronája + 314 cm magasságot ért el. A periódus egyértelműen a katonai tábor korszakához tartozik. (D. épületek) A második periódushoz egy ENy — DK irányban tájolt keskeny, hosszabb épület tartozik. DNy-i sarka már korábban a 220/820 szelvény с (ÉNy-i) sarkában került elő. Nyugati zárófala a 215/825, 215/830 és 215/835 szelvényekben követhető nyomon, ENy-i sarka még nem került elő. Rövid D-i zárófala a 220/820, 220/825 és a 225/825 szelvényekben mutatkozik, az utóbbiban található DK-i sarka. A K-i zárófal a 225/825, 225/830, 220/830 és 220/835 szelvényeket vágja át, az utóbbi,feltárt a — b szelvényrészében még nem jött elő az ÉK-i sarok. Az épület szélessége 6,40 m, eddig ismert hossza 11,50 m. A kis épület belső terét DNy — EK irányú osztófalak tagolják, amelyek szabálytalan közönként követik egymást. A belső falak által határolt belső terek 1,10, 2,30, 1,60, 2,60 m szélesek. A két D-i helyiséget É-D irányban is fal osztja ketté. E falak által osztott kerek egy része szűkebb ahhoz, semhogy bármilyen felhasználásra alkalmas lenne. A külső falak alapozása lényegesen mélyebb ( + 260 cm), mint a bekötő falaké ( + 301 — 303 cm), amelyek gyengébb minőségűek is. Padlószintet sehol sem sikerült a falakon belül meghatározni, amely egyértelműen az épülethez tartozott volna. Az épületen kívül a D-i homlokzat előtt jó minőségű terrazzo padló van +300 cm magasságban. Az épület teljes feltárásáig rendeltetése véglegesen nem határozható meg, valószínű azonban, hogy a belső falakkal megerősített építmény az előtte levő járószintból jelentősen kiemelkedő pódiumot alkotott, amelyre kis szentélyt emeltek. III. századi szentély (B) Az A „szentély" korát egyfelől a katonai tábor periódusa (D) határozza meg a II. század elejénél nem korábbra, másfelől а В szentély, amely Ny-i zárófalával ráépült az A szentély K-i és részben D-i falára. Az A épület pusztulási ideje a marcomann háborúk éveiben határozható meg, mivel а В épület falait a 220/830 szelvényben lefedi a következő, IV. századi periódus köves padlószintje ( + 386 cm), azaz e nagyobb méretű és kitűnően épített szentély a város tetrarchia-kori újjáépítése előtt, a III. század nagy pusztulása (260-ban) idején megsemmisült. А В épület DNy — EK irányban fekszik, téglalapalakú. DNy-i sarka a 225/820, DK-i sarka a 240/825 szelvényben van, ÉNy-i sarka az A épület fölött a 220/830 szelvényben, ÉK-i a 240/835 szelvényben. Hossza 19,70, szélessége 10,20 m. Bejárata a D-i, széles oldalán nyílott: itt 3,20 széles küszöb maradt meg. Falait gondosan építették, alul szóles (1,20 m) alapozással. A felmenő falat külső és belső oldalán párkány kíséri. A falat az E-i oldalon két helyen a IV. századi építkezés, a DK-i sarkon árok vágta át. A falkorona e hiányosságoktól eltekintve azonos szinten maradt meg. A korona felülete azonban nem egyenletes, azaz a felmenő falak nem vályogból készültek, hanem a falat a meglevő szintig lebontották. A. lebontás a IV. századi építkezés során történt. A Ny-i és részben az E-i oldalon megmaradt a tetrarchia-kori, illetve a későbbi IV. századi szint, ez mindenütt а В épület falai fölött húzódik. A szentélyt К felé lejtő dombhajlaton építették. Ny-i zárófalának magassága +362 cm, a K-i zárófal + 303 cm magasságban van. Az E-i és a D-i zárófalak a csaknem 20 m hosszú szakaszon 60 cm-t lejtenek. A falkoronák szintje elsősorban a IV. századi bontást, illetve a IV. századi dombhajlatot jelzik, de a terepviszonyok nem tértek el a III. században sem. Ezt az alapozási mélységek igazolják, amelyeknél a szintkülönbségek megközelítően azonosak. (A D-i zárófal alapozása az ÉK-i saroknál + 198 cm, az É-i fal közepén az alapozás +215 cm-nél mérhető, a D-i fal K-i részén + 224, középső részén + 230 cm.) Az épület járószintje a belső tér legnagyobb részében sem töredékekben, sem a profilokon nem volt megállapítható. Hozzávetőleges szintjét a küszöb magassága ( + 291) határozza meg. Az épülettől D-re összefüggő köves tér van, amelynek két periódusa maradt meg. A korábbi periódus, amely az épülettel egyidősnek tekinthető, a küszöb közelében +271 cm magasságban van. Ez a járószint alapján az épület belsejében, közvetlenül a küszöb mellett, illetve attól északabbra + 271 ós +270 cm magasságban talált köves szint az építmény belső padlónívójának felel meg. Az épület rendeltetésére vonatkozó leletanyag nem került elő. Nem segít az épület meghatározásában az alaprajz sem. A jelentős nagyságú belső teret nem tagolták falak, egyetlen tágas csarnokot alkot. Fűtése nem volt, egyetlen bejárata a D-i oldalon feltűnően széles. Ezek a sajátosságok miatt nem tekinthető lakóháznak, de aligha lehetett gazdasági rendeltetésű. A Ny-i zárófalában két nagyobb oszlop helye ismerhető fel. Lehetséges, hogy nyitott csarnok volt, a tetőszerkezetet oszlopok tartották. A templum prouinciae területén, közvetlenül a császárkultuszhoz tartozó tóglapadlós csarnok mellett, a reprezentatív jellegű épület mögött — amelytől zárt kis tér határolta el — feladata aligha választható el a szentélykerülettől. Anélkül, hogy értelmezését véglegesnek tekintenénk, valószím'ínek látszik, hogy sacrális rendeltetésű lehetett. Hasonló téglalapalakú építményt ismerünk Germania Inferiorban Besch szentélyei mellett, a templomok vonalában ( 2 ). IV- századi épület (C) Az A és а В épületek fölött még egy periódus állapítható meg. A tetrarchia alatt megindult újjáépítést követően, valószínűleg a IV. század folyamán, nagyobb épületet emeltek, részben az elpusztult В épület Ny-i, ÉNy-i része, részben a már korábban megsemmisüli A épület fölött. Az épület az А —В szentélyektől É-ra, Ny-ra ós D-re is kiterjedt. Alaprajzát hiányosan ismerjük, feltárása az É-i oldalon még nem fejeződött be, falainak nagy része csak kiszedett állapotban volt nyomon követhető. Ezek a nyomok is részben hiányosak, nem adnak összefüggő képet. A korábbi ásatások során előkerült ós nem értelmezhető falcsonkok jelentős része ehhez az épülethez tartozott. Ilyen, а С épület részének tekinthető falmaradvány ismeretes 205/830 szelvényből, K-i oldalán téglából készült hypocaustum oszlopokkal. Az 1972. évi ásatás a 210/830 szelvényben hozott napvilágra egy DNy —ÉK és egy ÉNy — DK irányú fűtőcsatorna-rószletet( 3 ). Ezek éppen úgy ehhez az épülethez tartoztak, mint azok a kis falmaradványok, amelyek a 220/820 szelvényben, a nagy tóglapadlós csarnok K-i oldalán ÉNy — DK irányban napvilágra jöttek. A korábban előjött falak egy része az 1973-ban a 215/830 szelvényben kis darabon megmaradt, nagyrészt kiszedett ÉNy — DK irányú fallal DNy — ÉK irányban elhelyezkedő tóglalapalakii helyiséget zár be. A helyiség Ny-i falát a 205/830 szelvényben mutatkozó fal alkotja, D-i oldalát a 210/825 szelvényben talált kis falcsonk jelzi, míg É-i zárófala a 210/835 szelvényben talált fűtőcsatorna mellett feltételezhető — ha ez a csatorna nem egy nagyobb helyiség közepét vágta át. Az épülethez tartozó szintek is csak nyomokban határozhatóak meg, összefüggéseik megállapítását a lejtős terep is nehezíti. A téglalap alakii helyiségtől D-re +346, + 355 és + 342 cm (2) H. LEHNER Der Tempelbezirk der Matronae Vacallivehae bei Pesch. BJ, CXXV, 1919, 74. (3) FTTZ J. - BANKI Zs., о. c, 201 -202. 291
