Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)

Közlemények – Mitteilungen - Sergő Erzsébet, B.: Népi táplálkozás és étkezési szokások Dunapentelén. XIII, 1972. p. 273–285.

úgy vettem; ilyen, mint a lúdgége. (légetészta. Most is szokok venni, állandóan tartok. Veszek a botba egy csomaggal ós állandóan van otthon. Míg a botba nem vót, csinyátunk tojással. Két-három tojással gyúrtunk jó nagy levél tésztát, ós azt megtekerjük. Most is van nekem olyan borda, ami nádbúi van csinyáva. Asztán az egész levél tésztát, amit kisodortunk, a ciframetólővel megmetéltük, asztán keresztbe vágtuk. Akkor vótak olyan kis kockák, azokat meg behajtogattuk. És akkor azokat a kis kockákat rápödörtük. Vót ahhó való fa. Hát még sógoromnak, oan szépen megmostam a cigarettapödrőjét, a cigarettatőtőjét. Oan finom, nikkelezett vót, szép finom, még most is lehet használni. Asztán avval csinyátam a gógetésztát. Liídgége, gégetészta, az alföldiek meg gógetésztának monták, mer ott más tájszóllálsosan monták. Csak nulláslisztből lehet csinyáni. Mostan hát csigatésztának mondják. Asztán van az a esillagtószta, az az apró, az is nagyon finom. Nem szoktuk a tésztát megtőtteni, ászt nem. Tüdőt egyáltalán, semmibe se szeretem. Én ászt disznóvágáskor kidobom a kutyának, mert nem szeretem. Van, aki eviszi a páslit, itt szemben a szomszédunk sógornője elvitte a tüdőt mitőllünk. Megkövesztette, akkor megdaráta és megcsinyáta savanyiinak. Olyan savanyít pajslinak csinálta meg. Én ászt ugyan nem bírom megenni. 12. Tésztalevest szoktunk enni. Levest kell csinyáni. Húsleveshez meg szoktuk csinálni a tésztát. Úgy kigyúrjuk, megszárad annyira, hogy metélhetni lehessen. Akkó- főhajtyuk, fősodorjuk, emetójjük tetszés szerint. Ki vékonyabbra, ki vastagabbra, mikor milyen, úgy alkalmilag. Ha húslevesbe, akkor már vékonyabb. Krumplileves t, z ö 1 d s é g 1 e v e s t legt öbbször rántással csinyájják, de én legtöbbször hajmát sütök rája, mert én rántani nem szeretem, mer, hogy sűrű, csak úgy, egy kis paprikás, hajmás zsírt. De most már nem lehet a hajmát sütnyi, már most úgy kell főzni. Úgy kell megfőzni és külön, hogy a hajmát ne kőjjön megenni, mer epebajom van nekem. Az epe a hajmásat nem szereti, attól legtöbbször meg lehet betegedni. A húslevesből a húst így savanyúsággal, vagy paradicsommártás, vagy vöröshajmamártás, vagy fokhajmamártással jó, ki milyent óhajt. Vagy egresmártás finom a leveshúshó. Még ez a paradicsommártás, így faluhelyen, ez forog legtöbbet. Levestésztának legtöbbször a metéttésztát csinájjuk. Kásák Kukoricakását, krumplikását, krumplisdödöllét, kukoricadödöllót, meg a prószát, igen azt ettük sokat. Krumpliból lehet nagyon sokfélét csinálni. Krumplisnudli is van belőle, akkor krumplisgombóc is van belőle, s szilvásán is, lekvárral is, meg amúgy is. Krumplikása az keményre van és abból van a dödölle mer az jó is. A krumpliskása meg a dödölle az egy. Csak egyiket lágyabbra kell, aki ki akarja nyomkodni úgy tányérra, azt lágyabbra kell csinyáni. Hát máma hallottborkrémmel tőtenyi tortát. Háromrészes tepszibe ós a fepszibe a tésztát három részre vágni, és akkor aztán lehet tőtteni. Kukoricakását, szinte kukoricadödöllét, azt is csinyátunk, ilyet. De egy kis nulláslisztet abba tettünk. A kukoricát megmostuk, a kukorica öregjit kiszitátuk a kásáját és azt kásának zsinatuk meg, eztet meg ezt a lisztjit, ezt fórázni kellett. Meg forró zsírt bele. Forró zsírral az aztán nagyon jó vót az is. Azt is szinte, mikor már kemény vót, megkészűt, abba is szoktunk egy kis lisztet tenni. Abba a kukoricalisztbe, kásába is, lisztbe is. Azér, hogy ne törős, ne menjen széjjel, mer a kukorica magába szétmegy. Ugye legyen ami összefogja. A krumplisdödöllót tejfölös zsírral szoktuk enni. Megrittyantottuk a tejfölt, ki hogyan. Mer van olyan, vót olyan, hogy összerottyantotta a tejfölt egy kis zsírral, azt avval locsolta meg, egy kis tejfölös zsírral, meg van olyan aki úgy, hogy ki van szaggatva, megzsíroztatja egy kis forró zsírral és a foro zsír után meg úgy locsolta meg tejföllel. Babkása. Az is vót. A babot megpuculják, megmossuk. Akkor főtesszük főnyi. Előtte megáztatjuk, hogy hamarabb megfőjön, akkor kevesebb tüzelő kell neki. Megdagasszuk, mikor forr a víz, akkor megmossuk és akkor addig főzzük, míg csak szét nem fői a bab, olyan, hogy törnyi lehet kanállal. Nem kemencében főztük, csak a tűzhelyen. Mikor aztán megfől, akkor teszünk bele karikára szelt krumpijt. Karikára szelt krumpijt, hogy ne legyen erős az a bab. S akkor aztán azt néhány szemmel, öt-hat szem krumpli, de karikára, úgy mint hátha kolbászos valaminő úgy a krumplinak tepszibe, tepszis krumpli, olyanra, karikára. Ha má egyet rottyanik, akkor má kész is. Akkor mingyár nullásliszttel bekeverjük, azt megint megtörni, és aztán megkeverni nullásliszttel, az olyan jó finom gyönge, az ligy eteti magát, hogy csuda. Bele nem kell tenni zsírt. A tetejűé, a tetejit kell megkenyni. Van olyan, aki tesz bele. A tetejire paprikás, vagy vöröshajmás zsírt kell tenni, ki hogyan szereti, az én uram semmiféle kásán nem eheti meg, az nem szereti a hajmát, akkor, ha van rajta, már nem eszi meg. Én ellenben szeretem. Ketten vagyunk és külön szokok csinyáni, annak a tányérjára úgy csinyálom szét a paprikás fórratt zsírt, egy késhegynyi paprikát rá. Az enyimre meg hajmát teszek, mer én meg a paprikát nem szeretem, mer ég a gyomrom. Sok a gyomorsavam. Húst nem igen eszünk hozzá. Van olyan, aki benne megfőzi a húst a kásába, mikor meg akarja törnyi, akkor veszi ki, de azután az olyan erős ám, hogy az no! Nagyon erős ám az a kása. így nagyon jó gyönge, ha húst nem főznek benne. Polgárdin ellenben vótunk aratnyi, de így vacsorára, puhakenyérhez is főztek babkását. Hát aztán, azok főztek; benne füstölthúst, aztán, tudja, avashúst főztek benne, olyan nehéz íze volt, hogy én majdnem rókáztam tőle. Olyan nehéz vót az, aszonták, csak egyek, egyek, mer én csak kényes vagyok. Dehogy vagyok én kényes, de azt nem bírom. Azért attul a hústól nem tuttam megennyi. Avas szalonna nem jó betegségre, nem jó az semmire sem. A babkása jó étel, csak az én aptyukomnam nem csinálhatok, mer az mikor katona vót, — olyan kaverna-fúrás vót ós robbantottak az olasz fronton,— hát leszakadt egy hindernic-drót, amilyen ott amin a kötélpálya ment, amin szállították be a frontra az élelmet. Aztán leszakadt és kiszakadt egy zsák. hát babliszt vót benne. Azok a katonák meg meg csinátak hamar gombócot belőle, meg aztán megtalálták a konzerveket, kolbászt, szalonnát, mindent összeszedtek, ami a kötélpályán leszakadt. Hát keresték ám másnap, hogy hova lett. Az ón uram sárgaságba került, bent Doberdón a kórházba. Mer megették a sok babkását, meg konzervet; kenyerük meg nem vót, kenyér nékün ették. Jaj, de veszedelembe vót azután, mikor keresték; megnézték mindenütt, hát az ón uram úgy eldugdozta, még a dobozokat sem találták meg. Hát akkor sokmindenfóle kását főztek babliszből. Mikor idekerült a házhoz, montam neki, hogy főzök babkását, mikor vót puha kenyér. Gondoltam csinálok vacsorára babkását. Aszongya; — Milyen lesz az anyja, nyikorgós lesz az? Mert, amikor vitték a zsákban a bablisztet, nyikorgott. Hát avval vót, hogy nyikorogni fog. Ilyeneket talált ki rá, mert nem akarta, hogy főzzek neki, nem is lehet főzni neki soha. Babot nem, a babkását nem lehet főzni, de a krumplikását azt megeszi, ászt szereti, de csak paprikászsírral . Még árpalisztből is csinyátunk kását. Mikor fagyos esztendő vót, árpalisztből is csinátunk kását. Hát asztat úgy csinyátuk, ahogy a kukoricakását is megfőzték, de meg kellett előbb mosnyi két-három vízbe, akkor megfőztük. Úgy forr a víz, lobogó sósvízbe megfőztük. Azután mikor kicsit már látjuk, hogy jól megsűrűsödött, megízleltük, hogy milyen, akkor tettünk bele lisztet. Mer bizony búzaliszthő akkor még nagyon nehezen lehetett jutnyi, mer olyan nehéz vót, hogy nagy föladat vót;, mert akkor vótak jeges esztendők, jégvert esztendők, fagyos esztendők. Hát alighanem 902-be-e, vagy háromba-e, úgy kicsi vótam. Valamennyire azért emlékszem, mert a szomszédoknak is vót egy olyan kislányuk, annyi idős, mint én. Annyi vót a különbség, hogy én márciusi vótam, ő meg decemberi. Aztáw 284