Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)
Közlemények – Mitteilungen - Visy Zsolt: Előzetes jelentés Intercisa 1970–1972. évi feltárásáról. – Ausgrabungen in Intercisa (1970–1972). XIII, 1972. p. 245–263.
a III. század végén <9) a következő században szórványos temetkezések utalnak a terület lakatlan voltára. Ezt a tényt a castellumtól északra tett megfigyelések alapján már Barkóezi László rögzítette (10) . A régi ásatások (11) , a szórványos leletek és egy újabban föltárt edényégető kemence világosan mutatják, hogy az Öreghegy északi lejtője is be volt építve a III. században, majd a IV. században itt is temetkeztek. U2) Az általánosan elfogadott elv tehát, miszerint a IV. században teljesen átformálódott a limes-települések szerkezete, az intercisai ásatások révén is igen szépen igazolódik. E helyen nem vállalkozhatunk arra, hogy a canabaeban végzett munkák mindegyikéről beszámoljunk. A nagy számú különböző objektumnak akár csak néhány szóval történő ismertetése is messze meghaladná a jelentés kereteit. Itt csak a jelentősebb építményekről, és a legtipikusabb, bizonyos általánosításra alkalmat adó objektumokról adhatunk rövid tájékoztatót. Házak A legtöbb kár a kőépületekben keletkezett. Általánosan megfigyelt tény, hogy ezek falainak egy része hiányzik, a felszínhez közel eső falak nagy hányadát kibányászta a falu lakossága az elmúlt századok folyamán. Ez azonban korántsem okozott olyan kárt, hogy a megfigyeléseket teljesen lehetetlenné tegye. Mivel csak kőbányászás folyt, az épületbelsők alig vagy éppen egyáltalán nem károsodtak (megfelelő mélység esetén), de a falak is nagyon sok esetben mérhetők negatívjaik révén a kiszedés pontossága miatt. 70/3. ház Kábelfektetés során került elő, az új víztoronytó délre (II. t. 1.). Sajnos nem maradt meg teljes egészében' déli és nyugati falai nagyrészt hiányoznak. A kis méretű épületnek három helyisége volt, melyek járószintjei nem egyeznek meg egymással. A terrazzo-val burkolt északi helyiség szintje a legmagasabb, ós bár a középső helyiség padlózata nem maradt meg, az elválasztó fal és az azon levő vakolat jól mutatja a szintkülönbséget. Az alapozás mélységéből a harmadik helyiség hiányzó padlóját is a mélyebb nívóra lehet tenni. Az 1. helyiség nyugati oldalához egy félköríves medence csatlakozik, mely lefelé egyre szűkül. Mélysége a terrazzo-szinttől mérve 120 cm. Kialalkítása a már másutt, korábban (Papsziget) megfigyelt módon történt. A pontos méret ós a forma szerint kiásott gödör fenekét és oldalait előbb erős kötésű apróbb kövekből falazták körbe, mintegy 25 cm vastagon, majd egy 2 — 2,5 cm vastag terrazzo-róteggel burkolták, tették vízzáróvá. Arra nézve, hogy az épület fürdő vagy vala milyen műhely volt-e, az előkerült leletek sajnos semmi féle támpontot nem nyújtottak. Az 1. helyiség jó állapot (9) Bóna István legutóbb (VII. századiavar települések és Árpádkori magyar falu Dunaújvárosban, Fontes A. H., 1973, 69 ; 4 — 6. kép) három intercisai házra hivatkozott a félig földbevájt kőtűzhelyes háztípus eredetével kapcsolatban. Anélkül, hogy alaposabban belemennénk a témába, meg kell említenem, hogy a klímaváltozáson túlmenően, sőt azt megelőzően, a gazdasági feltóteleket sem szabad figyelmen kívül hagyni, annál is inkább, mivel lényegében az őskortól meglevő háztípus a római korban is folyamatosan megvan. Csak két példa: az I. század végére tehető a fentebb ismertetett castellum-beli ház, a II. század első felére pedig egy nagyvenyimi ház (B. VÁGÓ E. — VÁGÓ Zs., AÉrt, XCVL 1969 256.), amely alaprajzában csaknem pontos mása a 67/61. háznak. A B. Vágó Eszter által föltárt és Bóna István által idézett három ház nem IV., hanem III. századi. (10) BARKÓCZI L., о. c, 4. (11) Összefoglalóan: BARKÓCZI L., О. C, 4. (12) Legutóbb: B. VÁGÓ E., AÉrt, LXXXVIII. 1961, 264-67, ban levő padlója, de a 2. helyiséggeLközös fala is erősen megsüllyedt. Ennek egy korábbi, néni elég alaposan betöltött gödör volt az oka. A gödör 2. helyiségbe eső részét föltártuk, valamint egy másik gödröt is, mely az épület déli végénél került elő, részben a fal alatt. Az ezekben talált leletek alapján az épület legkorábban a III. század elejére tehető. 71/8. ház 1971-ben két jelentősebb lakóépületet tártunk föl. Az egyik, a 71/8. ház a legépebb az eddig föltárt épületek között (3. ábra). Mintegy 100 méterre fekszik dél-nyugati irányban a 70/3. háztól. A száraz kőalapozású épületnek minden bizonnyal a felmenő falai is kőből voltak. A nagyjából négyzet alakú házat észak-déli felezője két szimmetrikus egységre bontotta. A két északi helyiségben egy-egy, állított helyzetű imbrex-ekkel körülrakott félköríves kemence volt, melyek füstcsatornái a középső helyiségek padlószintje alá voltak vezetve, majd mindkettő ketté ágazva a lakószobák falaiba épített kéményekben vezetett a szabadba (II. t. 2.). Az épület geometriai közepén mindkét szárny egy kisebb térrel rendelkezett, a keleti oldalon ennek terrazzo burkolata volt. A déli, nagyobb helyiségek agyag padlóval voltak fedve. A keleti szárny fűtött helyiségében, bár ennek nem maradt meg a padlója, sok freskó- és stukkó-töredék került elő. A következő évben a C-4 jelű épület alapterületén végzett leletmentésünk során ettől a háztól mintegy 20 méterre, egy gödörben hatalmas mennyiségű hasonló stukkó- és vakolat-anyag került elő (Ill.t. 1.). Kétségtelen, hogy az épület pusztulása után az omladékok egy részét ide hordták. 71/6. ház A másik jelentős épület a castellum nyugati oldalán, pontosan a porta decumana-val szemben, a via decumana meghosszabbításának tengelyében fekszik. Igen nagy méretű, csak részben került föltárásra. A kőépület egyik hosszanti fala több, mint 25 m hosszú. Az épület jelentősebb része a feltárástól északra terül el. Előkerült az épület bejárata, mely a nyugati oldalon van, az eddigi azonosítás szerint a via decumana meghosszabításában, A küszöbkövekben levő kapuforgó nyílások, valamint a reteszek számára vésett lyukak alapján nagy méretű, kétszárnyas kapuja volt (III. t. 2.). A kapu helyzetéből fontos következtetést vonhatunk le. Jelenleg ugyanis a küszöbkövektől nyugatra alig 5 m-re kezdődik a Pincesor mélyút szakadékja. A római időszakban tehát, amikor — más adatokból tudjuk — ez az út igen fontos szerepet játszott, a vízmosás alakította út jóval meredekebben haladva már korábban, vagyis északabbra, legalább a via decumana vonalában elérte a fennsík szintjét úgy, hogy erről közvetlenül lehetett arra rákanyarodni. Ezt bizonyítja a 72/2. ház is, mely ennek az útnak a nyugati oldalán épült. A nyugati oldalán apsis-szál záródó csarnoképület keleti záródása az erózió és a kőbányászás miatt nem maradt meg, de kétségtelen, hogy bejárata ezen az oldalon volt. A tegula-fedésű kőépület jelentőségére többek között az omladék-rétegben talált ablaküveg-töredékek is utalnak. Gazdasági épületek Az említetteken kívül még több ház került részben illetve egészében föltárásra ezekben az években. Nagy részük a canabae dél-nyugati részén illetve peremén, tereprendezés során. A feltárások ós megfigyelések egyrészt a terület hatalmas volta, másrészt a gépi munka során mintegy 50 cm-es szintmélyítés miatt nem terjedhettek ki mindenre. A gödrök feltárására ezen a területen alig kerülhetett sor. Ezt részben pótolni tudjuk 1974-ben illetve később, amikor a tényleges építkezést megelőző ásatásra sor kerül. Ennek ellenére több fontos megfigyelést lehetett tenni és több igen értékes objektumot sikerült föltárni. Ezek sorából kiemelkedik a zárt település legnyugatibb részén levő fazekaskemence, melynek teljes feltárása és állagmegóvása megtörtént. 247
