Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 13. 1972 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1974)
Közlemények – Mitteilungen - Fitz Jenő – Bánki Zsuzsanna: Kutatások Gorsiumban 1972-ben. – Forschungen in Gorsium im Jahre 1972. XIII, 1972. p. 195–243.
Már a korábbi feltárás során feltűnt, hogy a DNy-i sarka körül meghatározott épület arányaiban, falazási módjában és méreteiben hasonló jellegű, mint az az épülettöredék, amelyet az E — D irányú utca K-i oldalán, az area sacráig terjedő területen, részben a basilica minor alatt tártunk fel. Az 1972. évi ásatások előrehaladása nyilvánvalóvá tette, hogy az É — D irányú utca két oldalán ugyanannak az épületnek maradványai kerültek elő. A Ny — К irányú főutcára tekintő homlokzati front az ismert DNy-i és DK-i sarok között 35,20 m hosszú. Bár a feltárás az épületnek még csak kis részére terjedt ki, a helyiségek szabályos tagozódása az alaprajzot már most áttekinthetővé teszi. A keleti zárófal mellett E — D irányban kettős helyiségsort találunk, a Ny-i és a D-i zárófal mellett a szobák egy sorban helyezkednek el. Mind a K-i, mind a Ny-i oldalon a DK-i, illetve a DNy-i saroknál a helyiségeket E felől keskeny folyosó választja el a következő helyiségektől. A keskeny folyosók E felé haladva két helyiségekként szabályszerűen ismétlődnek. A homlokzati fronton a DNy-i sarokszoba mellett kis folyosó nyílt. A helyiségsor további tagozódása itt nem volt követhető a IV. századi utca miatt, feltehető azonban, hogy két-két helyiség után itt is folyosó szakította meg a sort. A homlokzati front Ny — К irányú falai helyenként kiemelkednek a IV. századi utcaszintből. Valószínű, hogy a külső falak mentén húzódó egyes, illetve a K-i oldalon a kettes helyiségsor között az épület belső tere beépítetlen maradt. K —Ny irányban a belső térség szélessége 22 m. Az épület falazása háromféle. Az alapfalak (alapozásuk a D-i oldalon + 165, a Ny-i oldalon +149 cm magasságban van az alappont fölött, a belső falaknál + 149, 151, 156 cm mérhető) kis kövekből gyenge habarccsal készültek. A falak teteje lesimított. Ez arra enged következtetni, hogy a felmenő falak eredetileg — a II. század eleji építkezés idején — vályogból készültek. A helyiség belső falain a II. század végi újjáépítés után is vályogból készültek az elválasztó felmenő falak. A külső oldalon ezeket kőfal váltotta fel, amely jól megkülönböztethető a korábbi alapfalaktól. Az eltérés a falazásnál használt nagyméretű köveken és a habarcs összetételén kívül szembetűnő módon érvényesül a fal szélesebb építésében. A DK-i sarkon levő helyiségeknek terrazzo padlójuk volt. A Ny-i oldalon a korai periódushoz tartozó padló maradványai vályogtéglákból készültek. Ilyet + 157 cm magasságban a D-i oldalon a DNy-i saroktól számított 2. helyiségben találtunk. A 145/780 szelvényben +188 cm-nél sóderes alapozás fölött terrazzo padló nyomok mutatkoztak. Ez a járószint az épület megújításához tartozik. A helyiségsoron belül levő térségben ugyancsak vályogszint állapítható meg +167 cm magasságban. Az épülethez a Ny-i oldalon helyenként megállapítható utcaszint csatlakozott. Ez a 145/765 szelvényben +178 cm-nél jelentkezett, a 140/780 szelvényben +182 cm-nél volt. A külső járószint néhány centiméterrel mélyebben húzódott, mint a belső és D-ről E felé kis emelkedést mutat — 16 méteres szakaszon az emelkedés 9 cm. Az épület falait ós különösen szintjeit IV. századi, népvándorláskori és középkori bolygatások dúlták fel. Az épület a III. század közepén, esetleg a 260. évi nagy pusztulás idején semmisült meg, olyan mértékben, hogy a tetrarchia-kori újjáépítés idején helyreállítására már nem kerülhetett sor. A vályogból készült belső falak teljesen megsemmisültek, a külső falakat az új szintig lebontották. Az épület rendeltetése az ásatás jelenlegi szakaszában még nem határozható meg egyértelműen. Alaprajza a katonai táborok praetorium&ival mutat egyezést, de hasonló elrendezési! épületeket vendégfogadónak, templomnak, oltárt körülvevő szentélykörzetnek is meghatároztak. IV századi középület (B) A II/III. századi középület Ny-i szárnya fölött a IV. században egy másik épületet emeltek. Az épület tájolásában is eltér a korábbitól (É — D irányú falai valamivel ENy, illetve DK felé térnek el), de elhelyezése is határozottan különböző. A III. század közepén megsemmisült építmény falait seholsem használták fel az új épület számára, sőt egyes helyeken, így a DNy-i sarokhelyiségnél a korábbi falakat szinte teljesen elbontották a helyiségen belül. A IV. századi épület Ny-i zárófala keletebbre húzódik, mint elődjéé, annyira, hogy részben keresztezi annak belső E—D irányú falát. A D-i zárófal, amely csak a DNy-i sarokhelyiségnél maradt meg, a II/III. századi épület D-i helyiségsorát középen vágja át. A K-i oldalon az E-I) irányú IV. századi széles köves utca határolja. Az épület Ny — К irányban 10,5 m széles, azaz nem éri el a II/III. századi középület egyharmadát. A K-i oldalon kívül utca határolta a Ny-i oldalon is. Mindkét utca 13 m széles, a Ny-it a basilica maior, a K-it a basilica minor zárja le a külső oldalon. Kevésbé áttekinthető az épület helyzete a D-i oldalon, ahol DNy-i ismert sarka sem a basilica maior homlokzatával, sem a basilica minor feltételezett D-i zárófalával nem esik egyvonalba. A II/III. századi A épület előtt, attól D-re magasan alapozott ( + 209), gyenge fal (kerítés?) húzódik Ny — К irányban, a basilica maior D-i homlokzatának vonalában. Az alapozási adatok alapján valószínűtlen, hogy ez a fal az A épülethez tartózhassák : lehetséges, hogy a IV. századi В épületet a Ny — К irányú főutca felől ez a kerítés határolta. Az épület falait később részben kiszedték. Az ásatás jelenlegi szakaszában, amikor az E-i oldalon helyiségeinek egy része még föld alatt van, összefüggő falfelületet csak a DNy-i sarkon sikerült találni. Itt E —D irányban téglalap alakú szoba helyezkedik el, az A épület Ny-i és D-i belső falait átvágva. Ezek a falak a helyiség alatt csak nyomokban voltak megállapíthatók. A téglalap alakú helyiség falainak pusztulása következtében ajtónyílást egyik oldalon sem találtunk. Kétségtelen, hogy az E-i oldalon a felmenő falat bejárat nem törte át. Az épület alaprajzi elrendezése arra enged következtetni, hogy a téglalapalakú sarokhelyiségtől K-re hasonló méretű helyiség lehetett, ennek falmaradványait azonban nem sikerült megtalálni. А В épület Ny-i zárófalát a téglalap alakú helyiségtől E-ra már csak kiszedett állapotban figyelhettük meg. Csak a kiszedés törmelékei maradtak meg a Ny — К irányú belső falak egy részénél is. A téglalap alakú sarokhelyiség EK-i sarkához csatlakozó, К irányú fal E-i oldalán fűtőcsatorna húzódik, amelynek a K-i (É —D irányban húzódó) zárófal menti részén a csatorna fedlapja is megmaradt. Fűtőcsatorna részletei állapíthatók meg az épület következő Ny — К irányú belső falának D-i oldala mentén, sőt ezt a jó minőségű és belső oldalán gondosan lesimított falat E-D irányban széles fűtőcsatorna töri át. A két Ny — К irányú belső és az épület K-i külső fala által határolt területen részben igen jó állapotban fűtőcsatorna részletek maradtak meg, amelyek egymást derékszögben törik meg, a helyiséget határoló falakhoz azonban nem igazodnak. A feltárás jelenlegi szakaszában még megfelelően nem értelmezhető problémát jelent az épület K-i zárófalának helyzete. Ez a Ny — К irányú köves utca mentén csak kissé kiemelkedő nagyobb méretű kövei alapján kísérhető nyomon. A falon belül az utca struktúrájához hasonló, Ny felé emelkedő padló van, amelyet az utcához csatlakozó árkád, porticus padozatának tekinthetnénk, ha az említett fűtőcsatornák nem hálóznák be területét. Az épület falai jobb minőségűek, mint a II/III. századi A épületé. Alapozásuk 35 — 50 cm-rel magasabb szinten jelentkezik: a Ny-i oldalon a kiszedett fal +186 cm magasságban az alappont fölött, a 150/780 szelvényben levő Ny — К irányú falmaradvány + 191 cm-nél. Az épülethez tartozó padló szintjét egy helyen sikerült megállapítani, a 150/780, illetve a 155/780 szelvényekben a fűtőcsatornák fölött, ahol + 224 cm-t mértünk. Az épülettel egy periódusban levő E — D irányú utca a K-i oldalon körülbelül egy lépcső-szinttel mélyebben húzódott. A 155/775 szelvényben a kövezet +210 cm-nél volt közvetlenül a K-i zárófal mentén, amely az úttest közepe felé kissé még süllyedt is ( + 199—200 cm). А В épület Ny-i oldalán levő utca szintjei hasonlóan alakultak. A 140/770 és a 140/780 szelvényekben +208 cm-t 197
