Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)

Évi jelentés 1970–71 – Jahresbericht 1970–71 - Bánki Zsuzsanna: Régészeti kutatások. XII, 1971. p. 280–285.

Széken jeher vár, Bazilika (Romkert)

(1B) A hitelesítő célú és a középkori bazilika Romkert-i egységének mintegy 30 %-os feltárása során előkerült objektumok és megfigyelések : 1 a főhajó ós a D-i T —

III. sz. pillérei közötti kanonoki kórus elválasztása, román ós gótikus korlátalapozása; 2. ugyanitt egy románkori üres téglasír; 3. a D-i TTT. pillér előtt hat románkori kemónymószkő oszlop nyoma (szószék?), s ezeknek erős alapozása 4. ugyanitt fehér és szürke márványlapokból és téglákból (részben római tegulából és imbrexből átfaragott) készített mozaikpadló 5. a IV —V. pillérek magasságában, főhajó tengelyében fekvő, (i X 5 m kiterjedésű két építési periódussal rendelkező alapozás (oltár?), hozzácsatlakozó románkori fehérmárvány mozaikpadló ós mély kripta helyiség (Szent István oltár ós sírhely?) (i. az északi oldalhajó és főhajó közötti IV —V. pillérek kiszedett alapozásának nyomai; 7. ugyanezen magasságban az északi oldalhajó északi zárófalának kiszedett alapozási nyomai ; 8. ugyanitt egy üres téglasír; !). a déli VII. pillérhez csatlakozó üres téglasír; 10. ugyanitt egy románkori in situ téglasírban fekvő felnőtt férfi csontváz, koporsóvasalásokkal; I 1. ugyancsak itt egy korábbról már ismert tégla ós kőből készült sírboltban tizenegy felnőtt; és gyermek csontvázának részei ; 12. a déli Vili. pillér alapozása 13. ezen pillérhez csatlakozó különböző korú és irányú falrészletek; 14. a korábban feltételezett nyugati zárófal részlete; 15. ennek közelében másodlagosan beépített, nagyméretű románkori, profilait oszloplábazat; Ki. ugyanitt, nyugati irányban továbbhaladó románkori falrészlet; 17. e fal előtt épített vízelvezető csatorna; IS. a Szabadság téren már korábban feltárt, 15 X 15 m-es románkori (?) épület eddig nem ismert déli zárófala. A feltárás során megállapítható volt (így románkori (fehér mészkő, fehér és szürke márvány, tégla mozaikpadló), egy magasabb szintem fekvő gótikus (vörös márvány) és a gótikussal azonos szintű törökkori (tégla) padlószint. A. bazilika alatt, az apsis és az I —IJ. déli pillér területén két különböző, rómaikori (?) nagyméretű épület fal marad ványainak alapozása került elő, valamint számos római tegula, imbrex és tubi töredékei. Római kerámia ós állatcsont nem került elő. A Mátyás sírkápolna területén megállapítható volt, hogy a déli ós nyugati zárófalakat mái' kitermelték, csupán a kápolna építésével egyidejűleg részlegesen kitermelt, e helyem állt középkori városfal alapozási nyomai figyelhetők meg. Valószínűsíthet őleg lehetett csak megállapítani a kápolna nyugati zárófalvonalát, s ennek alapján azt, hogy a kápolna önálló épület lehetett ós nem volt összeépítve közvetlenül a bazilikával. 1971-ben a középkori bazilika fő- és északi mellékhajója, az északi mellékhajótól északra eső prépostsági terület kis sávja, valamint a románkori bazilikától keletre eső, ún. Mátyás sírkápolna területén folytatódott a hitelesítő ásatás. Az északi oldalhajó területén, a legalsó kultúrrétegből, szemétgödörből származó későneolit-korabronzkori kerámia, állatcsontok és tüzelési marad ványok kerültek elő. A románkori bazilika alapfalaiból, másodlagos felhasználásként, két feliratos ós mintegy 15 db, nagy méretű, római épületből származó ópületfaragvány (oszlopfők, lábazatok, párkányok stb.) láttak napvilágot. Az ásatás eredményeinek összefoglalása: 1. Az északi oldalhajó, s annak keleti végén levő helyiség azonos építési periódusból származik, nagyméretű kváderköveik egymás falsíkjaiba vannak bekötve és ugyanarra a szintre vannak alapozva; (16) Kralovánszky Alán ásatása, 1970-1971. 2. Ez az ÉK-i sarokhelyiség, alapozása ós falvastagsága révén, torony hordására alkalmas; 3. Az északi oldalhajó DK-i ós a főhajó ÉK-i pontja elválik; valószínűnek látszik, hogy azonos építési perióduson belüli építkezési perióduskülönbségről van szó. E kérdés eldöntésére a falszakasz elbontása révén még nyerhető többlet, információ. 4. A főhajót és az északi oldalhajót elválasztó pillérsor nyomvonalában pillér nem került elő, azonban kitermelten, helyenként a még meglevő legalsó kősorral kimutatható egy összefüggő, 160 cm-széles fal (?), pilléralapozás (?). Ez az összefüggő fal eredetileg a bazilika keleti zárófalába volt bekötve, ez a jelenlegi kiszedett állapotban egyértelműen bizonyítható; 5. Az északi oldalhajó északi zárófalát hasonló módon kitermelték, de; keresztmetszetben jól megfigyelhető nyomvonalában helyenként kisebb alapozási szakaszok in situ maradtak meg; ti. A déli VIII. pillér elméleti helyén, e ponthoz keletre és északra támaszkodva, az eddig ismert pillórnagyságnak megfelelően egymáshoz sarkosan érintkezve egy-egy pillér bázisköve került elő. E ponton R D-i irányban zái'ódik a főhajó, egyik periódusában. Ugyanis a főhajó déli részén, a pillértávolságoknak megfelelő távolságra újabb pillérbázis került elő, amely egyvonalban van az 1969-es ásatás során a Püspökkertben megtalált pillérbázissal, ahol ugyancsak az elméleti VIII. északi pillér pontjához támaszkodóan, attól K-re és D-re, egymáshoz sarkosan építve került elő egy-egy pillérbázis; 7. A főhajó középpontjában „in medio templi", az 1970-es ásatás során már megtalált központi kripta további feltárásakor megállapítható volt, hogy a kripta egyszemélyes nagyságú, keleti, déli és északi zárófala kitermelt, viszont a kiszedés nyomvonala pontosan megállapítható. A kiszedés XVII — XVIII. századi kerámiával keltezhetően az itt kialakított meszesgödörrel függ össze. R kripta joggal hozható közvetlen kapcsolatba Szent István sírhelyével, illetve kultuszhelyével. 8. A központi kriptától keletre, a bazilika NY — K-i főtengelyébem az egykori káptalani kórusban 8x3 m nagyságú ós mélyen alapozott falalapozásban sikerült felismerni a „sedes regni" pódiumának alapozását. Az egykori királyi trónust, az ünnepélyes inthronizálás helyét jelentő alapozás déli szegélyén két pillér bázishelye alapján, baldachinos felső építészeti kiképzésűnek tételezhetjük fel. Az alapozásban megfigyelt XI. századi pillérfő, XTT. századi faragványok másodlagosak. E faragványok, valamint a bazilika járószintjeinek adataiból következtethetően e trónus-pódium építési kor joggal kapcsolható Károly Róbert 1318-as belső átalakító tevékenységéhez. 9. A korábban már feltárt, s most újból kibontott öt téglasír, amely a káptalani kórusban a főszentély ós a trónus pódiuma között a bazilika К — NY-i tengelyében fekszik, azt a többlet, információt nyújtotta, hogy a keleti két téglasír a románkori, a többi pedig a gótikus járószinthez igazodott. Az ötödik, egymagában álló téglasírt a trónus pódiumába vágták bele. Ily módon e sírok esetében relatív kronológiai megállapításokra nyílt lehetőség. 10. A főszentélyben К — NY-i tájolású, mellékletnélküli gyermek, az északi oldalhajó északi fala mellett, kívül, 4 db Szent István és egy darab Péter király denárával keltezett férfi csontváza került in situ napfényre. 1 1. Az E-i oldalhajóban ugyancsak már korábban feltárt négy, vörösmárvány fedkővel borított sírok újbóli feltárása során megállapítást nyert, hogy azok közül kettő a románkori ferrazzó padlóba van vágva, a másik kettő pedig e románkori terrazzó padlóra van építve. Egyik utóbbi sír oldalköve másodlagosan felhasznált románkori faragvány. 12. Az északi oldalhajótól E-ra, a már korábban feltárt sírokban megtaláltuk a sírokban hagyott csontvázakat. 13. Az északi oldalhajótól E-ra, az egykori bazilikán kívül újabb, NY — K-i tájolású, bolygatott és melléklet nélküli sírokat tártunk fel, amelyek minden bizonnyal а, prépostsági temetőhöz tartoztak. 284