Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)

Évi jelentés 1970–71 – Jahresbericht 1970–71 - Bánki Zsuzsanna: Régészeti kutatások. XII, 1971. p. 280–285.

nunk azt a gyengén falazott épületet, amely az út melletti épület pusztulása után készült, más tájolással. A belsejében levő kerek kőalapozás rendeltetése bizonytalan. A castrum decumana-falának átvágása a sarok közelében történt meg. Mindkét metszet tanúsága szerint a falakat kibányászták. A déli metszetben két periódusa volt az ároknak. Az északi metszetnek a castrum belsejébe eső végénél ház kőalapozása került elő. A felszínen kirajzolódó nyomok alapján nyitottunk néhány szelvényt a porta decumanával szemben a castrumon kívül. Egy több, mint 25 m hossztí épület helyenként kibányászott alapfalai kerültek elő, amelynek bejáratánál, a nyugati oldalon, in situ találtuk meg a kétszárnyas kapu küszöbköveit. Az épület a castrum NY — K-i tengelyében van, a III. század legvégén, de inkább a IV. század elején épült, korábbi gödrök betöltésére. Tovább folytatódott az előző évben megkezdett műhely feltárása a castrum DNY-i sarkától D-re, a védőárok külső oldalán. A korábban feltárt 13 kemencéhez 7 újabb került elő. A 10. számútól eltekintve — amely azonban korábbi — mind igen kisméretű volt, többen bronz és üvegsalak került elő. Találtunk egy bronzöntő tégelyt is, egy négyzetes kőlapot tűzikutya formájú kővel; ez utóbbiak fújtatószerkezet részei voltak. A kemencék kőalapozású házban láttak napvilágot, az alapfalak több helyen előkerültek. A canabae területén több helyen volt ásatás, ahogyan azt a párhuzamosan folyó építkezések megkívánták. Az előző évben feltárt T-gödör NY-i oldalán nyolc szelvényt nyitottunk, itt azonban csak földkitermelő gödröket találtunk. Ettől nyugatabbra különböző vezetékek nyomvonalaiban került sor több gödör feltárására, kemence és néhány alapfal maradvány kibontására. Ezen a részen, a castrum DNY-i sarkától mintegy 350 m-re, egy freskóval díszített, négyzet alakú E — D irányú felezőjében kettéosztott több helyiséges lakóház került elő. Az egyik helyiség terrazzó padlós. Mindkét szárnyban fűtőcsatornával biztosították a meleget, az imbrexekkel kirakott kemencék az E-i helyiségekben vannak. A temető feltárása a leendő óvoda, a 20 tantermes iskola és környékükön folyt, csatlakozva az 1968 — 69 — 70. évi ásatási területekhez. A feltárt sírok száma 60, az egységes számozás szerint 1673. az utolsó sír. Erre a területre esik a temető széle, a nyugatabbra eső részeken már csak szórványosan kerültek elő sírok. A csontvázas és hamvasztásos sírok aránya 3:2, mindkét temetkezési módnál a K —NY-i tájolás az uralkodó. A csontvázas síroknál elég gyakori az E — D-i t ájolás is. A hamvasztásos síroknál ilyen tájolás csak ritkán fordul elő, azok viszont az átlagosnál jóval gazdagabbak. A sírok jelentős része korábbi bolygatást szenvedett el, érintetlenül csak mintegy 1/3 részük látott napvilágot. Előkerült egy ép urnasír is. Az utóbbi kora a II. század első felére tehető, míg a többi sírok javarésze a II. század második felére, illetve a III. századra keltezhető. Mezőfalva

10 környékén végzett terep járások során több római lelőhelyet sikerült megállapítani. A legjelentősebb a községtől E-ra, a már^Hantoshoz tartozó kishantosi tó környékén a Mezőfalvi Á. G. telepén van. A Székesfehérvárra vezető út keleti oldalán a Hibrid-üzemnél levő autóbusz megálló közelében, valamint ettől északabbra egy elhagyott temetőhöz vezető földút déli oldalán rómaikori háznyomok állapíthatók meg. A kishantosi tó körül, elsősorban annak keleti, délkeleti oldalán összefüggő településterület figyelhető meg, ahol 19 házcsoportot sikerült a friss szántásban elkülöníteni. Sikerült azt is tisztázni, hogy az egykori lakosok a helyszínen található gyepvasérc kohósítasával foglalkoztak. Itt került elő P. Aelius Veranus oltára is (magángyűjteményben). Római háznyomok észlelhetők a Mezőfalva DNY-i szólén fekvő Selyemmajor közelében is, az ér NY-i partján. A felszíni épületmaradványok, malomkövek, edénytöredékek ós érmek alapján 17 házfolt különíthető el. A 6. számú helyén húzott kutatóárokban mélyszántással tönkretett alapfalmaradványok kerültek elő. (10) B. Vágó Eszter terepjárása, 1970. Nádasdladányban

11 Koschik Miklós pinceásás során téglákra bukkant a kertjében (Arany J. u. 39) s alóluk zöldmázas egyfülű kancsót emelt ki. Ezzel, amint azt a helyszínen sikerült megállapítani, egy К — NY-i tájolású, IV. századi tóglasír végét bolygatta meg. A sír feltárása során egy rossz megtartású gyermekcsontváz s további mellékletként egy kis bronzcsat került elő a medence tájáról. A korsó eredetileg a fejnél állott. A sír valószínűleg egy sírkerthez vagy talán ennél nagyobb kiterjedésű temetőhöz tartozhat. A sír leírása: alul-fölül 4 — 4, két hosszanti oldalán 4 — 4, NY-i és K-i oldalán 1 — 1 zárótéglával. Nyújtott helyzetű, rossz megtartású gyermekváz, m: —215, — 190 cm, sz:'S5 cm, Л,;148 cm tájolás: 48°, mellékletek: zöldmázas egyfülű korsó a fej mellett, bronzcsat a medence és a combcsontok között. Sárosd

12 községtől D-re, a Hantosi út és a Sárvíz közötti területen, a ,, Pusztatemplom "-nak nevezett helyen (1967 tavaszán itt középkori templom és csontvázas temető esett áldozatul a TSZ talajegyengető munkájának) ún. noricum-pannóniai típusú szárnyasfibulát ós préselt, hólyagos díszítésű bronzkorongot találtak. Terepjárást végezve a lelőhely környékén megállapíthattuk, hogy folytatódik a Seregélyes — Mészáros tanyai bennszülött telephez hasonló jellegű — A Sárvíz K-i partján húzódó dombvidék enyhe NY-i lejtőjón elhelyezkedő — koracsászárkori telepek sora. Az „Úsztató" nevű részen, a Sárvíztől K-re, a hídhoz vezető út két oldalán (főleg az úttól E-ra) 5 — 600 m hosszúságban mutatkoznak bennszülött telepnyomok. Dunaújváros™ A római temető NY-i felében az előző évhez hasonlóan újabb avar házak és kemencék kerültek elő (az 1970-ben feltárt házak és kemencék publikálás alatt, Bóna István feldogozásában a Fontes Arch. Hung. IV. kötetében). Három a 20 tantermes iskola területén, a negyediket, egy magában álló kemencét ezektől mintegy 150 m-re. Az I. ház nagyjából négyzetalakú, a kemence déli falához csatlakozik. A II. objektum egy kemence tüzelőgödörrel. A szájnyílás egyik tartóköve ós az oldaltapasz tás 40 cm magasan megmaradt. A fenék tapasz tás két rétegű, az 5 cm vastag vályogtapasz tás 2 cm vastag sóderes rétegre került. Az objektumból két fenőkő és több hullámvonal díszes illetve ékalakú bepecsételéssel ellátott edénytöredék került elő. A III. ház északi fele korábban elpusztult. Négyzetes lehetett, a déli oldalhoz épült a köralakú kemence. Innen is hullámvonalas töredékek kerültek elő. A magányosan álló kemencében kézzelformált edénytöredékek voltak. A kemencék és házak a közép-avar, illetve a későavar korba tehetők. Rácalmáson

11 a Rózsamajorban a korábbi években építkezések során avar temető dombjának jelentékeny részét elhordták. Gépesített földmunkák 1971 tavaszán a temető újabb szakaszát kezdték pusztítani. A bejelentés nyomán 157 VII. századi avar sírt sikerült megmenteni. A gazdag sírok csaknem kivétel nélkül kiraboltak voltak. Feltűnően sok (20) lósír került elő, közte 1 8 önálló lótemetkezés, lándzsákkal, harcibaltákkal, és változatos ezüst lószerszám véretekkel felszerelve. A további leletek közül kiemelkednek: egy kettős síp, arany fülbevalók, préselt álcsatos övkészlet, északitáliai bronz övdísz, valamint gazdag kézzelformált és korongolt korai avar kerámia, az utóbbiak között 5 kiöntőcsöves korsó. Székesfehérvár — Bikasziget — Hádiótelep

( 15} Melléklet nélküli, felnőtt csontváz került elő gödörásás alkalmával. A lelőhely megegyezik a Marosi-Bartucz ásatás lelőhelyével s mivel 1923-ban csak X — XI. századi sírok kerültek elő, minden valószínűség szerint ez a sír is azonos korú. (11) Bánki Zsuzsa leletmentése, 1970. XI. 2. (12) Bánki Zsuzsa terepjárása, 1971. X. 20. (13) Visy Zsolt ásatása. (14) Bóna István és Visy Zsolt ásatása . (15) Kralovánszky Alán leletmentése, 1970, 283