Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)
Évi jelentés 1970–71 – Jahresbericht 1970–71 - Bánki Zsuzsanna: Régészeti kutatások. XII, 1971. p. 280–285.
Bodajk 2 . A községtől NY-га, Balinkától É-ra, a Gaja patak széles völgyére D-felől lejtő lankás domboldalban, a Bodajk-Balinka vasútvonal mellett, az 1950-ben előkerült lengyeli kulturás telep ós sírok hitelesítésére felkerestük a lelőhelyet. A terület nagyobb felén ma erdő található, a szólén kukoricatábla, itt a felszínen jellegzetes késő neolitikus, bütykös, vastag cserepeket, csőtalp töredékeket gyűjtöttünk. Pákozd-Buáai úti iskola 3 udvarán meszesgödör ásása közben régészeti leleteket találtak : emberi és állatcsontokat. Leletmentésünk során, kb. 1,5 m mélységben egy szépen megmunkált kaptafa alakú kőéket találtunk. Feltevésünk szerint neolitikus sírt bolygattak meg. Kincsesbánya-hittói homokbánya' 1 területén az 19(59. évi lelőhelytől mintegy 50 méterre a partfalban újabb sírt találtak. A leletmentés során középső bronzkori, mészbetétes kultiirájú urnás, kövekkel kirakott sírt bontottunk ki, 6 edény melléklettel. A bronzkori temetőtől ÉNY-ra, a tatárkői vasúti megállóhoz vezető dülőút mellett, a felszínről késő rézkori, bolerázi típusú (péceli k.) cserepeket gyűjtöttünk. ^fcsMí-laktanya 8 területén középsőbronzkori urnasírok kerültek elő. Nagyméretű urnák, kalcinált csontokkal, az urnát lefedő tálak, kis edények kerültek be az István Király Múzeumba. A lelőhely az Alcsut — Vértesacsa — Vértesboglár háromszögben, tölgyes, dombos területen található. A sírok a vatyai kultúrába tartoznak. Székesfehérvár* Fecskeparti temetőtől E-ra eső területen, a Móri út és a Gombócleső út közötti részen I mrel mélyítették a felszínt, lakótelep számára. Vatyai urnatemető került elő, a sírok igen sűrűn, 2 — 3 méterenként, É — D-i irányban sorokban rendezve bukkantak elő. A gépi munka kb. 30 — 50 sírt szétdúlt. A leletmentés során az elhordotl domb aljában, a DK-i részen 5 urnasíi' került kibontásra. Nadap-Jánoshegy 1 , Kb. 200 — 300 méternyire DK-re a .Jánoshegy oldalán, mélyszántásnál, későbronzkori kincslelet került napvilágra. Az azonosítható darabok száma 713 db, ehhez jön még 80 töredék. A helyszínen folytatott hitelesítő ásatás után még néhány darabot in situ sikerült megtalálni. A lelet legfontosabb darabjai egy teljes műhelyfelszerelés (kalapács, üllő, véső, poncolótű, öntőrög) és szerszámok. Ezen kívül a lelet legjelentősebb darabja egy sisak, lábvért, edények és egy szűrő. Pákozd, M 7 52/600 km». Az 1968/69. évi ásatást folytatva, a korábbi szelvényhez kapcsolódva, 7,30 X6 (rábontással) és 10x5 felületet bontottunk ki. A korábbi jelenséghez kapcsolódva egy gödör rendszert találtunk: 3 gödörből áll, amelyet keskeny köralakú árok köt össze, a köríven belül kisebb gödör (7. sz.) volt. A gödör-rendszert az előző éveikben feltárt hármas árokkal azonos irányú árok vágja át. A gödör rendszeren kívül még egy, az ásatási területre csak részben eső gödröt tártunk fel (8. sz.) Az egész területen nagy mennyiségű cölöplyuk volt megfigyelhető. Két gödörben (4 — 5) sárga agyagréteg között hiányos emberi vázak feküdtek, a gödör alján ugyancsak sárga agyag között, kövekkel vegyesen különböző állatcsontok (marha, szarvas, kutya, juh, ló, sertés) voltak elhelyezve. Egy gödörben (8. sz.) hiányos gyermek koponya, egyben (7. sz.) csak marha csontok voltak. A kevés kerámia, amely az egész ásatás területén elszórtan található LT/C Az 5. gödör kutyaváza alatt római tégla és egy szórvány római kerámia töredék volt. A gödör rendszert szentély, szent kerületnek fogjuk fel, (2) M. Soós Ágnes terepjárása, 1970. X. 12; XI. 11 (3) M. Soós Ágnes leletmentése, 1970. VII. 2. (4) M. Soós Ágnes leletmentés, 1970. IX. 5. (5) M. Soós Ágnes leletmentése, 1970. III. 22; III. 31. (6) M. Soós Ágnes leletmentése, 1970. IX. 7-15. (7) F. Petres Éva és Makkay János ásatása, 1970. IV. 7, 20. XII. 18. (8) F. Petres Éva ásatása, 1971. ahol bizonyos rítus szerinti ember és állatáldozatot helyeztek el. Dunaújváros 9 . 1970-ben, a canabae területén végzett feltárás a castrumtól D-re, DNY-ra mintegy 100—300 m-re, széles, K-NY-i sávban történt. Említésre méltó itt annak a háznak ós környékének feltárása, amelynek részleges kibontására már 19(i6. decemberében, egy vízvezeték csatorna ásásának kapcsán, sor került. Az újabb feltárás során a ház alatti, korábbi gödrök kibontását is elvégeztük, egy rejtélyes gödörsorral együtt, amelynek mindegyike szabályos négyzet vagy téglalap alapterületben 4 — 6 m-ig mélyül a jelenlegi felszín alá. Az új víztorony építési területén három ház került elő. Az I. számúnak csak az alaprajzát sikerült tisztázni; a II. számú rendkívül mély (2 m) alapfalaival tűnt ki. A III. számú háznak három helyiségét sikerült megállapítani, ezek közül kettőnek 50 cm-rel mélyebben volt a járószintje, mint a terrazzóval borított harmadik helyiségnek. Az utóbbihoz egy, a házhoz kívülről csatlakozó, félkör alakú, szintén terrazzóval burkolt 1 m mély medence is tartozott. Ezektől a házaktól D-re több, gazdag anyaggal teli gödör került feltárásra. Méretei és leletei alapján legjelentősebb a T gödör. Az eredetileg földkitermelésre használt óriási gödör betöltésébe később egy nagyméretű gerendavázas csarnokot építettek a IIT. században, amelynek északi ós déli falát kőalapozással készítették. Az északi fal, ahol a faoszlopok helye is szépen látszott, az Intercisaban talált legjobb minőségű és nagyságú kőfalak közé tartozik. Az új víztoronytól NY-ra épülő Z/13— 17 házak területén, az E — D irányú szelvénysorban sok gödör, néhány ház részben kiszedett alapozása került elő. Említésre méltó erről a helyről egy Tuppiter Culminaris oltár és egy bronz mécses. Az 1970. évi ásatások legkiemelkedőbb lelete a canabae DNY-i részén talált fazekaskemence. Jelenlegi mélysége 510 cm. A megmaradt részek teljesen ép állapotban vannak. V-keresztmetszetű égetőterét vályogtégla boltozat fedi, a levegő a boltozat résein jutott a csonakgúla formájú égető térbe. A 2 m mély tüzelőgödörből egy 60 cm átmérőjű nyíláson, a vályoggal kitapasztott falba vágott lépcsőkön lehetett lejutni az égőtérbe. Az 1971. évi ásatási idényben lehetőség nyílt a castrum ásatására is. A vallum átvágása négy helyen történt meg, elsősorban topográfiai kérdések tisztázása végett. Periódus vizsgálat, szempontjából a legjobb képet az I. szelvény nyújtotta, amelyet a porta principalis dextrától D-re húztunk : a palánktábor- árkával együtt öt periódust sikerült megállapítani. A négy szelvény közül csak itt találtuk meg a castrum falát 60 cm magasságig megmaradt állapotban. A belső oldalon három meszes csík mutatta a fal újjáépítését, illetve megerősítését, amelyek mindegyike szintemelkedéssel is járt. Itt a legutolsó építkezés a IV. században volt. Ekkor kövezték ki a via sagularist (teljesen ép), amelynek belső oldalán kövezett csatorna fut. Közvetlenül az út két oldalán épületek emelkednek. A külső oldalon levő épület három keresztfalát feltártuk, ezek az erődfalhoz csatlakoznak. Az út belső oldalán levő épületnek szélső traktusából két helyiség feltárására került sor, amely a korábban föltárt és szir bazilikának meghatározott épület D-i fele. Ez alatt az épület alatt került elő a castrum eddig legkorábbi belső létesítménye: egy földbemólyített, cölöpvázas ház, vályogtéglából épített tűzhelyében Nero dénárral. A II. szelvény a fent említett kapu másik, keleti oldalán vágja át a vallumot. Későbbi gödrök és a vízmosás eltüntette a vódőárok nyomát, a castrum falát pedig teljesen kibányászták. A belső oldalon azonban épen maradtak a rétegek. Itt is előkerült egy — bár jóval gyengébb minőségű — kövezett út, két oldalán épületsorral, de az előzőre merőleges, vagyis E — D-i irányban. IV. század véginek, vagy V. század elejinek kell tarta(9) Visy Zsolt ásatása. 282
