Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 12. 1971 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1972)

Az István király emlékülés előadásai: - Dercsényi Dezső: Magyar művészet István király korában. XII, 1971. p. 268–270.

A szávaszsntdemeteri gorőg kolostor és birtokainak sorsa is azt példázza, hogy az István király korában állott, vagy alapított kolostorok csak az egyházszakadás elmélyülése, a pápai politika megszilárdulása után, a XII — XIII. sz. fordulóján kerülnek római katolikus kezekbe. Feltűnő azonban, hogy bár számos görög kolostorról tudunk, köztük jelentékeny számban királyi alapításúakról, a bizánci építészet jellegzetes elemei ritkák emlékanyagunkban. Ennek az is oka lehetett, hogy a görög kolostorok is az itáliai templomtípust használták. Erre mutat a most feltárt szávaszentdemeteri kolostor három félköríves szentélyzárása. A most vizsgált négy évtizedből egyetlen — igaz, hogy kiemelkedő jelentőségű, egyben egyedülálló — a feldebrői templom sorolható ide. Alapítója Aba Sámuel, István király egyik főtisztviselője és rokona, családi szállásterületén építtette e templomot, valószínűleg maga és utódai temetkezési helyéül. Erre mutat négyzetes, centrális alaprajza; kéthajós altemploma, ahová nemcsak három lejárat, hanem letekintő ablakocskák is nyíltak. Az elmúlt évtizedben sikerült ennek a szórvány emléknek a sokáig vitatott freskóinak művészi eredetét, készülési idejét biztosan megállapítani. A templom mintaképeit, örmény — grúz földön kell keresnünk s hazánkban éppoly társtalanul merül fel, mint Franciaországban Germigny les Près. Mivel a kabarok által megszállt területen épült, nem lehet kizárni annak lehetőségét sem, hogy a honfoglalók magukkal hozott művészeti örökségének egyetlen emléke. Bizáncias freskóit megkísérelték a regensburgi falfestészetből levezetni és a 11. sz. első felére datálni, ma már elfogadottnak tekinthető, hogy a XII. sz. első felében készültek és legközelebb a civatei falképekhez állanak. Feldebrő arra is példa, hogy Bizánc hatása nemcsak közvetlenül, hanem közvetítő területeken keresztül is elérhette hazánkat. Ezt a megállapítást az épületplasztika, sőt a kisművészetek területén is bizonyítani lehet. Lássuk azonban elsősorban a gyérszámú építészeti emlékanyagot. István király állam- ós egyházszervezése teljesen egységesen haladt s a megyék száma ós határa összeesett az egyházi szervezet legfontosabb egységének, az esperességek határaival. Úgy tűnik, hogy a magasabb egyházi szervezet az egyházmegyék számát is meghatározták s kereken tízben állapították meg. Valószínű azonban, hogy nem valamennyi megszervezésére került sor a király életében, ugyancsak nem mindegyik püspöki székesegyház építését kezdték meg azonnal. A legkorábbi alapítású veszprémi egyházmegye székesegyházáról úgy tudtuk, hogy a XX. század eleji restaurálás teljesen megszüntette középkori jellegét, a folyamatban levő helyreállítással együtt végzett kutatás ezt részben megcáfolta s így az eddig ismert gótikus altemplomon kívül több középkori részlet került feltárásra, részben majd bemutatásra. Nagyon fontos a székesegyháztól északra feltárt és alapjaiban bemutatott Szt. György kápolna. Bennünket most nem a nyolcszögű XIII. sz. eleji kápolna érdekel, hanem az alatta fekvő köralaprajzú, mert lehetséges, hogy az államalapítás, tehát az ezredik év előtt készült. Erre azonban még más összefüggésben viszszatórünk. Az esztergomi István-kori székesegyházról természetesen nem tudhatunk többet, hiszen alapjait is elhordták a mai bazilika építésekor. Ugyanez áll a Szt. István protomartir templomra, mely királyi kápolna lehetett. TJj és igen jelentős lelet a várpalotában feltárt körtemplom. A pécsi székesegyház István-kori alakjáról, egyáltalán meglétéről nem szólnak újabb adatok, legfeljebb az valószínűsödött, hogy Péter király, akinek a krónikák az építést tulajdonítják, valóban építője lehetett a királyi bazilikának. A kalocsai érseki templom első alakját újabb kutatás egyhajós, homlokzati tornyos megoldásban valószínűsítette, bár ezt az eredményt újabb ásatás nem támogathatta ezideig. Legtöbbet az erdélyi püspökség, a gyulafehérvári székesegyházról tudunk, melynek első alaprajzát a restauráláskor végzett megfigyelések alapján Entz Géza rekonstruálta nagy valószínűséggel. Háromhajós bazilika volt, de csak főhajója zárult félköríves apszissal, ami nagymértékben rokonítja a székesfehérvári bazilikához. Egyébként Székesfehérvárott a múlt évben indult újabb feltárás, mely eddig érintetlen területek megvizsgálását tűzte ki elsődleges célként. Ettől várhatjuk, hogy az írott források szerint 1018 — 38 között épült háromhajós bazilika alakjára további felvilágosítást kaphatunk, hiszen elméleti megfontolások alapján itt is felmerült egy kisebb méretű egyhajós templom létezése, sőt István királyról szóló kisebb legenda egyik mondata mintha arra utalna, hogy korábban már állott itt kisebb templom. Általában a székesfehérvári történeti kutatások, melyek a város 1972-es milleniumára készülve az elmúlt években igen szép eredménnyel jártak, tisztázták azt is, hogy itt ezer előtt már állt a Szt. Péter templom, amelybe Géza fejedelmet, István atyját eltemették, valamint azt is, hogy e családi templomot elhagyva, új helyen kezdték meg a bazilikát építeni. Világossá vált, hogy a székesfehérvári királyi bazilika az Árpád-ház kultikus központja volt ós később kapcsolódtak hozzá azok a közjogi funkciók (koronázás és koronázási jelvények, krónikák, legendák, levéltár őrzése), melyek szinte egy magyar Saint Denis szerű szerepre mutatnak. Az elmúlt évtized feltárási és kutatási eredménye a királyi kápolnák kérdésének tisztázása. Nagyon valószínű, hogy a királyi szálláshelyeken különleges egyházjogi állású templomok állottak és ezek az egyházmegye joghatósága alól kiemelve közvetlenül az esztergomi érsek alá tartoztak. Ezt a jogukat akkor is megőrizték, amikor ott már nem volt királyi szállás. Első formájukra is következtethetünk, nemcsak a közép-európai, elsősorban a cseh ós a lengyel analógiák, hanem az új feltárások alapján. Sárospatakon, Veszprémben, Esztergomban nagyobb méretű, jó ópítőmunkával emelt körtemplomok kerültek elő, valószínű tehát, hogy ez volt a királyi kápolnák egyik megjelenési formája. Az esztergomi lelet arra is fényt derített, hogy a ma álló XII. sz. végi várkápolna Szt. Vid titulusa az itt álló korábbi körtemplomhoz tartozhatott a Szt. Adalbert működésén keresztül minden bizonnyal Prágához kapcsolódik. A székesegyházakkal azonos jelentőségű bencés monostorok XI. sz. eleji alakjáról is többet tudunk, mint három évtizede. Pannonhalmán a régészeti kutatás ugyan csak a XIII. sz.-i kolostor kerengőjére hozott új eredményeket, de a legkorábbi és legnagyobb magyar bencés apátság monográfusa úgy véli, hogy az ezer előtti alapítás után csak kisléptékű, szinte missziós jellegű, esetleg fa templom és kolostor épülhetett. Az 1015-ben alapított pócsváradi apátság templomának feltárása kettős eredménnyel járt, kitűnt, hogy lényegében vártemplomszerű, kétszintes elrendezésű volt, s valószínű, hogy belső terét három hajóra osztották. A legtöbb eredménnyel a zalavári feltárások jártak, már csak azért is, mert a szláv magyar építkezések összefüggéseire is rávilágítottak. Pribina IX. sz. közepi székhelyének, akkor Mocsárvárnak (Mosaburg) nevezett Zalavár területén elsőnek egy háromhajós bazilikát hozott napvilágra a kutató ásó. Úgy véltem, hogy ez a IX. sz.-i forrásokban említett Szt. Adorján templom, míg a nagy nemzetközi visszhangot kiváltó feltárás eredményét más szakemberek inkább ugyan e forrásokban említett Keresztelő Szt. János templommal azonosították. Elfogadta azonban a szakirodalom azt a megállapításomat, hogy a templom alaprajzi elrendezése, egy déli típushoz kapcsolódott, mely Graubündenen kívül nagyszámban Istriában fordul elő s onnan származott át hozzánk. A feltárások tovább folytatása azonban megállapította, hogy a kőtemplom előtt még két egyházi rendeltetésű épület állott, egy a IX. sz. elején épült feltűnően nagyméretű fatemplom, melyet pusztulása után egy részben kőből, részben fából épített templommal váltották fel. Ez a megállapítás a ma látható templomalapok építését így a XI. sz.-ra teszi. 269