Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)

Tanulmányok – Abhandlungen - Salamon Ágnes – Barkóczi László: IV. század végi, V. század elji temetkezések Csákváron. XI, 1970. p. 78–80.

IV. SZAZAD VÉGI, V. SZAZAD ELEJT TEMETKEZÉSEK CSÁKVÁRON A csákvári település Valéria tartomány északnyugati részében, fontos útkereszteződésnél fekszik. A korai időkből sok lelet, több jókidolgozású kőemlék került elő a területéről, magát a települést és temetőit azonban kevéssé ismerjük. Jelentőségét mutatja, hogy a IV. században azon városok közé tartozott, amelyet fallal vettek körül.

(19e) A körfal megépítése a település szempontjából a későbbi időkre nézve is fontos volt, mert mint a hasonló jellegű .Fenékpusztán is megfigyelhettük, nemcsak a helyi lakosság, hanem a betelepített népcsoportok részére is hoszszú ideig lakóhelyet és védelmet biztosított. A belső pannóniai fallal körülvett városok funkciója még nem minden vonatkozásában tisztázott,

<199) azonban óppen Csákvár é:i Fenékpuszta esetében gondolnunk kell arra, hogy Pannónia szervezetében ezek a települések a gazdasági koncentrációval együtt a védelmet is szolgálták. A csákvári IV. századi temetkezések nincsenek feltárva, de annyit az eddig előkerült sírokból megállapíthattunk, hogy a város késői virágkorában keletkezett temetők topográfiailag nem fedik az ismertetésre került temetőrészeket, nem függnek össze azokkal, a csákvári település utolsó szakaszából valók : a római Csákvár legkésőbbi lakosságának emlékei. Már a feltárások ismertetése során utaltunk az egyes temetőrészek közötti távolságra. Ebből kiindulva a rítus és a tárgyi anyag elemzésekor három temetőrészt különböztettünk meg, s ennek indokoltságát úgy a rítus, mint a leletanyag sajátos színezete még jobban megerősítette. Az 1. temetőrészben a téglasírok és ezzel a helyi lakosság túlsúlyát, s az idegen leletanyag Sporadikus jelentkezését figyeltük meg; — míg a 2. temetőrészben inkább az új lakosság temetkezett. Ezt a nagyszámú aknasíron és a többféle tájoláson kívül a markánsabban jelentkező új fajta leletanyag is mutatja. Az egyidejű temetkezési csoportok különállása megerősít bennünket abban a feltevésben, hogy a későrómai temetkezési rendszer átalakulása az új lakosság beköltözésével van összefüggésben a település új arculatának kialakulását tükrözi. A temetkezési csoportok értékelésénél az alábbi problémák merülnek fel : l.) a római lakosság emlékanyaga a TV. század végén ós az V. század elején 2.) mikor és honnan kerültek Csákvárra az eltemetett id (igen elemek 3.) meddig és milyen keretek között él ez a lakosság és megéri-e a hunok betelepedését a Kárpát-medencébe. A temetőknél megfigyelt temetkezési szokások: így a sírok egymáshoz való viszonya, tájolás és a sírba helyezés módja, természetszerűleg mutat a IV. századi pannóniai temetőkkel rokon vonásokat, de mutat eltéréseket is. Az egyezések és a különbségek a temetőrészeken belül is tapasztalhatók. Ezeket igyekszünk a továbbiakban nyomonkövetni. Az l. temetői-észre a csoportos temetkezés a jellemző, valamint a sírok Ny — K-i tájolása, — ellentétben a 2. temetőrósszel, ahol a soros temetkezést és különböző tájolást figyelhetünk meg. 25 sír D-É-i; 9 DK-ÉNy-i; 6 ÉNy-DK-i; 1 DK-ÉNy-i illetve É-D-i irányítású. Az 1. temetőrészben a férfi sírok, míg a 2.-ban a női sírok vannak túlsúlyban. A gyermeksírok száma általában kevés. Az 1. temetőrész; 17 sírjából csupán 3 aknasír. A téglasírok közül azonban csak 5 szabályosan megépített. A többieknél a sírgödörnek csak egy része van kirakva téglával: feneke, v. oldalai, azok közül a két rövidebb, vagy a két hosszabb. Az is előfordult, hogy csupán a csontváz felett találunk egy-két téglát. — A 2. temetőrészben a tégla és az aknasírok arányosan oszlanak meg: 26 téglasír, 25 aknasír. A téglasírok közül 7 a szabályosan megépített. Két olyan temetkezést is megfigyeltünk, ahol a téglát kővel vegyesen használták. A sírok mellékletekkel való ellátottságát áttekintve szintén három csoportot tudunk elkülöníteni. A mellékletnélküli sírokat; a kevés melléklettel, szegényesen eltemétetteket; és a mellékletekkel jól ellátott — viseleti tárgyat bőségesen tartalmazó sírokat. A második csoportban általában nem jelennek meg új tárgyi formák, azokat zömmel a harmadik csoport tartalmazza. Vizsgáljuk meg, hogyan lehet a temetkezési forma alapján, — figyelembe véve a mellékleteket, pontosabban meghatározni a temetkezések jellegét. 1.) A IV. Század szokásos temetkezési formája alapján itt is fel kell tételeznünk, hogy a teljes téglasír a római lakossággal van kapcsolatban, amely még a késői időkben is ragaszkodott a hagyományokhoz. Az 1. temetőrészben 5 ilyen sír került elő : 41, 42, 45, 48, 50. A 48. és 50. sír melléklet nélküli váza a 45. sír kettős temetkezése, kapcsolatba hozható, a Pannoniából ismert, elszegényedett lakossággal (Kisárpás). A 41. sír vasveretes ládikája a régi, kopott oroszlánfejes kulccsal szintén utalhat ilyen kapcsolatokra. A 42. sírban eltemetett fiatal lány mellékletei nem római eredetűek. A bronz csengő, az átfúrt bronz korong, és a göngyök idegenek a pannóniai környezetben. Ebben az esetben arra gondolunk, hogy az eltemettető család ragaszkodott a római hagyományokhoz. — A 2. temetőrész tóglasírjait vizsgálva: 2, 6, 19, 33, 62, 63, 66 — azt látjuk, hogy a 62. sírban egy férfi és egy női váz volt melléklet nélkül eltemetve. A 66. sírban többszöri — háromszori? — utántemetkezóst figyeltek meg, és szintén nagyon kevés anyag került napvilágra: vascsat, kopott kétsoros fésű és egy orsógomb. Az utántemetkezós rítusa a római korban sok esetben megfigyelhető Pannóniáiban, ós azt jelenti, hogy egy-egy család a tóglasírt, hasonlóan a sírkerthez vagy a szarkofághoz, családi temetkezési helyként használta fel. így a fentebb említett sírokat ennek alapján is nagy valószínűséggel kapcsolhatjuk a helyi római lakossághoz. Az előbbi sírokkal szemben a 2, 6, 19, 33. számú téglasírokban csupán egyszeri temetkezést találunk barbár jellegű emlékanyaggal. Â 33. sír viszonylagos bőséges leletanyagából ki kell emelnünk az aláhajlítot t lábú fibulákat, az oktaéder fülbevalókat, ós a 8-as formájú bronz láncot; a 19. sírból a vas csatot ós a vas karkötőt. Emellett azonban a sírokban talált üvegpohár és bögre római készítmény. Barbár jelleg mutatkozik meg a 2. Sír rombuszalakú poncolt veretein ós bögréjén, bár a sírban római veret és római karkötők is voltak. Nem számít pannóniai árunak a 6. sír profilált ezüst tűje ás borostyán gyöngyei sem. Mind a négy sír viszonylagos gazdagsága és a teljes téglatemetkezés kapcsán arra kell gondolnunk, hogy olyan idegen eredetű nőkről van szó akiknek római családja megőrizte a római temetkezési formát. 2.) A részleges téglasírok arra mutatnak, hogy a temetkezések e késői szakaszában ha nem is állt elegendő tégla rendelkezésükre, igyekeztek megőrizni a hagyományokat. Meg kell jegyeznünk, hogy a részleges téglasírok építésének szokása a későrómai temetőkben itt-ott feltűnik már, (200) jellegzetessé azonban csak a csákvári típusú temetkezéseknél válik. Az 1. temetőrész tóglasírjainál is megfigyelhető a leletanyaghiány, amivel kapcsolatban már utaltunk az elszegényedett helyi lakosságra (48. 50. sír). Több sírban pedig néhány olyan tárgyat találtunk, amelyet feltehetően szintén a római lakossággal hozhatunk kapcsolatba (43, 44, 47, 52. sír). A 43. és 44. sír korábbi edénymelléklete, a 49. és 51. sírban előkerült pohár és korsó együttes szintén római hagyományokra utal. Nem sorolhatjuk a római sírok közé a 46, 54, 56. férfi sírokat. Az övön függő kés és készség, a 46. sír ezüst, kisméretű szíjvége, valamint az 56. sír ráhajlópeckű csatja már nem tartozik a klasszikus későrómai övfelszerelós tárgyai közé, és azt mutatja, hogy viselője nem római etnikumú. A 2. temetőrészben a 18, 22, 28. sírok leletnólküliek, így ezeket is a római lakosság temetkezéseihez soroljuk. Kevés melléklet van a 10, 25, 30. sírokban. Töredékes fésű, kopott bronz karkötő, pár szem gyöngy ós a mázas kerámia arra mutat, hogy még ezekben a sírokban is a helyi lakosság temetkezett. — A sírok má78