Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)

Tanulmányok – Abhandlungen - Salamon Ágnes – Barkóczi László: IV. század végi, V. század elji temetkezések Csákváron. XI, 1970. p. 78–80.

sik részében: 7, 11, 12, 14, 16, 17, 23, 24, 29, 31, 61 (kő és habarcsos sír) 68; aláhajlított lábú fibula, oktaéder fülbevaló, púposhátú fésű, nyakpárnás korsó és idegen jellegű kerámia utal arra, hogy a helyi lakosságtól eltérő viseletű nép temetkezett ezekbe a sírokba. A sírok többsége női sír, így mág arra is gondolhatunk, hogy az együttélés folyamán — ami e temetőből világosan kitűnik, — a helyi lakosság is átvehette az idegen eredetű tárgyak viseletét. 3.) Az 1. temetőrés^ 53, 55, 58. aknasírjainuk mellékletei közül az 58. sír karikán függő csontgúlája, az 55. sír kerrek, ráhajlópeckű bronz csatja idegenek a római környezetben, l'annoniától keletre mutatnak. Az 53. sírban egy nagyméretű, katonai jellegű bronz csat volt ugyan, de az eltemetés módja miatt az idegen sírok közé soroljuk. — A 2. temetőrésznél az akanasírok egyöntetűen az idegen lakosságra jellemzőek. Ezek a sírok jórészt a temetőrész északi felében helyezkednek el, és egyrészük irányításban is eltér a többitől. Nem tudjuk, hogy ez az eltérés csak időbeli vagy etnikai különbséget jelent-e, valószínű, mind a kettőt. Az aknasírok között 4 melléklet nélküli: 4, 36, 38, 39. A férfi sírokban vascsat, vaskos ós készség mellett négy alkalommai hagymafejes fibula is volt; 3, 9, 60, 64; a 9. sírban palack és pohár melléklettel. Az 1. sírban ráhajlópeckű bronz csat, kanellurás palack; az 59. sírban római talpas tál és mázas korsó volt. В sírok közül különösen figyelmet érdemel a 65. sír, ókvágásotí garnitúrája. Az a tény, hogy az öv a halott lábán volt keresztbe fektetve, arra mutat, hogy viselője nem római volt, csupán római szolgálatban állott. - - A csoport női sírjai : 5, 13, 21, 20, 26, 34, 40, 64 sírok még határozottabban mutatják az idegen eredetet. A 20, 40, 67. sír oktaéder függői, a 34. sír aláhajlított lábú fibulái, a 21. és 34. sír kétsoros csontfésűi, valamint az 5. sír amulettjei dokumentálják ezt. Mindezek mellett néhány római karperec, egy pohár és palack melléklet, egy csatfibula is található ezekben a sírokban. Az előbbi elemzésekből világosan látszik, hogy a csákvári, fallal körülvett későrómai telephelyre a IV. század legvégén betelepített barbár népcsoport a helyi lakossággal keveredve még több évtizedig együttólt. Az eddig ismert legkésőbbi sírok nemcsak Pannoniában, hanem Itáliában is gyakran leleLnólküliek, és ez a tény igen megnehezíti a későrómai lakosság régészeti anyagának kutatását; eltekintve attól, hogy a leletnélküliséget az elszegényedés, vagy a keresztény ríoas szigorú előírásai okozták. Temetőnkben azonban az a szerencsés helyzet állott elő, hogy megtalálhatók a jól megépített téglasírok, és e sírok egy részében gazdagnak mondható lij típus leletanyag is jelentkezik. így csaknem minden esetben eldönthető, hogy melyek a barbár személyek még akkor is, ha azok teljes vagy részleges téglasírokban voltak eltemetve. Az általunk vizsgált temetőrészekben a római áruk nagy része kopott, használt, nem a temetkezéssel egykorú. Összetételük vegyes, látszik, hogy megtalált vagy sokáig őrzött darabok. A római élet e népcsoport idekerülósekor már gyenge intenzitású volt, s a korábbi századoktól eltérően már nem látta el megfelelő mennyiségű és minőségű áruval a betelepülőket. — Annál feltűnőbb, hogy a temetkezési módban a rómaiság a keveredés ellenére is igyekszik megtartani hagyományait. Legjobb példa erre, hogy idegen öltözetű egyéneket is találunk teljes vagy részleges téglasírba eltemetve. Hogy egyáltalán milyen volt az élet a temetkezések korában, vagy miféle árukószítés létezett, azt talán legjobban a kerámián mérhetjük le. A mindennapi életnek fontos tartozéka volt az agyagedény, s a római telepeken mindég nagy mennyiségben fordul elő. A korábban betelepített barbár népcsoportok azért nem ismerhetők fel, — illetve csak nyomokban figyelhetők meg, — mert a római kerámia művesség bőven ellátta őket szebb és jobb minőségű edényekkel, jobbakkal mint amilyeneket ők maguk előállítani tudtak. A csákvári kerámia nagyobbik része azonban idegen kézművesek terméke, így arra kell következtetnünk, hogy a római kerámia gyártás már alig lehetett, ami volt, az nem sokban különbözött az idegenek készítményeitől. A Csákváron talált római típusú darabok is, már nehézkes, vastagfalú készítmények, távol állnak a IV. századi, magas szinten dolgozó fazekasok munkáitól. Hogy milyen gyenge volt az edényművesség, azt jól mutatja az a tény, hogy még megtalált korarómai készítményeket is milyen szívesen helyeznek a sírokba. A durva, vas tagfalú edényeket ós a korarómai kerámiák felhasználását teJsintve, kétségesnek kell tartanunk még a mázas kerámiák korabeli gyártását is. Lehet, hogy itt is már korábbi használt, megtalált darabokat helyeztek a sírokba. Amíg a kisleletanyagnak utánpótlása nincs, a kerámia gyártás főleg az idegenek színvonalát képviseli, addig feltűnőnek kell tartanunk azt, hogy üveganyag mindkét temetőrészben gyakran és rendszeresen fordul elő. Fel kell figyelnünk erre a jelenségre, mert a tartományon kívül is a nasonló korú temetkezésekben, hasonló üvegáru fordul elő. (Csongrád, Szob, Untersiebenbrunn, Tápómalajdok stb). Ebből mindenesetre arra is következtethetünk, hogy az üvegedényeknek a barbároknál különleges szerepe volt. A csákvári üvegek két kivételtől eltekintve egységesek, egy műhelyre mutatnak. A keletről — Szíriából — származó üveganyagnak Eszakitália egyik közvetítője, sok esetben gyártója is. De emellett Pannoniában is készítettek üveget. A helyi gyártás és az import talán a legjobban a csákvári anyagon mérhető le : a pettyes pohár finomságán és a többi pohár lényegesen rosszabb kivitelén. Csákváron két kivételtől eltekintve csak a zöld, rosszabb minőségű üvegek találhatók meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ezt a gyenge minőségű üveget gyártották ez időben Pannoniában. Megállapítható, hogy ugyanakkor jobb minőségű üveget is készítettek. Példa erre többek között éppen a Csák váron talált félgömb alakú pohár és a körteformájú palack, amelyek egyik szomszédos pannóniai telepről, lehet hogy éppen Ságvárról kerültek ide. Ezek a darabok azt mutatják tehát, hogy a csákvári üvegek nem választhatók el időben attól a másfajta anyagtól ós formától, amelyet az előbbi két kivétel, és a hozzátartozó kör képvisel. A csákvári üvegek tehát egyrészt egy zárt egységet jelentenek, de párhuzamosnak mondhatók az ugyanebben az időben Pan non iában máshol folyó üvegmű vességgel is. Úgy tűnik, mintha ezeket a telepeseket központi műhelyekből látták volna el ilyen egységes üveganyaggal. Mindenesetre erre utalhat, hogy a barbaricumi üvegleletek is ezekből a típusokból tevődnek össze. Lehetségesnek kell tartammk, hogy az üveg ebben a késői időben is egyfajta szolgáltatás volt a rómaiak részéről a barbárok számára. A későrómai lakossággal keveredett barbárok régészeti leletanyaga több komponensből tevődik össze. Míg a kerámia és a viseleti anyag egy része a muntóniai temetők anyagához kapcsolódik, addig a női sírok egy csoportjában megjelenő oktaéder fülbevaló idegen az előbbi körben. Felmerül a kérdés, hogy az oktaéder fülbevaló milyen népcsoporttal került Pannoniába? A Kárpátmedeneón kívül ezt a fülbevaló típust Déloroszországból — Korcs, Krím, Olbia— ismerjük. Megfigyeltük, hogy e fülbevaló elsőként a csákvári korú és jellegű temetőkben jelenik meg a tartományban s Pannonián kívül is azokon a helyeken fordul elő, ahol a csákvárival rokon viseletben eltemetetteket találtunk. Az oktaéder fülbevaló tehát még római korban tűnik fel, s idekerülóse az ezekben az évtizedekben Pannoniába telepített népcsoportokkal van összefüggésben. Az oktaéder fülbevaló e népcsoportok közelebbi meghatározása szempontjából is lényeges, ugyanis a részben a munténiához, részben Déloroszországhoz kapcsolódó emlókanyagból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy e népcsoportok keleti lakóhelyét olyan földrajzi területen kell keresnünk, amely mindkét területtel határos volt. A csákvári temető pontosabb kornológiáját az alábbiakban foglalhatjuk össze. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk azt, hogy pénzmellékletek a sírokban nincsenek illetve ami előkerült az át van fúrva, tehát már ékszerként használták. Nincs adatunk arra sem, hogy a Szórvány sírokból került volna elő érem. A sírok környékéről ismert éremanyag vegyes, rendszeres pénzforgalmat nem mutat. Ez arra enged következtetni, hogy a temető lakosai vagy nem éltek a pénzgazdálkodással, vagy már nem is volt 79