Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)

Irodalom – Beschprechungen - Fitz Jenő: A concilium provinciae Pannonia Inferiorban. XI, 1970. p. 152–153.

legfeljebb két betű számára van hely, semmiesetre sem háromnak. Peculiaris tisztségei a bátmonostori feliratok a következőképpen értelmezhetők : 1. Decurio Aquincumban, decurio, duumvir és fiamén a municipiumh&n : 2. Aquincumban volt duumvir és fiamén (így NAGY T., Budapest az ókorban, Budapest 1942, 420.). A felirat sorrendje az előző mellett szól, a második variációról akkor lehet szó, ha a követ Aquincumból hurcolták el. Az első megoldásnál a városnév Singidunumra nem egészíthető ki : a városi magistratus ólén itt nem II viri, hanem valószínűleg IUI viri állottak (A. et J. SASEL, Inscriptiones latináé quae in Iugoslavia inter annos MGMXL et MCMLX repertae et editae sunt. Situla 5, 1963, 24. sz.). Amellett a provincia főpapját a helyi arisztokráciából választották: Peculiaris pannóniai város duumvirje volt (J. DEININGER, о. c, 151.). De nem biztos a Singidunum kiegészítés akkor sem, ha Peculiaris Aquincum flamenje, majd duumvirje volt. A két felirat nem azonos korú — az aquincum feliraton még csak decurio — ha mindkettő a Severusok korára keltezhető is. Ehhez járul egy savariai bronz bélyegző C. Tit(ius) / Ant(onius) Pecu/liaris co/nd(uctori vect(igalium) oclt(o) Pann(oniarum) II / ann(o) XIII. felirattal (P. BUOCZ T., Savaria topográfiája. Szombathely év п., 36. ; MÓCSY A., AArchHung 21, 1969, 348.). A bélyegző mintegy 20 évvel, esetleg még többel korábbi, mint az aquincumi felirat: a vám-bérlők (conductores) helyét Marcus Aureliusalatt foglaltakéi procuratorok (DOBÓ A., AErtlII/ 1, 1940, 151.). Ha a conductor Peculiaris ugyanaz a személy, mint a decurio, valószínűnek látszik, hogy az illyricumi vámot, vagy annak egy részét bérlő Antonii idősebb generációjához tartózhatott és procuratorként már nem működött: e méltóságának említése aligha maradhatott volna el feliratairól. Ebben az esetben Peculiaris Antoninus Pius és Marcus Aurelius alatt lehetett Pannóniában conductor, később azonban kivált a családi vámbérletből és évtizedekkel később, öregkorában az aquincumi fórumon valamilyen alkalomból építkezett. A három emlék között megállapítható jelentős időkülönbség és a legkésőbbi feliraton leolvasható, az aquincumi felirat után kezdődő municipális karrier arra enged következtetni, hogy esetleg nem egy személyhez kell fiíznünk a három emléket. Az aquincumi felirat decurio]a Aquincum mellett Singidunum ordojának is tagja volt. Ez a Peculiaris feltehetően azonosítható a conductorral : a vámbérlőket, akik több provinciára kiterjedő hatáskörrel működtek, nem egy esetben az érdekelt városok megtiszteltetésül municipális tisztségekkel ruházták fel. így [T.] Iulius Capito Sirmium, Oescus, Poetovio, Ratiara, Sarmizegetusa, Romula, Tomi ordojában kapott helyet (CIL, III, 7429 = D., 1465). Amenynyiben ez az azonosítás helytálló, ez a Peculiaris feltehetően hivatali ideje alatt, tehát a II. század közepe táján nyerhette el a két városban a decurio címet, amelyeket Septimius Severus korában is viselt. Az egykori conductor, a provincia vámügyeit továbbra is kezükben tartó Antonii rokona, ha az üzleti ügyektől való visszavonulása után Aquincumban telepedett le, bizonyára nem késői öregségében nyerte volna el egymás után a municipális karrier különböző fokozatait, a főpapi méltóságig. Ha ezt a lehetőséget nem is hagyhatjuk figyelmen kívül, valószínűbbnek tűnik, hogy a sacerdos arae Augusti-han nem őt, hanem fiát láthatjuk. Ebben az esetben azonban nyilvánvaló, hogy a municipium, amelyet a bátmonostori felirat említ, nem lehet Singidunum. Annak a feltevésnek tehát, amelyet e gondolatsor kezdetén idéztünk — a bátmonostori feliraton említett municipiumban Gorsiumot tételezhetjük fel —, ha korlátozottan is, megvan a jogosultsága. A concilium provinciáé helyének meghatározásában a különbözőképpen magyarázható feliratoknál kedvezőbb azok a kutatási eredmények, amelyek a gorsiumi régészeti feltárásokból adódtak. A település központjában, a városon áthaladó főútvonalakat egyesítő decumanus maximus és cardo maximus kereszteződésénél sikerült a forum helyét tisztázni. Ennek díszesen kialakított északi oldalán lépcső vezetett fel a település reprezentatív méretű, arányú központi épületeihez, amelyekben joggal láthatjuk Gorsium area sacraját. Az itt elhelyezkedő épületcsoport közepén széles oszlopcsarnok ós egy keresztben elhelyezett tóglapadlós csarnok után a templom emelkedett. A szent terület nyugati oldalát egyetlen hatalmas csarnok foglalta el amelynek apszissal elhelyezett záródó északi végét nagyméretű oltár foglalta el, két Szélén felvezető lépcsőkkel és az oltár előtt a csarnokban áldozati hellyel. A nagyszabású keleti szárnyat egyelőre kis részben feltárt reprezentatív jellegű épület foglalta el. Ez az együttes arányaival, ünnepélyes jellegével, leleteivel félreérthetetlenül kultuszhely volt. Hogy a nyugati csarnokban levő oltárban az ara Augusti Pannóniáé inferiorist, a keleti oldalon levő reprezentatív házban esetleg a concilium provinciáé székhelyét láthatjuk, néhány további adat szól. A nagyszabású épületek kialakítására az éremanyag tanúsága szerint Traianus alatt került sor. Ez megegyezik azzal az általános megfigyeléssel, amely szerint a concilium provinciáét általában közvetlenül a provincia megszervezése után hozták létre, így Daciában ez nem sokkal 106 után, mindenképpen Traianus alatt történt (J. DEININGER, о. c, 32-33.). Ez a gyakorlat alapján valószímínek tarthatjuk, hogy PannóniaInferiorban az ara Augusti építkezése nem sokkul 106 után kezdődhetett, nagyjából egy időben a dáciai concilium provinciáé felállításával. Az alsópannóniai tartomány gyűlés és császárkultusz megszervezése 106 után és a Traianus korára datálható nagyszabású kultuszhely építése Gorsiumban aligha vonatkoztatható el egymástól. Septimius Severus 202. évi pannóniai látogatása során (AArchHung 11, 1959, 237-263.) Mursa ós Vindobona között csak egy ízben tért el a limes-útról, amikor Gorsiumba látogatott, ahol valószínűleg ekkor szentelték fela császárok által helyreállított templomot (GIL, III, 3342). A töredékes felirat alapján nem adható kétséget kizáró feloldás, melyik istennek szentelt templom újjáépítése történt ekkor. Mommsen a feliratot templu(m) d[ivi Marci] formában oldotta fel. Alföldi A. templu(m) D[olicheni] kiegészítést adott (о. c, 21 7.). Ezt az értelmezést R. Egger (o.e., 168.) és Alföldi G. (Antan 8, 1961, 302.) egymástól függetlenül templu(m) Dfianae]val helyesbítették. M ó с s y A. nézete viszont ismét Mommsen -éhez áll közel : a templomot valamelyik consecrált császárnak szentelhették (RE Suppl. 9, 1962, 739.). A consecrált császárok között nem vehetjük Számításba Marcus Aureliust — akinek ugyan volt Gorsiumban temploma — , mivel a város 178-ban pusztult el, még Marcus életében, 180 után emelt temploma 202 körül aligha szorulhatott mint vetustate conlapsum helyreállításra. A felirat azonban kiegészíthető templu(m) dfivi Aug(usti)], illetve dfivorum) Augg(ustorum)] formában is. Ezen felvethető kiegészítés mellett szólnak az ásatási megfigyelések is. Az area sacra épületei a marcoman háborúk idején, minden valószínűség szerint 178-ban pusztulás áldozatai lettek. A háború az épületek tetőszerkezetót és belső berendezését tette tönkre, a falak általában kevés kárt szenvedtek. Ennek a következtében a templom helyreállítása a II. század utolsó éveiben lényegesebb változtatás nélkül történt, ellentétben a város többi ismert épületeivel, amelyek a szarmata támadást nem élték túl és helyükön új épületeket éneitek. A felirattöredék ezzel az értelmezéssel a provinciális császárkultusz templomának helyreállítására vonatkozik. A concilium provinciáé helye számos provinciában — Macedóniában, Thraciában, Moesia superiorban, Daciában, Pannónia superiorban stb. — nem a helytartó székhelyén volt, ezzel is jelezve a tartomán y gyűlés különállását a kormányzattól (J. DEININGER, o. c, 144.). Ez a szétválasztás a felhozott példák szerint a dunavidéki provinciákra különösen jellemző volt. Amikor tehát Traianus császár Pannónia Inferior vallási központját Gorsiumban alakította ki, az Illyricumban érvényesülő gyakorlatot követte. A táci ásatás jelenlegi szakaszában még nem adható felelet arra a kérdésre, milyen elgondolás alapján történhetett ez a helykijelölés. Gorsium a római megszállás előtt aligha volt törzsi központ — ha egyáltalában lakott volt — , és annak sincs nyoma, hogy a gorsiumi forum környékének már korábban kultuszhely jellege lett volna. Fitz Jenő 153