Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Irodalom – Beschprechungen - Fitz Jenő: A pannóniai bányák igazgatása. XI, 1970. p. 154–156.
V PANNÓNIAI BÁNYÁK IGAZGATÁSA Á. DOBÓ, Die Verwaltung der römischen Provinz Pannonién von Augustus bis Diocletianus. Budapest 1968, 201p. „Außer Steinbrüchen fanden sieh in Pannonién keim; bedeutenden Bergwerke. Die dalmatinischen Silber- und die Eisenbergwerke in Noricum wurden, wie A.Mócsy (Panonnia, RE Suppl. 9, 1962, 594.) vermutet, von Pannonién aus verwaltet." A szerző ezzel a két mondattal vezeti be a bányaprocuratorokra vonatkozó feliratok ismertetését. A kutatás régi mulasztása, hogy nem vizsgálta meg a pannóniai bányák igazgatását, előtanulmányok tehát nem álltak rendelkezésére a szerzőnek. Ez természetesen nem menti, hogy e munka keretében nem tartotta feladatának a hiány pótlását, amikor az anyag rendelkezésére állott. Sőt a feliratok értékelésében annyira sem ment el, hogy a bánya-igazgatásra vonatkozó eddigi — idézett— megállajntásokat kritikával vette volna át. Pedig azok bizonyos fokig revízióra szorulnak. Azokat a proeuratorokat, akik esak pannóniai hatáskörrel működtek, a rendel kezesre álló feliratos anyag alapján egyöntetűen procurator argentariarum, Pannonicarumnak nevezték (A. DO В Ó, о', с, 277, 278, 279. sz.). Bizonyítékok hiányában nagyon kevés valószínűség szól a mellett, hogy a procurator es argentariarum kőbányákat felügyeltek volna. M ó с s y A. feltételezte, hogy a Traianus és Hadrianus érmek hátlapjain olvasható metalli Ulpiani Pann(onici) és metal(lis) Pannonicis köriratok {RIC II. 241, 294, 474, III. 313) metallum kifejezése kőbányákra is vonatkozhat (M ó e s у А. о. с, 674.). На ebben a nézetében osztoznánk is M ó e s у A.-val, arra mindenesetre rá kell mutatni, hogy a procurator metallorum elnevezés esak olyan proeuratoroknál fordul elő, akiknek működési területe Pannóniára és Dalmatiára terjedt ki. Mivel Dalmatiában az ezüstön kívül már az ókorban különböző éreek bányászása folyt, a metallum kifejezésben a bányaigazgatás hatáskörébe tartozó valamennyi ércet érthetjük, vagy — mivel procuratores argentariarum Pannonicarum, et Dalmaticarum elnevezéssel is találkozunk — a metallum a bányaigazgatásban az ezüstön kívül valamennyi ércet, valamennyi bányát jelenthette, feltéve, hogy a proeuratorok kétféle elnevezése két elhatárolt hivatalt is jelentett, — ez azonban nagyon is kérdéses. Pannónia és Dalmatia bányáinak közös igazgatás alá helyezése előtt tehát Pannónia bányái egy procurator argentariarum ellenőrzése alatt állottak, ami legalább is valószínűvé teszi, hogy Pannóniában, annak déli részében, a mai Slovenia területén és a Szávától délre (J. SA&EL, 2iva Antika 3, 1953, 262-267.) mégis működtek ezüstbányák. (így NAGY T., AArehHung 21, 1969, 407.). A szerző által elfogadott másik feltevés, amely szerint Dalmatia és Norcium bányáit (vagy azok egy részét) Pannóniából kormányozták volna, a CIL, III, 4809= D., 1467S> feliraton alapul, amelyet a szerzőnél a következő formában olvashatunk: Isidi Norei(ae) / v. s. I. m. / pro salute I Q. Septuei / Clementis I con(ductoris) fer(rariarum) N(oricarmn) P(annonicarum) D(elmaticarum) et Ti. Cl. Heracleae / et Cn. Octa(vi) Secundi / pro(curatorum) fer(rariarum) Q. S'eptueius /Valens pro(curator) ferr(ariarum). A feliratot a noricumi bányavidék központjában, Viruii u m -ban állították, így ennek alapján bajos lenne arra következtetni, hogy a bányaigazgatás Pannóniából történt volna. (NAGY Т., о. с, 407.) De a felirat feloldását is jó ideje helyesbítette a kutatás: B. E g g e r (Führer durch die Antikensammlung des Landesmuseum in Klagenfurt, Wien 1921, 50) olvasása szerint a felirat 6. sora: con(ductoris) fer(rariarum) N(oricarum) p(artis) d(imidiae). Ezzel a három provinciára kiterjedő bányaigazgatás egyetlen vélt bizonyítéka elesik. De a pannónia és a dalmatiai bányák együttes vezetése is esak a fejlődés későbbi Szakaszától mutatható ki. A bányaigazgatás korai időszakából, amikor az bérlők, couductores kezében volt, pannóniai emlékünk nem maradt. A következő korszakban a bérleti rendszer fenntartása mellett a conductores ellenőrzésére procuratorest küldtek ki, akik Pannóniában sexagenariusok voltak. Ezek a proeuratorok közé tartozott L. Crepereius Paulus (A. DOBÓ, 0. c, 277. sz., AÉ, 1915, 46. sz.) és M. Antonius Eabianus (A. DOBÓ, o.e., 278, D., 9019). A szerző mindkettőt centenáriumnak jelölte, ami azonban a feliratokból kitűnően is téves. L. Crepereius Paulus a pannóniai ezüstbányák proeuraturája előtt az ola I Cannenefatium praefectusa volt : az 500-as lovascsapatok parancsnokai szabályszerűen sexagenarius procuraturát kaphattak. M. Antonius Eabianus esetében, hogy a proeuratort centenariusnak jelölhesse, Dobó A. a karriert a feliratban adott sorrendtől eltérően írta le. Fabianus először procurator XL Qalliarum et portus ,volt, ezt követően procurator argentariarum Pannonicarum, végül conductor portorii Illyrici (így H.-G. PFLAUM, Les carrières procuratoriennes équestres sous le Haut-Empire romain, Paris 1960 - 1961, 352 - 354, 150.sz.). A bányaigazgatás következő szakaszában, Antoninus Pius alatt, Pannónia bányái közvetlen állami irányítás alá kerültek, most már centenarius proeuratorok alatt. Ebben az időszakban állt a bányák élén L. Septi[. . . .] Petro[nianus] (A. DOBÓ, о. c, 279, AÉ, 1958, 158.), aki előzőleg Moesia inferior centenarius procuratora volt (Dobó A. indokolás nélkül Moesia inferior után tette a commentaries praef. praetorio megbízatását, amely a feliraton Moesia előtt szerepel és természetszerűleg ígv találjuk az irodalomban is, cf. H.-G.PFLAUM, o. c", 977, 146 bis. sz.). Pannónia után Mauretania Casesariensis ducenarius procuratora lett. 154
