Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)
Tanulmányok – Abhandlungen - Kovács László: A honfogaló magyarok lándzsái és lándzsástemetkezésük. – Die Lanzen der Landnehmenden Ungarn und ihre Lanzenbestattung. XI, 1970. p. 81–108. t. XXXI–XXXIV.
került, nem boríthatta el vastagon a talajréteg, s így a kezdődő földművelés a felszínre vethette. Nem lehet véletlen azonban, hogy a majsi temetőben Kiss A. egy — a sírokkal a korban megegyező — lándzsát a sírok közötti térségben talált meg; valószínű, hogy ennek legutoljára sírjelző szerepe lehetett« 63 ). 3. A lándzsamellékletes sírok értékelése Hogyan értékeljük ezek után néhány hiteles lándzsás sírunkat? A X. sz.-i orosz lándzsák zöme a kievi Oroszország ÉK-i részén összpontosul. Némelyik temetőben ritkák, másutt igen gyakoriak. A. N. Kirpicsnyikov szerint tömeges előfordulásuk az egykori katonai településeket jelzi ; valóban, a XII —XIII. sz.-i lándzsák zöme már a településekről származik <364) . A X. sz.-i orosz lándzsások többsége kitűnően felszerelt feudális birtokos vagy druzsinatag volt, sírjukban a lándzsa mellett kard, balta, íj és nyílcsúcsok találhatók ; vagyis teljes fegyverzetben temették el őket <365) . A XI —XII. sz.-i lándzsás férfiak jó részének már a lándzsa egyetlen fegyvere, ők hadbahívható szabad földművelők voltak, s az általuk használt fegyverzet egyszerűsége társadalmi helyzetükről tanúskodik (36fi) . Teljes fegyverzetben temették el a X —XI. sz.-i lengyel harcosokat is, mellékletbeni gazdagságuk különbségei társadalmi rétegeződésüket mutatják (367) . Más a helyzet a szaltovói típusú temetőkben, ahol kevés lándzsa került elő, holott seregük fegyverzetébe az íj, szablya, balta, kindzsál, buzogány és lasszó mellett a lándzsa is beletartozott (368) , mégis ilyen teljes fegyverzet a sírokban nem mutatkozik. Világosan kitűnik viszont az egykori rétegeződés a X — XIII. sz.-i nomádok temetkezéseiből. Az íjas-nyilas, lóval vagy anélkül eltemetett harcosok a könnyűlovasság tagjai voltak (az íj és nyíl „kötelező" felszerelési tárgy volt) (369) , a lándzsás-szablyás, néha láncvértes, s ugyancsak íjasnyilas, legtöbbször felszerszámozott lóval eltemetett harcosok a nehézlovasság állományába tartoztak, s vezető rétegük a teljes támadófegyverzettel, láncinggel, sisakkal, s gazdag lószerszámmal és lóval eltemetett vitézekből állott (370) . Bár a honfoglaló magyarok a felsorolt fegyvereket, a kindzsál kivételével, mind ismerték, s valószínűleg a fenti értelemben vett nehézlovasságuk is volt <371) , nyilvánvaló, hogy férfihalottaikat — az avarokhoz hasonlóan (372) — nem teljes fegyverzetben temették el; a sírba tett fegyverek, viseleti tárgyak számát és minőségét az elhunyt társadalmi helyzete szabta (363) így magyarázatot nyernénk a szórványos lándzsaleletek viszonylag nagy számára is. (364) A. N. KIRPICSNYIKOV, о. c, II, 6 - 9. (365) Ibid., 18-19. (366) Ibid., 19-20. (367) BAKAY К., о. с, 22 - 23. (368) N. JA. MERPERT, Isztorija, 142- 143. (369) SZ. A. PLETNYOVA, Pecsenyegi, 197; GYÖRFFY GY. Napkelet 79. (370) SZ. A. PLETNYOVA, Pecsenyegi, 197. (371) LÁSZLÓ GY., Honfoglaló, 121. me g(373) gigák és vértezet maradványa sírból még nem került elő, de egyetlen, teljes támadófegyverzetet tartalmazó sírt sem ismerünk (374) . Az utóbbi évek kutatásai során alakult ki az a nézet, hogy a szablyás, ill. a kardos sírokban a katonáskodók különféle szintű vezetőrétegét kell látnunk (375> ; s feltehető, hogy a baltás sírok is hasonló jellegzetességet mutatnak <376) . így tehát, az íjas-nyilas-tegzes fegyvermellékletű sírokban kell a honfoglaló magyarság harcos köznépét keresnünk, ez a leletcsoport a Bölcs Leó-féle fegyverzetleírásnak is megfelel. A hiteles lándzsás sírok száma viszont oly csekély, hogy nehéz bármilyen következtetésre is felhasználnunk; kísérő mellékletbeli szegénységük nyomán valószínűleg a köznéphez sorolhatók. Feltevésünket támogatni látszik az a tény, hogy a lándzsás sírok nem rendelkeznek olyan — a kísérőleletek számában, megoszlásában, átlagos nyílcsúcsszámban megmutatkozó — jellegzetességgel, mint a többi fegyver (377) . Kivételnek a bezdédi sír látszik, ennek gazdagsága viszont nagycsaládi helyzetével is összefügg (378) . Mivel egyetlen, körülményeiben is megfigyelt lándzsás sírunk van, a lándzsa mellékletként való adásának módját nem ismerjük. Az kétségtelen, hogy a bezdédi lándzsa nyelét kettétörték, s ligy helyezték a halott lábai közé (379) . Mindez valószínűleg a fordított másvilágképnek megfelelően történt (380> , hiszen a fej mögé nyúló, a sír tengelyébe helyezett lándzsa ép nyéllel is a sírba fért volna (381) . Az orosz kurgánokban rendszerint a váz jobbjára tették a lándzsát, a lándzsacsúcs vagy a fej, vagy a láb mellett volt, s így a jobb kézhez simult a lándzsa nyele (382) . Ugyanígy temették a IX —X. sz.-i morvákat is, bár náluk a jobb oldalra helyzett lándzsa minden testtájék mellett előfordult (383 >. (372) LÁSZLÓ GY., Études, 225. (373) LÁSZLÓ GY., Honfoglaló, 161-166. (374) Nem végleges jellegű adatgyűjtésem szerint — 1966ig — a sírleletként kezelt együttesekben a következő fegyverek kerültek együtt elő : 47 szablyás sírban: 5 balta, 7 (a továbbiakban is: csontlemezes) íj, 18 tegez, 120 nyílcsúcs. 26 kardos sírban : 3 balta, 2 íj, 7 tegez, 31 nyílcsúcs. 38 baltás sírban : 5 szablya, 3 kard, 2 lándzsa (Magyarlapád : avar kori ?, Zselickislak: összetartozásuk kétséges), 6 íj, 11 tegez , 59 nyílcsúcs. 10 lándzsás sírban (Bezdéd 7., Csorna-Csatár 3, 7., Deszkl. 6., Domaháza, Esztergom, Paloznak, SzobVendelin 83., Törtei, Zselickislak): 2 balta, 1 nyílcsúcs (Deszk I. 6.: háromélű avar nyílcsiícs!). (375) BÁLINT A, Kiskundorozsma-vöröshomok dűlői leletek. SzMÉ 1963, 98 ; BAKAY К., о. c, 24 - 27. (376) Cf. KOVÁCS L., o. c, 1966, T. XII. (377) Ibid, 38-47, 73-78, 134- 139. (378) LÁSZLÓ GY., Honfoglaló, 134. (379) Cf. sírleírást. (380) LÁSZLÓ GY., Koroncó, 57-60.; LÁSZLÓ GY., Honfoglaló, 468 - 473. ; U. HARVA, о. c, 292 - 321, 343 - 350. (381) A szrosztki I. temető 1. kurgán 5. sírjában fiatal férfi nyugodott, kard, 7 nyílcsúcs, íj, lószerszám, és a bezdédivel egyező típusú lándzsa melléklettel. A lándzsa a sír hossztengelyében feküdt. A temetkezés XI. századi. M. P. GRJAZNOV, Isztorija drevnyih piemen Verhnyej Obi po raszkopkam bliz sz. Bolsaja Recska. MIA 48, 1956, 146-150, T. LUI, LIV. 5. (382) A. N. KIRPICSNYIKOV, о. c, II. 9. (383) É. SOUDSKÁ, о. c, 14. 106
