Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 11. 1970 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1971)

Tanulmányok – Abhandlungen - Kovács László: A honfogaló magyarok lándzsái és lándzsástemetkezésük. – Die Lanzen der Landnehmenden Ungarn und ihre Lanzenbestattung. XI, 1970. p. 81–108. t. XXXI–XXXIV.

és a penge találkozását, valamint a köpű peremét takaró gyűrűkben avar kori előzményekre utalhat (249) , de a penge ilyen alakítására csak a középkorban talá­lunk példát. Mivel leletkörülményei ismeretlenek, s a vele együtt a MNM-ba került tárgyakhoz való tar­tozását bizonyítékok híján el kell fogadnunk (250) , végezetül — ha fenntartással is — a honfoglalás kori lándzsák közé kell sorolnunk. A továbbiakban alapvető fontosságú lesz az a tény, hogy a X —XI. sz.-ból mindössze öt, hitelesnek szá­mítható lándzsás sírt ismerünk (Bezdéd 7. sír, Csorna­Csatár 3. ós 7. sír, Deszk I. 6. sír, Szob-Vendelin 83. sír). Mégis akár az öt hiteles, akár a 14 db. X — XI. sz.­ra keltezhető lándzsával számolunk is, ez a többi fegyvermellékletes sír vagy a megegyező korú fegy­verek számához mérten meglepően csekély (251 ). e. Árpád-kori és középkori lándzsák (Ácste­szér 1 — 3., Ercsi, Ismeretlen lelő­hely 1., Madaras, Szabadka 1 — 3., Szombathely, Szőny 1 — 2., Tác 1 — 2.): A lándzsaformák középkori változásait alig követ­hetjük végig Magyarországon, mert hiányoznak a keltezhető sírleletek. A meglevő szórványanyagból csak az új típusok fellépésére következtethetünk, de elterjedésük korát nem állapíthatjuk meg. A XII —XIII. sz.-i Európában a fegyverzet nagy egységesedése indult meg. A kievi Oroszországban a pika mellett a rombuszmetszetú, hosszú, keskeny­pengéjű lándzsaforma vált uralkodóvá (252) , s ekkor jelent meg a nagy méretű, súlyos vadászlándzsa — a rogatina — is <253) . A pengék keskenyedésével egy­időben a köpű megszélesedett, azaz vastagabb nyél befogadására vált alkalmassá. Nyilvánvaló, hogy ezeket a változásokat a védőfegyverzet fejlődése vál­totta ki: a lemezpáncélok áttöréséhez nagyobb át­ütő erőre volt szükség (254) . Az aránylag keskenypengéjú, szinte párhuzamos élű lándzsaforma nálunk is megjelent. Ide sorolható két példányunk — Ercsi, Tác 1. — keskeny köpűjük alapján inkább a XI—XII. sz.-ra keltezhetők (255) . Nagyjából hasonló korú lehet az egyik ácsteszéri (3. sz.) és a két szőnyi hosszú köpűs lándzsa; ez a forma a kievi Oroszországban a XI —XII. sz.-ban ismere­(249) Cf. L. KOVRIG I, o. c, T. X: 4-6. A két gyűrű Szerkezeti elem ; a felső a köpű és a penge öSszefor­rasztásának helyét erősíti, az alsó a köpű szétnyílá­sát akadályozza meg. (260) Sírleletként csak a leltárkönyvi bejegyzésre alapít­va kezelhetjük, ennek pedig nem éppen bizonyítéka a kereskedőtől való vétel. (251) Nem végleges, és csak 1966-ig terjedő anyaggyűjté­sem nyomán, a honfoglaláskorra 69 szablyát, 59 baltát, 58 kardot és 8 szablyamarkolatú kardot kel­teztek. KOVÁCS L., Honfoglalás és kora Árpád­kori fegyverek. Szakdolgozat, kézirat 1966, T. XII. (252) Kirpicsnyikov-féle III. b. típus. A. N. KIRPICS­NYIKOV, о. c, II, 14. (253) Kirpicsnyikov-féle IV. a. típus. Ibid, 15. (254) 210, jórészt sírleletből származó lándzsa alapján. Ibid., 20-21. (255) Szélespengéjű változata Nadabon, XV — XVI. szá­zadi téglasírból került elő. H : 34, psz : 4,5 cm. MÉRI I., A nadabi kályhacsempék. AÉrt, 84, 1957, 187, 204; T. XLIV: 3. tes (256) , valamint a madarasi lándzsa is, melyet — ha együtt találták őket — a kísérő két nyílcsúcs is a XII —XIII. sz.-ra keltez (257) . Középkori lehet az 1. sz. ismeretlen lelőhelyű nagy lándzsa, melyhez hasonló vadászfegyver ábrázolást a Képes Krónikában lát­hatunk (258) , és jó párhuzamait találjuk a debreceni vaseszköz leletben* 25 9) . A szombathelyi szárnyas lán­dzsát már Nagy G. középkorinak vélte (260) ; a többitől eltérő jellegű felülete és a nyélreerősítésre szolgáló két nyúlványa miatt, XV —XVI. sz.-i lehet (261) . Itt kell megemlítenünk a szabadkai 3 dárdacsúcsot — ha valóban azok, és nem nagy nyíl­csúcsok voltak — és a millenniumi kiállításon bemu­tatott 4 db XII- XIII. sz.-i lándzsát (262) ; róluk továb­bi adatok híján többet nem mondhatunk. Csopor­tunkból legkésőbbre — keskeny pengéjük és tölcséres köpűjük alapján — két ácsteszéri (1 — 2. sz.), és az egyik táci lándzsa (2. sz.) keltezhető, mindhárom XV-XVII. sz.-i lehet. f. Bizonytalan korú lándzsák (Budapest-Du­nameder 3., Csánig, Nagyhalász­Homoktanya 3., Neszmély, Száraz d, T i n n y e ) : Leírás híján a Bp.-Dunameder 3. sz. „szláv típusú" lándzsáról (263) semmit nem mond­hatunk, s topográfiai jelentőségén kívül, a csánigi adat sem használható. Talán a koraavar-kori kopjak egyik változatához sorolható a Nagyhalász-Homok­tanya 3. sz. lándzsa (264) . Megoldatlan maradt vi­szont a neszmélyi és a tinnyei példány keltezése; a szárazdi szakás szigony — anyaga alapján — római­kori lehet, de középkori keltezése sem vethető el (265) . g. Lándzsaként közölt egyéb leletek (Bihar­Somlyóhegy 7. sír, Koroncó-Űj telep, Nemesócsa 9. sír, Szeged-Öthalom 39., 41. sír, Szentes-Zalota 11. sír, Új­(256) Kirpicsnyikov-féle IV. típus. A. N. KIRPICSNYI­KOV, о. c, II. 14-15. (257) Ehhez volt hasonló a győri várnép XII —XIII. szá­zadi temetőjében talált egyik lándzsa is. BÖRZSÖ­NYI A., Régi magyar emlékek a győri kath. főgymn. régiségtárában. Ért. a pannonhalmi szt. Benedek­rend győri főgymn-ról az 1893 — 94. isk. év végén. Győr 1894, 31-32; NAGY G., Emlékek, 357. (258) A csodaszarvast űző Hunor vagy Magyar kezében. Képes Krónika. Budapest 1964, I. 5. (f 3-); cf. az orosz „rogatina". A. N. KIRPICSNYIKOV, o. c.,II, 15. (259) A városi homokbányában 1960-ban talált vasesz­köz leletben két lándzsa volt ; az egyik pengéje meg­nyúlt háromszögalakú, rombuszmetszetű, köpűje hatszegletes. Belsejében fanyomok, oldalán a nyél­re erősítésre szolgáló Szegecs. H: 48,5, psz: 4,5, ka: 3,5, súlya: 585 gr. A másik hasonló, csak zömökebb alakú. H: 41,2, psz: 4,1, ka: 3,7, súlya: 750 gr. KISS A., Debreceni késő középkori vaseszköz lelet. DMÉ46, 1960-61, 29-32, fig. 3: 2 és 1. (260) NAGY G., Karoling, 254. (261) E. WAGNER -Z. DROBNÁ-J. DURDIK, о. c, V. rész, T. 27 : 4; A. DEMNIN, Die Kriegswaffen in ihren geschichtlichen Entwickelungen . . . Gera 189P, 778, XV-XVI. századi lándzsák: fig. 10: А-В, fig. 11: A. (262) SZENDREI J\,Ma<7í/ar hadtörténelmi emlékek az ezred­éves országos kiállításon. Budapest 1896, 45. (263) Cf. a leletleírást! (264) Cf. L. KOVRIG I., o. c, T. VIII: 5. (265) Méri I. szíves szóbeli közlését ezúton is köszönöm. 7* 99

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents