Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 10. 1969 – Szent István Király Múzeum közleményei: C sorozat (1969)

Évi jelentés 1967 – Jahresbericht 1967 - Bánki Zsuzsanna: Régészeti kutatások. X, 1969. p. 149–151.

vár—Móri vasútvonalnak Mohától kissé DK-re fekvő vonalában, korábbról őskori telep és temetőnyomokon felül most egy XII. századi egyélű, egyenes, széles vércsatornával rendelkező, kisméretű, egyenes markolatvédőjű kardot szolgáltattak be. Az ellenőrző helyszíneléskor azonban csupán egy ismeretlen korú, melléklet nélküli gyerekcsontvázat és II. világháborús temetkezéseket figyelhettünk meg. Középkori település — Sárosd— Pusztatemplomdűlő'. A községtől D-re, a dunaföldvári műút 29,200 — 29,500 km-es szakaszán, a műút Ny-i oldalán, azzal párhuzamosan fekvő É—D-i irányban húzódó 100x300 m-es kiterjedésű dombon a helyi TSZ, annak legmagasabb pontján talajegyengetés során kőtemplomot, 40x30 m-es ovális, templom körüli kőkerítést, valamint a két objektum közötti temető sírjait pusztította el. A helyszíni megfigyelés és terepbejárás során rögzíteni lehetett a XIII —XVI. században itt fekvő település kiterjedését, templomát és kőből készült házak topográfiáját. Középkori település — Sárszentmihály — Malomszigeten —. A Székesfehérvár Úrhida közötti közút Sárvizén átvezető hídjától kezdődő és D-i irányban haladó, mintegy 250 hosszú, 150 m széles szigeten, a terepbejárás cserépanyaga, valamint a terület környezet vizsgálata alapján nagy valószínűséggel lehetett a veszprémi püspökség 1009-ben kelt oklevelében szereplő Ürhida várát (civitas Úrhida) beazonosítani. Ugyanitt későközépkori cserépanyagot is megfigyeltünk. A sziget csúcsától mintegy 200 m-re É-ra XIV —XVI. századi falu elpusztult kőház maradványait és kerámiát figyeltünk meg. A Szabadbattyán — Kula feltárása

9

. E középkori műemlékünk helyreállításának műszaki-műemléki tervezése ásatást tett szükségessé a kulában és környékén. Ennek alapján a következőket állapíthattuk meg: A torony nyolcas alaprajzú két domb egyikén fekszik. A XIII. században nagyméretű feltöltés révén a két domb egyikét megnagyították és erre építették a 3 emeletes durván nagyolt kövekből két oldalról rakott, középen pedig öntött technikával készült tornyot. Két bejárata volt Ny-ról egy a földszinten (ez ma is látszik a műút felől), egy pedig az emeleten, amelyre falépcsőn lehetett feljutni. A laza talaj miatt a feltöltés helyétől és méretétől függően különböző vastagságú támpillérekkel támasztották meg. A toronytól 6—8 m-re, azzal párhuzamosan külső kőfal húzódott, D-i oldalán bejárattal. A tornyot vizesárokkal vették körül. Ezt az erődítményt 1543-ban a törökök felgyújtották, a későbbiekben azonban kiszélesítették és támpillérekkel megerősítették a külső védfalat. A XVII. századtól, a török kiűzése után a torony folyamatosan pusztult. Az ásatás során felszínre került kis leletek közül mázas és mázatlan szemeskályha maradványok és egy XVI. századi bognárműhely teljes vaseszközanyaga, a törökkor mindennapi életének emlékei emelkednek ki. Kutatás a fehérvárcsurgói gáton

10

. A Gaja vízmedréhez csatlakozó új gátépítési tervek érdekében végzett, helyszíni ásatással egybekötött vizsgálat a következőt eredményezte: a Vaskapu hegy és Kopasz hegy között 90 m hosszú, 30 m széles és 16 m magas földgát, D-i oldalán ezalatt pedig 4 m széles és mintegy 70 m hosszú és 4 m magas öntött technikájú kőfal húzódik. A földgát a Gaja medrénél nyitott, nyilván korábban fazsilip volt itt. Funkcionális és történeti vizsgálat alapján a középkori Fehérvár vízvédelmével hozható kapcsolatba. A zsilip védelmét a Kopasz hegyen ma is látható mesterséges sáncárkok alapján e hegyről látták el. A földgát átvágási rétegei alapján megállapítható, hogy a köves földet a Kopasz hegy oldalából termelték ki. Felmérések — székesfehérvári kutatások a XI. századi bazilikában (Romkert)

11

. A tervezett hitelesítő, újra való feltárás érdekében felmérési és részleges falkutatás során a legfontosabb helyeken megkerestük a falaljak alapozását, valamint az érintetlen rétegek szintjét. Az eredmények az alábbiakban foglalhatók össze: a bazilika középhajójának félköríves apszisa, valamint a D-i oldalhajó és főhajó közös pillérsora alatt húzódó K —Ny-irányú legalsó fal —amely a pillérsor tengelyétől kissé délebbre húzódó tengellyel rendelkezik, tehát nem tartozhat a pillérsor alapozásá7 Kralovánszky Alán terepjárása IV. 17. 8 Kralovánszky Alán terepjárása VI. 2. 9 Kralovánszky Alán ásatása III. 13 —XI. 30. 10 Kralovánszky Alán ásatása VII. 10 — 14. и Kralovánszky Alán ásatása III. 28—

VU. 2, hoz — alapozási szintje és technikai sajátossága megegyezikAz ÉK-i ún. toronyfal az apszisnál jóval magasabban van ala pozva, ennek következtében egyrészt későbbi, mint az apszis, másrészt nem valószínű, hogy tornyot tartott volna. Valószínűleg az oldalhajó egyenes zárófaláról van csak szó. Az 5. pillér vonalában, az É-i oldalhajó É-i zárófala alapjaiban téglával vegyesen rakott, kőből készült falszakasz eltérő mérete technikája és alapozási mélysége alapján elkülönül az apszistól. A Mátyás sírkápolnánál, valamint a mai Romkert területén levő többi falmaradványnál végzett kisebb kutatás — mivel azok eredményeiben nem egyeztethetők össze a mai felszínen levő objektumok alaprajzából kikövetkeztethető rekonstrukciókkal — feltétlenül a konzervált falmaradványok szétbontását és teljes felületi újrafeltárást tesz szükségessé. A város kialakulásának kutatása Székesfehérvárt — Szabadság tér 2.

12

. Az 1965-ben e helyen végzett feltárások részleges folytatásaként egy X. századi férfisír került elő a XI. századi K —Nyirányú 120 cm széles kőfal alatt. E kőfal — amelynek részletét korábbról a 2. sz. sírkápolnától kezdve, K-i irányban folytatólagosan a telek K-i sarkáig ismertük — D-i irányban derékszögben megtörve folytatódik, majd Ny felé ismét derékszögben megtörve halad tovább a Táncsics u. 4. sz. ház tűzfala alatt oly módon, hogy az I. és II. sz. prépostsági kerítésfal Ny-i oldalán a Táncsics u. járdája alá is nyúlik. E nagykiterjedésű, téglalapalakú alaprajzzal rendelkező és átlagban 5 m-ként kissé szögben váltakozva megtörő, stratégiai célt szolgáló körülkerített hely funkciója az ásatási adatok alapján nem volt megállapítható. Hasonlóan a korábban előkerült falrészlethez, most is csak a nagyméretű legalsó kőfalrészletet lehetett megfigyelni, amely végig azonos szinten halad alapozásában. Ugyaninnen egy XVIII. századi kút kőből készült falából másodlagos felhasználásként közel 50 db román, illetve gótikus ablak, ajtó boltív kőkerete került elő. E faragványok nyilvánvalóan a prépostság vagy a királyi bazilika falaiból származnak. Kutatás a székesfehérvári Püspöki-székesegyház mellett

13

. Tatarozási munkálatok során a székesegyház ÉK-i tornyának felső szintjén a nyugati, északi és keleti oldalon 1 — 1 gótikus ablak kőkerete került elő. A DNy-i toronyban pedig minden égtáj irányában 2 — 2, összesen 8 belső kőkonzolt figyeltünk meg. A jelenlegi barokk falsík mintegy köpenyként veszi körül a tornyok esetében a gótikus kőfalat. A székesegyház É-i oldalhajójának külső fala mellett végzett kutatás során egy bronz övcsattal eltemetett férfi, valamint egy XVIII. század végi, sárga és kék színű zománccal díszített, végén két üveglap között arany, ezüst és bronzszálakból fonott keretben Szűz Mária és a gyermek Jézust ábrázoló csüngővel eltemetett, bronzrozettákkal díszített koporsójú gyermeksír került elő. Középkori és újkori kutatások — Bástya utca és a Gagarin tér sarkán

u

. Az egykori középkori vár ún. Budai Kapu közvetlen közelében fekvő telek részleges kutatása során előkerült a régi középkori várárok, illetve annak feltöltésébe épített XIX. századi házak alapfalai. A pincézett újkori épületek a mai járószint alatt mintegy 3 m mélységben (108,00 tszfm.), átlag 10-15 cm átmérőjű facövekeken nyugodtak, amelyek az iszapos altalaj statikáját növelték. A kutatás alapján kiderült, hogy a középkori vár É-i zárófala délebbre kellett feküdjön, szemben a korábbi feltételezéssel, mivel itt már a várárok volt. A várárok feltöltésének alsó rétegéből előkerült I. Ferenc 1809-i veretű pénze alapján a várárkot a XIX. század elején töltötték fel. E városrendezési munka nagy valószínűséggel hozható kapcsolatba a József nádor vezette Napóleon elleni hadsereg fehérvári szemléjével kapcsolatos Budai kapu környékének rendezésével. A tereprendezés után kialakított új szinten építették fel a XIX. század elejétől kezdve a mai Belváros É-i határvonalát jelző új házsort. Középkori városfal Székesfehérvárott a Bástya u. és Basa u. sarkán

15

. Új ház építkezéssel kapcsolatos telekkutatás során 305 cm vastag K —Ny-irányú, helyenként 600 cm magas középkori várfal részletei kerültek elő. E fal, K-i végén É-i irányban derékszögben megtörik. A telek közepén e falra D-i irányból, merőlegesen 240 cm széles fal csatlakozik. A Ny-i végén 60°-os szögben újabb 240 cm széles fal csatlakozik D-i irányból. A megfigyelt falak 106,10—106,20 tszf. magasságban vannak alapozva. i

2 Kralovánszky Alán ásatása 13 Kralovánszky Alán ásatása XI. 1 —XII. 22. 14 Kralovánszky Alán ásatása IV. 11 —29. is Kralovánszky Alán ásatása V. 24—

VII. 22, 150